Meghaltak a házak, temetőben a lakóik

Elbontották a nyári konyhákat, csűröket, kemencéket. Eltűntek az istállókból a jószágok, tejet ma már vastehénből fejnek

Komák voltak? Lehet. Egymással néztek szemközt reggel, este. Az Ecceri fiú apja reggelente rendszeresen átkiábált Guszti komájának a Vájás túlsó ódalára, hogy gyere csak gyere, itt a kerten lemehetsz. A kert alatt volt ugyanis a temető. Oda invitálta cimboráját. Viccből. Az is mondott erre biztos valamit, hogy eriggy előre, vagy tudomisén, mindenesetre Guszti ment előbb, Jóska utóbb. 

A házaik egymást nézték naphosszat, reggeltől estig, estétől reggelig. A házak is jóban voltak egymással. Kacsintgattak egymásra, hol itt gyulladt fel a fény, hol ott aludt el a lámpa. Beszélgettek is bizonyára, a szellő szárnyán repdestek ide-oda a gondolatok, talán épp úgy „vágták” egymást, mint gazdáik. Mert itt a házaknak is lelke volt, a házak is lélegeztek, nem pusztán idegen testek voltak „felülépítményként” az ingatlanon, hanem igazi otthonok. A családi fészek melege nem valami projekt hangzatos címe volt, hanem maga a családi fészek melege. Nem mondom, hogy ma nincsenek ilyenek, persze, hogy vannak és lesznek is, de…

A házakban laktak az emberek, a melléképületekben az állatok (jó esetben). Alsóház, felsőház, nyári konyha, téli konyha az embereknek. Kamara, sütő. Hátul az ólak, a góré, a csűr. Esetleg aszaló. Az istállókban, ólakban tehenek, ökrök, lovak, disznó, aprómarha (tyúk, kokas, liba, gacsi, pulyka), esetleg juh, kecske, kutya, macska. Galambok. A minden évben visszatérő fecskék. Reggelente bábeli zűrzavar, mert mindegyik a maga nyelvén köszönti a Napot, szólítgatja a gazdát, perel a másikkal, vagy az egyikkel. Na ez volt az élettel teli porta. A gyümölcsfák roskadoztak a gyümölcsök súlya alatt. A zöldségeskertekben megtermett minden, ami kellett. Nem sorolom. A házak előtt virágos kiskertek. Természetesen minden bio és minden kézműves. Persze ez az idilli világ csak a jelenből tűnik annyira bukolikusnak, vagy már-már szinte tökéletesnek. 

A veríték szaga nem úszik be a visszaemlékezés ködfátyolába, a nyögések neszét már rég elfújta a szél, a fájdalmat nem érezzük, a bánatot, rosszkedvet nem tapasztaljuk. Pedig volt jócskán az is. A térerő viszont akkor még tökéletesen működött, mint tudományos-fantasztikus fogalom. A vízvezetékben (mármint, hogy falból jön a víz) is hittek egyesek. Azok, akik Verne Gyulát a nagy magyar írók között tartották számon.

Ez a világ a XX. század közepéig-végéig létezett így-úgy, jól-rosszul, akárhogy. Aztán sorra eltűntek a kis vályogházak, elbontották a nyári konyhákat, csűröket, kemencéket. Eltűntek az istállókból a jószágok, tejet ma már vastehénből fejnek. Kivágták az eperfákat, mert már csak „koszol”, nincs, ami felegye a termést. 

A Vájás néha még „felserken, telifolyja” medrét. Megmutatja, hogy valamikor volt valaki, halakat is nevelt, meg gacsik és libák hadai úszkáltak benne. Régen mosolyogva hallgatta az öreg Halász és a vén Borbély évődését. Ma már se hal, se hall, se lát. Hiányzik neki a két öreg, meg a többiek is. Ott vannak, ahova nagyapám a komáját invitálta széles mosollyal.

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése