Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Legyen ez az év a vadkörtéé!
Megtalálhatók mindenfelé. Árnyékot adnak és táplálékot. Vadnak, embernek egyaránt
A vackoré, de nem az első bében, hanem mindenhol. Tele velük a határ, tulajdonképpen mindenütt ott vannak. Hajlamosak vagyunk tudomást sem venni róluk, sokan csak legyintenek rájuk. Vagy még annyira sem méltatják őket, hogy legyintsenek rájuk. Észrevehetetlenek, mert annyira szerves részei a vadregényes erdőháti tájnak (is), mint példának okáért a Nap az égen. Azért egy-egy terebélyesebb egyede kiviláglik, uralja a puszta közepét. A legtöbb vadkörte a kökénybokrok, csipkebogyó cserjék áthatolhatatlan dzsungelébe van bezárva, megközelíthetetlenül.
Egyszerűségük olyannyira természetes, mint amennyire elengedhetetlen részei tájunk flórájának. Megtalálhatók mindenfelé. Hagyásfák. Árnyékot adnak és táplálékot. Vadnak, embernek egyaránt, bár őszintén szólva vackorba harapni nem olyan, mint mondjuk vajkörtébe. Mégis megvan a maga diszkrét bája, a vadságával együtt. Vad, mint a szélvihar, amely végigdübörög a pusztán, fákat hajlítva, csavarva. A vadkörte ehhez hozzá van edződve, szembeszegülni ugyan nem tud az elemekkel, de azért állja a sarat. Csak ő tudja, milyen egy nyári zivatar, amikor megnyílnak az ég csatornái a villámok félelmetes fényénél. Amikor megmutatkozik, hogy ki is az Úr valójában. Az égbolton garabonciások száguldoznak, vadul kacagnak a dühöngő viharban. Azt is átélte, amikor egy szombaton itt pihent meg a boszorkányok serege, innen siettek tovább valamerre. Talán a Gellért-hegyre, vagy a császlói somfához? Nem árulták el a vadkörtének, nem bíztak benne.
Erre már csak a legidősebb vadkörtefa emlékezik, ott, a puszta közepén. A földúton haladva számtalanszor megcsodáltam terebélyes lombkoronáját. Fajtájának büszkesége már csak a mérete miatt is.
Így nyárutón már kissé kitikkadt, termése java része már lepotyogott, közeleg az ősz. A gólyák már elköltöztek, pedig három héttel ezelőtt még nagy csapatokba verődve lépkedtek peckesen a szemközti tarlón eleséget keresve. Több volt a gólya, mint a seregély. Így mesélik majd egykor a fiatalabb vackorok. A vén vadkörtefa meg csak mosolyog majd rajtuk, hiszen neki is vannak meséi, amelyek vagy megtörténtek, vagy nem. Ha nem is történtek meg, vagy nem pontosan úgy történtek meg, attól még igazak lehetnek. Egy idő után úgyis igazzá válnak.
Készülőben van egy mese egy fecskecsaládról, amely annyira optimista, hogy a fiókák még nem repültek ki. Mégis vidáman csivitelnek a gondosan rakott fészkükben. Talán nem is vágynak el innen, mert most olyan jó itt. Nem akarnak elköltözni, ők az Erdőhát állandó lakói szeretnének lenni. Aztán amikor majd beköszönnek a szeptemberi hűvösebb éjszakák és hajnalok bizonyára átértékelik a tervüket. Most azonban még maguk írják a mesét, remény még van.
Az öreg vadkörtefa hallott már ezekről a fecskékről, elgondolkodott. Vajon milyen lenne, ha ő is szárnyalhatna az égen, felülről nézhetné ezt a fogyó legelőkkel, zöldellő erdőkkel és vadkörtefákkal tarkított csodálatos vidéket. No, de ki hallott már repülő fákról? Marad ő egy helyben, őt ne nevesse ki senki, hogy repül mint egy kis fecske. Magányosan őrzi a pusztát és írja a meséjét ameddig gyökerei táplálni tudják, törzse megbírja tartani és tavasszal képes ünneplő ruhába öltözni.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése