Meghaltak a házak, temetőben a lakóik

Elbontották a nyári konyhákat, csűröket, kemencéket. Eltűntek az istállókból a jószágok, tejet ma már vastehénből fejnek

Komák voltak? Lehet. Egymással néztek szemközt reggel, este. Az Ecceri fiú apja reggelente rendszeresen átkiábált Guszti komájának a Vájás túlsó ódalára, hogy gyere csak gyere, itt a kerten lemehetsz. A kert alatt volt ugyanis a temető. Oda invitálta cimboráját. Viccből. Az is mondott erre biztos valamit, hogy eriggy előre, vagy tudomisén, mindenesetre Guszti ment előbb, Jóska utóbb. 

A házaik egymást nézték naphosszat, reggeltől estig, estétől reggelig. A házak is jóban voltak egymással. Kacsintgattak egymásra, hol itt gyulladt fel a fény, hol ott aludt el a lámpa. Beszélgettek is bizonyára, a szellő szárnyán repdestek ide-oda a gondolatok, talán épp úgy „vágták” egymást, mint gazdáik. Mert itt a házaknak is lelke volt, a házak is lélegeztek, nem pusztán idegen testek voltak „felülépítményként” az ingatlanon, hanem igazi otthonok. A családi fészek melege nem valami projekt hangzatos címe volt, hanem maga a családi fészek melege. Nem mondom, hogy ma nincsenek ilyenek, persze, hogy vannak és lesznek is, de…

A házakban laktak az emberek, a melléképületekben az állatok (jó esetben). Alsóház, felsőház, nyári konyha, téli konyha az embereknek. Kamara, sütő. Hátul az ólak, a góré, a csűr. Esetleg aszaló. Az istállókban, ólakban tehenek, ökrök, lovak, disznó, aprómarha (tyúk, kokas, liba, gacsi, pulyka), esetleg juh, kecske, kutya, macska. Galambok. A minden évben visszatérő fecskék. Reggelente bábeli zűrzavar, mert mindegyik a maga nyelvén köszönti a Napot, szólítgatja a gazdát, perel a másikkal, vagy az egyikkel. Na ez volt az élettel teli porta. A gyümölcsfák roskadoztak a gyümölcsök súlya alatt. A zöldségeskertekben megtermett minden, ami kellett. Nem sorolom. A házak előtt virágos kiskertek. Természetesen minden bio és minden kézműves. Persze ez az idilli világ csak a jelenből tűnik annyira bukolikusnak, vagy már-már szinte tökéletesnek. 

A veríték szaga nem úszik be a visszaemlékezés ködfátyolába, a nyögések neszét már rég elfújta a szél, a fájdalmat nem érezzük, a bánatot, rosszkedvet nem tapasztaljuk. Pedig volt jócskán az is. A térerő viszont akkor még tökéletesen működött, mint tudományos-fantasztikus fogalom. A vízvezetékben (mármint, hogy falból jön a víz) is hittek egyesek. Azok, akik Verne Gyulát a nagy magyar írók között tartották számon.

Ez a világ a XX. század közepéig-végéig létezett így-úgy, jól-rosszul, akárhogy. Aztán sorra eltűntek a kis vályogházak, elbontották a nyári konyhákat, csűröket, kemencéket. Eltűntek az istállókból a jószágok, tejet ma már vastehénből fejnek. Kivágták az eperfákat, mert már csak „koszol”, nincs, ami felegye a termést. 

A Vájás néha még „felserken, telifolyja” medrét. Megmutatja, hogy valamikor volt valaki, halakat is nevelt, meg gacsik és libák hadai úszkáltak benne. Régen mosolyogva hallgatta az öreg Halász és a vén Borbély évődését. Ma már se hal, se hall, se lát. Hiányzik neki a két öreg, meg a többiek is. Ott vannak, ahova nagyapám a komáját invitálta széles mosollyal.

Share on Facebook
Facebook
Ossza meg ismerőseivel!
Szerző: 2019. 07. 14.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Tavasz a gyimesi szorosban

Ősz Zoltán alkotása Pasztell 2011. Hol is maradtak ezek a káprázatos hegyek Ősz Zoltán sóhajából az évek alatt?? Ki tudja, hányszor feslettek fel ezek a finom szálak a lélek képzelt anyagán,... Tartalom megtekintése

A füzérradványi Károlyi-kastély

IMG_4516 IMG_4517 IMG_4519 IMG_4523 IMG_4521 IMG_4559 IMG_4556 IMG_4550 IMG_4551 IMG_4553 IMG_4525 IMG_4534 IMG_4529 IMG_4530 IMG_4532 IMG_4535 IMG_4538 IMG_4539 IMG_4546 IMG_4540   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX  2022.05.02.   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX IMG_4512 IMG_4510 IMG_4507 IMG_4506 IMG_4504 IMG_4501... Tartalom megtekintése

Anyóka az autóbuszon

Hogy ki volt ő? Egy egyszerű asszony, aki értett a beszéd nyelvén Mindig szeretek autóbuszon utazni. Ott általában  izgalmas beszélgetések hangzanak el, vagy éppen történik valami. Lehet, ezek másoknak lényegtelen... Tartalom megtekintése

Halk sóhaj

Hargitai Beáta alkotása Sóhaj voltál, mint tavasszal a szellő ha virágokat látogat, hogy kinyíljanak, egy gondolat voltál, amit rejtegetve ringattalak, zengő  madárdal,  mit  messzire  hord a csiklandó  napsugár,  tréfa voltál ... Tartalom megtekintése

Nagylegények, nagyleányok

Életünkben vannak olyan események, amelyek nemcsak nekünk, hanem egész közösségünknek fontosak. Ilyenek a születés, keresztelő, konfirmálás vagy elsőáldozás, ballagás, házasságkötés, aztán mindezek elölről kezdve a saját gyerekünkkel. Majd az unokánkkal.... Tartalom megtekintése

Hol bót, hol nem vót

Gyermekkorom egyik legendás helye volt a vámosoroszi vegyesbolt Hajdanában-danában a boltot még bótnak hívták és nem ABC-nek, vagy „tudomisén” minek. A bót egyet jelentett valamikor „Bótos Feri bácsival”. Feri bácsi... Tartalom megtekintése