Itt semmit sem szabad???

Csiporka, Bíborka, és a könyvtár szabályai

– Jó napot kívánok! Kérem, tegyék le az esernyőket, a táskákat a ruhatárba! – szólalt meg egy kedves női hang, ahogy Csiporkáék beléptek a könyvtárba.

– Miért kell beadni a cuccunkat? – súgta Ibi fülébe Csiporka.

– Nem bántják a holminkat, hidd el! – válaszolt Ibi mosolyogva. – A könyvek papírból vannak. Nem igazán használna nekik, ha eláztatnánk őket!

– Rendben – morgott Csiporka –, de a táskánk nem vizes! Azt miért kell odaadni???

– Azért, mert félő, hogy valaki esetleg örökre meg akarja tartani az itteni könyveket, de úgy, hogy ne szerepeljenek a neve alatt.

– Van, aki lopni jön ide?! – meresztette nagyra a szemét Bíborka.

– Sajnos, időnként előfordul…

– Remélem, kizárják őket! – toppantott Bíborka.

– Ha rájönnek, ki az, biztosan! – csitította Ibi, aki büszkén mosolygott a két kis igazságbajnok véleményét hallva, majd a pultnál álló hölgytől átvette a holmijaik fejében kapott bilétát, és megköszönte.

– Sehol egy könyv! – türelmetlenkedett Bíborka.

– Mindjárt bemegyünk a könyvkölcsönzős részbe, de előbb ott a pultnál bemutatjuk az olvasójegyemet.

– Az meg miért kell? – kérdezte Csiporka, aki már nagyon vágyott befelé.

– Azért, mert az olyan a könyvtárban, mint egy belépő jegy, és ráadásul még azt is ellenőrizni tudják róla, hogy van-e tartozásom.

– Megmotoznak??? – döbbent meg Csiporka.

– Dehogy! – kacagott Ibi. – Van ott egy számítógép, amiben minden olvasó szerepel. Benne tárolódnak a személyes adataink, meg az is, mely könyveket kölcsönöztük ki, és mikor. Visszahoztuk-e időre a könyveket, befizettük-e az éves díjat, és van-e a nem időben visszahozott könyvek miatt tartozásunk…

– Hűha – vágott közbe Bíborka–, itt büntetnek is?!

– Kénytelenek vagyunk… – szólt közbe Ibi helyett a pultnál ülő könyvtáros néni. – Tudjátok, sokan a világ végéig maguknál tartanák a kedvenc könyveiket, amik így sosem jutnának el a többi olvasóhoz.

– Értem – válaszolta nagy komolyan Csiporka. – De miért nem tetszenek mindből jó sokat beszerezni?!

– Sajnos, nem áll a rendelkezésünkre túl sok pénz a vásárlásra. Annyi semmiképp sem, amennyit szeretnénk – mosolygott a bogárkákra a hölgy –, de amúgy meg elég hamar kinőnék ezt a szép nagy épületet! Higgyétek el, jó ez így! Csak két szabályt kell minden olvasónak betartania, hogy időre hozza vissza a kikölcsönzött könyveket, és azt, hogy ne rongálja meg a őket, vagyis ne firkáljon bele, ne egye le, ne tépje el, meg ne hajtogassa be az oldalak sarkát.

– Miért hajtogatná be bárki is a csücsköket? – értetlenkedett Bíborka. – Akár csücskös, akár hajtott, ugyanannyi rengetegséges betű marad benne!

– Az biztos! De tudod, nem is a betűcsökkentés a céljuk, hanem az, hogy ne felejtsék el, hányadik oldalon tartanak! – magyarázta a könyvtáros néni készségesen.

– De minek ahhoz gyűrögetni?! Egyszerűen csak fel kellene írniuk! – javasolta Csiporka.

– Jó ötletnek tűnhet, de az olvasók többsége szerint nem működik! – kacagott a hölgy. – Azt mondják, akkor meg a papírt veszítik el, amire felírták, vagy elfelejtik, hová jegyezték fel!

– Na, majd mi is kipróbáljuk, és bebizonyítjuk az igazunkat! – fogadkozott Csiporka.

– Csak bátran! De talán a legjobb, ha könyvjelzőt használtok! – mosolygott a könyvtáros néni.

– És az mi??? – kezdett bele Csiporka az újabb kérdésözönbe, amikor Bíborka közbevágott:

– Bemehetnénk már végre a könyvekhez?

***

Szerző: 2019. 07. 30.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló