Meghaltak a házak, temetőben a lakóik

Elbontották a nyári konyhákat, csűröket, kemencéket. Eltűntek az istállókból a jószágok, tejet ma már vastehénből fejnek

Komák voltak? Lehet. Egymással néztek szemközt reggel, este. Az Ecceri fiú apja reggelente rendszeresen átkiábált Guszti komájának a Vájás túlsó ódalára, hogy gyere csak gyere, itt a kerten lemehetsz. A kert alatt volt ugyanis a temető. Oda invitálta cimboráját. Viccből. Az is mondott erre biztos valamit, hogy eriggy előre, vagy tudomisén, mindenesetre Guszti ment előbb, Jóska utóbb. 

A házaik egymást nézték naphosszat, reggeltől estig, estétől reggelig. A házak is jóban voltak egymással. Kacsintgattak egymásra, hol itt gyulladt fel a fény, hol ott aludt el a lámpa. Beszélgettek is bizonyára, a szellő szárnyán repdestek ide-oda a gondolatok, talán épp úgy „vágták” egymást, mint gazdáik. Mert itt a házaknak is lelke volt, a házak is lélegeztek, nem pusztán idegen testek voltak „felülépítményként” az ingatlanon, hanem igazi otthonok. A családi fészek melege nem valami projekt hangzatos címe volt, hanem maga a családi fészek melege. Nem mondom, hogy ma nincsenek ilyenek, persze, hogy vannak és lesznek is, de…

A házakban laktak az emberek, a melléképületekben az állatok (jó esetben). Alsóház, felsőház, nyári konyha, téli konyha az embereknek. Kamara, sütő. Hátul az ólak, a góré, a csűr. Esetleg aszaló. Az istállókban, ólakban tehenek, ökrök, lovak, disznó, aprómarha (tyúk, kokas, liba, gacsi, pulyka), esetleg juh, kecske, kutya, macska. Galambok. A minden évben visszatérő fecskék. Reggelente bábeli zűrzavar, mert mindegyik a maga nyelvén köszönti a Napot, szólítgatja a gazdát, perel a másikkal, vagy az egyikkel. Na ez volt az élettel teli porta. A gyümölcsfák roskadoztak a gyümölcsök súlya alatt. A zöldségeskertekben megtermett minden, ami kellett. Nem sorolom. A házak előtt virágos kiskertek. Természetesen minden bio és minden kézműves. Persze ez az idilli világ csak a jelenből tűnik annyira bukolikusnak, vagy már-már szinte tökéletesnek. 

A veríték szaga nem úszik be a visszaemlékezés ködfátyolába, a nyögések neszét már rég elfújta a szél, a fájdalmat nem érezzük, a bánatot, rosszkedvet nem tapasztaljuk. Pedig volt jócskán az is. A térerő viszont akkor még tökéletesen működött, mint tudományos-fantasztikus fogalom. A vízvezetékben (mármint, hogy falból jön a víz) is hittek egyesek. Azok, akik Verne Gyulát a nagy magyar írók között tartották számon.

Ez a világ a XX. század közepéig-végéig létezett így-úgy, jól-rosszul, akárhogy. Aztán sorra eltűntek a kis vályogházak, elbontották a nyári konyhákat, csűröket, kemencéket. Eltűntek az istállókból a jószágok, tejet ma már vastehénből fejnek. Kivágták az eperfákat, mert már csak „koszol”, nincs, ami felegye a termést. 

A Vájás néha még „felserken, telifolyja” medrét. Megmutatja, hogy valamikor volt valaki, halakat is nevelt, meg gacsik és libák hadai úszkáltak benne. Régen mosolyogva hallgatta az öreg Halász és a vén Borbély évődését. Ma már se hal, se hall, se lát. Hiányzik neki a két öreg, meg a többiek is. Ott vannak, ahova nagyapám a komáját invitálta széles mosollyal.

Szerző: 2019. 07. 14.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése