Csiporka és Bíborka, mint szeretés-minta

Új életrend Légyéknél

Gyikéék autójában hazafelé száguldva, egy jó darabig csak a menetszél hasított bele a mélységes mély csendbe. Gyike és az édesanyja, Légy Kamilla, is csak magukban fortyogtak. Amikor egy veszélyes előzés közben hatalmasat fékeztek, az átélt ijedség hatására Kamilla nem tudta tovább türtőztetni magát:

– Mit műveltél, te, hogy kitiltottak az iskolából?! – ordított az anyósülésben kuporgó lányára. – Mért nem szólalsz meg??? Válaszolj!!! – üvöltött tovább válasz híján, s közben a szélvédőre meresztett szemmel tövig nyomta a gázt.

– Velem mindenki csak ordít… – suttogta maga elé Gyike, és sírva fakadt.

– Mért bőgsz??? – rángatta meg az anyja hirtelen felé fordultában.

– Mert csak ordítozni tudsz velem!!! – üvöltötte vissza Gyike. – Milyen anya az ilyen??? – vágott vissza, ahogy csak bírt. – Más anya szeretgeti a gyerekét, beszélgetnek… De te csak üvöltözöl, mióta apa elköltözött!!!– süvöltötte villogó szemekkel.

Szavai nyomán ismét nagy csend lett…

– Ha nem felel meg, ahogy velem élsz, költözz apádhoz!!! – kezdte Kamilla kiabálva, majd, amikor felfogta szavai értelmét, zokogásban tört ki, s tövig nyomta a féket, mert könnyeitől nem látott semmit. Szerencsére egy viszonylag forgalommentes, külvárosi részén jártak a városnak, így csak egy dudáló, mutogató autósnak kellett egy hirtelen manőverrel kikerülnie őket. Gyike csak nézte, nézte anyját, majd ő is sírva fakadt, s közben dadogva motyogott:

– Mindenkit megsértek, megbántok… Irigykedem, megtorlok, visszaadok… Magam sem tudom, miért… Állandóan feszült vagyok – mondta egyre hallhatóbban. – Rám ragad tőled az ideg… Lassacskán megőrjít, hogy otthon vagy néma csend van, vagy apát szidod… Nem csoda, hogy irigykedem a mások szeretetére, barátságára… Még szerencse, hogy Pötyit Csiporka és a tanító bácsi kimentette a medencéből!!!… Istenem, soha nem tudom magamnak megbocsátani…– dadogta csukladozva a sírástól.

Motyorgása közben anyja figyelme végre önmagáról Gyikére terelődött.

– Mit tettél, és kivel, kislányom??? – kérdezte meg rég nem hallott kedves-kétségbe esetten.

– Meglöktem az uszodában… Nem akartam, hogy megsérüljön! És azt sem gondoltam, hogy azonnal felbillen, és a hátára zuhanva meg sem áll a síkos kövön a vízig…

– Ó, kicsim! – ölelte magához váratlanul az anyja, átnyúlva a sebességváltón. – Nem akartam… Nem gondoltam, csak magamra… Nem könnyű egyikünknek sem, de igazad van, csak a magam fájdalmával törődtem… Meg sem láttam, hogy teljesen magadra hagytalak…

Gyike egy darabig csendben elfészkelődött az ölelésben, majd felemelte a karját, s megsimogatta anyja hátát:

– Semmi baj, anya! Menjünk haza, s találjuk ki, hogyan legyen tovább!

Anyja letörölte a könnyeit, majd azonnal indított. Hazáig már egyetlen szó sem esett közöttük.

Ahogy beléptek a lakásba, Gyike letette az ágya mellé az iskolatáskáját, majd a nappaliban összefordította a két fotelt, ceruzát, és papírt vett elő.

– Anya! Gyere! Ülj le hozzám! Csináljunk egy új életrendet magunknak!

– Életrendet???

– Azt. Tudod, olyan napi rendszerűt, amiben újratervezzük a kettőnk életét! – Legyen reggel hatkor az ébresztő– javasolta –, utána fél óra összebújás, és beszélgetés!

– De kicsim, hisz sosem akarsz időben felkelni, sem mosdani, sem reggelizni! Minden reggel hisztivel kezdődik… – sóhajtott Kamilla.

– Megígérem, hogy fogok! Ha reggel egy jót mesélgetünk, utána ezer, hogy egy pillanat alatt elkészülök! – fogadkozott legszebb mosolyát az anyjára villantva.

– Suli után séta? Ahhoz mit szólsz? Mindketten elmeséljük a napunkat! – javasolta Kamilla.

– Mehet! – vigyorgott boldogan Gyike, aki akaratlanul maga előtt látta a titkon nagyon irigyelt Ibit, Csiporkát, és Bíborkát, akik láthatóan mindig alig várják, hogy találkozzanak.

– És este lesz mese? – kérdezte Gyike.

– Lesz bizony, de csak addig, míg nem tanulsz meg igazán jól olvasni!

– Akkor is jó mesét hallgatni, ha magunknak is olvashatnánk – vélte Gyike. – Ha már jól megy, felváltva olvasunk egymásnak! Jó lesz? Vacsora után meg színezhetünk…

– Kaptok ti leckét az iskolában? – vágott közbe Kamilla. – Mert azt is meg kell írni, tanulni esténként…

– Hát, eddig nem nagyon volt, de ki tudja, hogy folytatódik… De azt megcsinálhatom akkor is, amikor te vacsorát készítesz – mosolygott az anyjára, remélve, hogy nem magának kell a továbbiakban valami ennivalót keresgetnie, mint mostanában… – Anya! Szerinted apa visszajön valaha??? – tette fel Gyike a legeslegfőbb kérdést.

– Nem tudom… De meg kell tanulnunk élni nélküle is… Ha szeretnél, bármikor elmehetsz hozzá.

– De, hát nem is keresett eddig… – sírta el magát Gyike ismét.

– Felhívom telefonon, beszélek vele. Azt viszont nem tudom garantálni, hogy él-e a lehetőséggel… De azt megígérem, hogy új életet kezdünk mi ketten! Bocsáss meg, kislányom, hogy csak magamra gondoltam! – ölelte magához Gyikét.

Néhány pillanat múlva a légylányka kibontakozott anyja karjából.

– Gondolod, hogy mégis mehetnék iskolába, ha mindent elmesélek, és bocsánatot kérek?

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése