Meghatottság-gombóc

Sorsfordító reggel a Bogársuliban

Reggel hétkor a Bogársuli lépcsőjén lehorgasztott fejjel ücsörgött a máskor örök késésben levő kis szúnyog.

– Máris hiányzik Gyike! – sóhajtotta maga elé. – Ha visszajön, megbeszélem vele, hogy ne csúfolódjunk, és ne nevessünk ki senkit, mert ilyenekben nem szeretnék többé részt venni… Van nekünk témánk ezek nélkül is!

– Na, ennek örülök! – ölelte át hirtelen az éppen megérkező, és mellé huppanó tanító néni. – Tudsz valamit róla? Neked elmondta, mitől ilyen zaklatott mostanában?

– Nem…, pedig biztosan történt valami nagyon fontos vele… De még előlem is eltitkolta… Tényleg nem jöhet egy hétig iskolába??? – kérdezte Szunyi, könnyben úszó szemeit Stefi nénire emelve.

– Hát, elvileg nem… De remélem, eljön ma, bocsánatot kér, és mindent megmagyaráz…! – sóhajtott egy igazán nagyot.

A reggel valahogy nem akart eltelni. Senki nem játszott, szaladgált, nevetgélt. Az egész osztály tétován ácsorgott, sóhajtozott, amikor Csiporkáék befutottak.

– Nem jött? – nézett körbe Csiporka azonnal. – Azt hittem, itt lesz…

Reggel nyolckor igazából nem is kellett csengetni, hogy kezdődik a tanítás, mert mindenki a helyén ücsörgött. Stefi néni azért tétován megkongatta a harangot, majd bosszúsan megrázta a fejét, s kiosztotta az olvasólapokat. De nem ment az olvasás sem, mert a betűk helyett mindenki szeme az üres pad felé tévedt…

Egyszer csak kivágódott az ajtó:

– Itt vagyok! Ne haragudjatok rám! Az apukám elköltözött tőlünk, de már kitaláltuk anyukámmal, hogy kezdjünk új életet. Ígérem, többé nem bántok senkit!!! – hadarta egy szuszra Gyike, majd Pötyihez pattant, és átölelte.

Az osztály felbolydult.  Mindannyian felugrottak a helyükről, és kérdések, válaszok verték fel az előző napról megmaradt csendet. Majd Csiporka szavára körbe álltak, s összefogták a kezeiket:

– Ígérjük meg – szólt Csiporka ünnepélyesen –, hogy többé nem bántjuk, csúfoljuk egymást! Minden problémát megbeszélünk, hogy senki ne árthasson miattuk sem önmagának, sem a többieknek! Hisz összetartozunk! Mi vagyunk a bogársulisok! – ragyogott fel végre a mosolya.

– Büszkék vagyunk rátok! – szólalt meg Balambér bácsi a torkában levő meghatottság–gombóc lenyelése után.

– Egy újítást vezetünk be mától! – jelentette ki Stefi néni. – Bárki, bármikor kezdeményezhet egy osztály-beszélgetést, ha úgy érzi, szükség van rá. Nem sajnáljuk rá az időt, hiszen, ha a lelkünk jól van, a tanulás is gyorsabban megy!

– Éééés…, most rendkívüli szüneeeet! – kiáltotta Balambér bácsi, s a csapat meg azonnal kitódult az udvarra.

***

Szerző: 2019. 04. 16.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése