A gonosz vízkiszívó

Éhség a Bogársuliban

Az első siklógyakorlatok után Stefi néni visszavezette a kis csapatot a zuhanyozóba, hiszen már úszás előtt elmondta nekik a higiéniás utasításokat. Ő maga is átment megtisztálkodni, átöltözni a tanári mosdóba.

– Mindenki elkészült? – hallották meg egy kis idővel később frissvidám hangját. – A leöblített úszó-szemüvegeket és szárnyvédőket akasszátok fel a fogasra száradni! Ha kész, irány a tanterem! – vezényelte fáradhatatlan energiával.

– Leragad a szemem! – sóhajtotta Pötyi.

– Éhen halok! – állapította meg Csiporka, de nem mondta ki hangosan, nehogy Bíborka lehurrogja, hiszen iskolába indulás előtt mindketten bekebelezték a reggeli adagjukat, s tudta, a pille egyáltalán nem örülne, ha barátnője ismét falni kezdene, és visszahízná a nagy nehezen leadó félben levő túlsúlyát. Meglepetésére azonban egy pillanat múlva Bíborka hangját hallotta:

– Stefi néni! Nem hozhatnánk előre a tízórais szünetet? Szomjan halok!…

– Látom, jól megszívott benneteket a víz! – mosolygott a tanító néni.

– Hogy szívja ki a víz belőlünk az enni -, innivalót??? – nézett fel Pötyi igazi kíváncsisággal a szemében. – És azt sem tudom, mikor tehette, mert én semmit nem vettem belőle észre! Most mégis olyan a gyomrom, mintha nem reggeliztem volna…, sőt, mintha még a vacsora sem ment volna belém! – nézett panaszosan, és a hasára szorította a kezeit.

– Úgy hallom, kitört az éhség! – lépett be kacagva Balambér bácsi, aki időközben lefertőtlenítette medence környékét, és bekapcsolta a vízforgatót. – Hagyjuk meggyőzni magunkat, Stefikém! Engedjük, hogy újratöltődjenek ezek a vízimanók!

– Sorakozó! – bólintott rá mosolyogva Stefi néni! – Irány a télikert! Jó étvágyat mindenkinek! Aki jóllakott, igyekezzen vissza a tanterembe! – kiáltott a csapat után, mert látta, hogy a máskor alig tízóraizók, is rohanva indultak az étel, ital felé.

Amikor mindenki eltűnt, Stefi néni újra megszólalt:

– Balambér! Nyomtassuk ki gyorsan azt a számsorunkat, ahol a számok számmal és betűvel is szerepelnek!

– Minek? – lepődött meg Balambér bácsi, aki lopva maga is beleharapott egy almacikkbe.

– Számszedegetőt ígértem Bobónak, mert nem tudja biztosan a számos sorrendjét.

– Máris nyomtatom! – harapott egy újabbat az almájába a tanító bácsi, miközben a számítógép felé fordult.

Pár pillanat múlva már potyogtak is ki a nyomtatóból a számkártyás lapok. Stefi néni közben méretre állította a darabolót, így hamarosan mind a száz kártya a kezében volt.

– Nem jönnek még? – nézett körbe.

– Nem, nem! De mire kell még idő, Stefikém?

– El kell dugdosnunk a kártyákat a teremben! Gyere, segíts, de előbb gyorsan keverjük össze őket!

Balambér bácsi szó nélkül indult rakosgatni, majd megkérdezte:

– És azt hogy kell játszani?

– Mindenki csak a saját tízesének megfelelő kártyákat gyűjtheti össze. Ha a máséból is szedeget, akkor pontot veszít.

– Én is beszállok! – kacsintott Balambér bácsi.

– Sőt én is! – nevetett fel Stefi néni, miközben körbe, körbe szaladtak a teremben.

Épp csak elkészültek, amikor a gyerekek elkezdtek visszaszállingózni a tanterembe.

– Le se üljetek! – kérte Stefi néni. – Így, körben állva is átismételhetjük egytől százig a számokat! Én kezdem! Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc. Folytasd Balambér!

– Tíz, tizenegy, tizenkettő, tizenhárom, tizennégy, tizenöt, tizenhat, tizenhét, tizennyolc, tizenkilenc. Csiporka!

– Húsz, huszonegy, huszonkettő, huszonhárom, huszonnégy, huszonöt, huszonhat, huszonhét, huszonnyolc, huszonkilenc. Bíborka!

– Harminc, harmincegy, harminckettő, harminchárom, harmincnégy, harmincöt, harminchat, harminchét, harmincnyolc, harminckilenc. Hangyi!

– Negyven, negyvenegy, negyvenkettő, negyvenhárom, negyvennégy, negyvenöt, negyvenhat, negyvenhét, negyvennyolc, negyvenkilenc.  Pötyi!

– Ötven, ötvenegy, ötvenkettő, ötvenhárom, ötvennégy, ötvenöt, ötvenhat, ötvenhét, ötvennyolc, ötvenkilenc. Szunyi!

– Hatvan, hatvanegy, hatvankettő, hatvanhárom, hatvannégy, hatvanöt, hatvanhat, hatvanhét, hatvannyolc, hatvankilenc. Gyike!

– Hetven, hetvenegy, hetvenkettő, hetvenhárom, hetvennégy, hetvenöt, hetvenhat, hetvenhét, hetvennyolc, hetvenkilenc. Bobo!

– Miért nekem jut a legnehezebb mindig?! – kornyadt le a bolhagyerek szája széle.

– Nem nehéz! – biztatta Csiporka. – A hetes után a nyolcas jön, és így kezdődik a tízes párjának is a neve!

– Jaaa! – ragyogott fell Bobo szeme.– Akkor nyolcvan, nyolcvanegy, nyolcvankettő, nyolcvanhárom, nyolcvannégy, nyolcvanöt, nyolcvanhat, nyolcvanhét, nyolcvannyolc, nyolcvankilenc.

– Kilencven – folytatta Stefi néni –, kilencvenegy, kilencvenkettő, kilencvenhárom, kilencvennégy, kilencvenöt, kilencvenhat, kilencvenhét, kilencvennyolc, kilencvenkilenc–

– Szááááááz! – kiáltotta az osztály.

– Akkor a játék indul! Mindenki csak a saját számsorát gyűjtse!

***

Szerző: 2019. 06. 04.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló