A Boldogság egyenként jött oda hozzánk

Együtt nőttünk fel apáinkkal, nagyapáinkkal, akik egy életre eligazítottak bennünket

Tejfeles szájú gimnazista tekint rám vissza a fürdőszoba 39 éves tükréből. Önmagamat látom, ifjúkori képemet. Emlékszem rá, amikor Franco Zefirelli sokak szerint szirupos, vagy túlságosan „átdimenzionált” opusza ment a magyar televízióban (ezen kívül nem is volt más tévé, pusztán az MTV2, de nem sokkal korábban még hétfőn nem is volt sugárzás…). Abban az időben és abban a korban mindenki szerelmes volt valakibe, ha akarta, ha nem. A fiúk a lányokba, a lányok a fiúkba. Volt aki önmagába, olyan is volt, hogy valaki önmagába volt szerelmes, de nem talált viszonzásra. Bonyolult kapcsolatok már akkoriban is léteztek. Nem volt jellemző, hogy a problémákat elvitték a pszichológus elé, a kanapéra, ha gond volt. Megtette egy kis sörborpálinka is, vagy rosszabb esetben egy marék gyógyszer, vagy egy kötél. Egyszerű volt a bajok orvoslása.

A Nap azóta is fivér, a Hold azóta is nővér. Egyik égitestet sem érintettem soha, valószínűleg nem is fogom. A Napot biztos, hogy nem. Őt még Mucius Scaevola sem bírná. Róla röviden csak annyit, hogy amikor a Rómát ostromló ellenség elfogta, („Scaevola a legenda szerint beszökött a városát ostromgyűrűbe záró Porsenna táborába, hogy a királyt ledöfve szerezzen Rómának szabadulást. A merénylet nem sikerült, mert Scaevola a király helyett az írnokot ölte meg. Mikor rajtakapták és a király elé vitték, Mucius Scaevola Porsenna szeme láttára az ott álló áldozati oltár tüzébe tartotta kezét és szemrebbenés nélkül tűrte a fájdalmat, mígnem keze már égett. Közben Mucius Scaevola kijelentette, hogy háromszáz, hozzá hasonló római ifjú áll készen, hogy kioltsa Porsenna életét. A király annyira megdöbbent, hogy nemcsak a hőst engedte szabadon, de a fenyegetéstől megrettenve Róma ostromát is feladta. A bátor római jobbja csontig égett, ezért kapta a Scaevola, azaz „balkezes” melléknevet.”), akkor hősiesen helytállt, bizonyított.

Én viszont még most is látom harminc évvel ezelőtti énemet, arcomat csak tükör által homályosan. „Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc” Por és hamu még nem vagyunk, de csak idő kérdése. Rövid idő, vagy hosszú idő áll-é rendelkezésre? Nem tudjuk. Nincs recept. A homokóra csak pereg, pereg, egyszer aztán kifolyik az utolsó homokszem is, és itt befejeződik, máshol meg elkezdődik… De hol?

Az én generációm szerencsésnek mondhatja magát, mert nem kellett háborúba mennie katonaként. Valódi gyermekkorunk volt, a Boldogság egyenként jött oda hozzánk, hogy homlokon csókoljon. Együtt nőttünk fel apáinkkal, nagyapáinkkal, akik egy életre eligazítottak bennünket. Ők megjárták a Pokol előszobáját, legyen az Doberdo, Verdun, Don-kanyar, Sztálingrád, 1956, vagy tudom is én. Hallottam olyan magyar katonáról, aki elmondása szerint megjárta a II. világháború összes sorsfordító csatáját a keleti hadszíntéren, fogságba esett, Zsukov marsall magyarul gratulált neki név szerint a hadifogolytáborban és ez úgy igaz, ahogy hiszitek. Olyat is hallottam, hogy a legendás 1969-es londoni Hyde parki koncerten Mick Jagger leszólt a színpadról Pinyó becenevű szatmári atyánkfiának:

– Helló Pinyó, te is itt vagy?

Jagger mondta ezt Pinyó szerint így és akkor. Mondjuk ezt bíróság előtt nehéz lenne bizonyítani, de Pinyó bizonyára sok sörborpálinkát szerzett ezen sztoriból adódóan. Ez sem biztos persze.

A fürdőszoba 39 éves tükre mondta ezt nekem.

Találkoztam egy fiatalemberrel, mint valamikor Karinthy. Lehet, hogy a jobbik énem volt, lehet, hogy nem. Ezt sem én fogom eldönteni.

Közel vagyunk a teli Holdhoz, minden olyan sejtelmes, rejtélyes. Furcsa, mint az ly és a j viszonya. Soha nem békülnek. A tükörben megcsillan a Hold fénye. Megtörik, visszatükröződik, világít, esetleg mosolyog. A rám visszatekintő tejfelesszájú gimnazista eltűnik, sajnos magamat látom itt és most. Minden csoda három napig tart, szokás mondani.

Nap, Hold, Csillagok, mondom erre én.

Szerző: 2019. 04. 21.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése