Meghatottság-gombóc

Sorsfordító reggel a Bogársuliban

Reggel hétkor a Bogársuli lépcsőjén lehorgasztott fejjel ücsörgött a máskor örök késésben levő kis szúnyog.

– Máris hiányzik Gyike! – sóhajtotta maga elé. – Ha visszajön, megbeszélem vele, hogy ne csúfolódjunk, és ne nevessünk ki senkit, mert ilyenekben nem szeretnék többé részt venni… Van nekünk témánk ezek nélkül is!

– Na, ennek örülök! – ölelte át hirtelen az éppen megérkező, és mellé huppanó tanító néni. – Tudsz valamit róla? Neked elmondta, mitől ilyen zaklatott mostanában?

– Nem…, pedig biztosan történt valami nagyon fontos vele… De még előlem is eltitkolta… Tényleg nem jöhet egy hétig iskolába??? – kérdezte Szunyi, könnyben úszó szemeit Stefi nénire emelve.

– Hát, elvileg nem… De remélem, eljön ma, bocsánatot kér, és mindent megmagyaráz…! – sóhajtott egy igazán nagyot.

A reggel valahogy nem akart eltelni. Senki nem játszott, szaladgált, nevetgélt. Az egész osztály tétován ácsorgott, sóhajtozott, amikor Csiporkáék befutottak.

– Nem jött? – nézett körbe Csiporka azonnal. – Azt hittem, itt lesz…

Reggel nyolckor igazából nem is kellett csengetni, hogy kezdődik a tanítás, mert mindenki a helyén ücsörgött. Stefi néni azért tétován megkongatta a harangot, majd bosszúsan megrázta a fejét, s kiosztotta az olvasólapokat. De nem ment az olvasás sem, mert a betűk helyett mindenki szeme az üres pad felé tévedt…

Egyszer csak kivágódott az ajtó:

– Itt vagyok! Ne haragudjatok rám! Az apukám elköltözött tőlünk, de már kitaláltuk anyukámmal, hogy kezdjünk új életet. Ígérem, többé nem bántok senkit!!! – hadarta egy szuszra Gyike, majd Pötyihez pattant, és átölelte.

Az osztály felbolydult.  Mindannyian felugrottak a helyükről, és kérdések, válaszok verték fel az előző napról megmaradt csendet. Majd Csiporka szavára körbe álltak, s összefogták a kezeiket:

– Ígérjük meg – szólt Csiporka ünnepélyesen –, hogy többé nem bántjuk, csúfoljuk egymást! Minden problémát megbeszélünk, hogy senki ne árthasson miattuk sem önmagának, sem a többieknek! Hisz összetartozunk! Mi vagyunk a bogársulisok! – ragyogott fel végre a mosolya.

– Büszkék vagyunk rátok! – szólalt meg Balambér bácsi a torkában levő meghatottság–gombóc lenyelése után.

– Egy újítást vezetünk be mától! – jelentette ki Stefi néni. – Bárki, bármikor kezdeményezhet egy osztály-beszélgetést, ha úgy érzi, szükség van rá. Nem sajnáljuk rá az időt, hiszen, ha a lelkünk jól van, a tanulás is gyorsabban megy!

– Éééés…, most rendkívüli szüneeeet! – kiáltotta Balambér bácsi, s a csapat meg azonnal kitódult az udvarra.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése