Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Csiporka és Bíborka, mint szeretés-minta
Új életrend Légyéknél
Gyikéék autójában hazafelé száguldva, egy jó darabig csak a menetszél hasított bele a mélységes mély csendbe. Gyike és az édesanyja, Légy Kamilla, is csak magukban fortyogtak. Amikor egy veszélyes előzés közben hatalmasat fékeztek, az átélt ijedség hatására Kamilla nem tudta tovább türtőztetni magát:
– Mit műveltél, te, hogy kitiltottak az iskolából?! – ordított az anyósülésben kuporgó lányára. – Mért nem szólalsz meg??? Válaszolj!!! – üvöltött tovább válasz híján, s közben a szélvédőre meresztett szemmel tövig nyomta a gázt.
– Velem mindenki csak ordít… – suttogta maga elé Gyike, és sírva fakadt.
– Mért bőgsz??? – rángatta meg az anyja hirtelen felé fordultában.
– Mert csak ordítozni tudsz velem!!! – üvöltötte vissza Gyike. – Milyen anya az ilyen??? – vágott vissza, ahogy csak bírt. – Más anya szeretgeti a gyerekét, beszélgetnek… De te csak üvöltözöl, mióta apa elköltözött!!!– süvöltötte villogó szemekkel.
Szavai nyomán ismét nagy csend lett…
– Ha nem felel meg, ahogy velem élsz, költözz apádhoz!!! – kezdte Kamilla kiabálva, majd, amikor felfogta szavai értelmét, zokogásban tört ki, s tövig nyomta a féket, mert könnyeitől nem látott semmit. Szerencsére egy viszonylag forgalommentes, külvárosi részén jártak a városnak, így csak egy dudáló, mutogató autósnak kellett egy hirtelen manőverrel kikerülnie őket. Gyike csak nézte, nézte anyját, majd ő is sírva fakadt, s közben dadogva motyogott:
– Mindenkit megsértek, megbántok… Irigykedem, megtorlok, visszaadok… Magam sem tudom, miért… Állandóan feszült vagyok – mondta egyre hallhatóbban. – Rám ragad tőled az ideg… Lassacskán megőrjít, hogy otthon vagy néma csend van, vagy apát szidod… Nem csoda, hogy irigykedem a mások szeretetére, barátságára… Még szerencse, hogy Pötyit Csiporka és a tanító bácsi kimentette a medencéből!!!… Istenem, soha nem tudom magamnak megbocsátani…– dadogta csukladozva a sírástól.
Motyorgása közben anyja figyelme végre önmagáról Gyikére terelődött.
– Mit tettél, és kivel, kislányom??? – kérdezte meg rég nem hallott kedves-kétségbe esetten.
– Meglöktem az uszodában… Nem akartam, hogy megsérüljön! És azt sem gondoltam, hogy azonnal felbillen, és a hátára zuhanva meg sem áll a síkos kövön a vízig…
– Ó, kicsim! – ölelte magához váratlanul az anyja, átnyúlva a sebességváltón. – Nem akartam… Nem gondoltam, csak magamra… Nem könnyű egyikünknek sem, de igazad van, csak a magam fájdalmával törődtem… Meg sem láttam, hogy teljesen magadra hagytalak…
Gyike egy darabig csendben elfészkelődött az ölelésben, majd felemelte a karját, s megsimogatta anyja hátát:
– Semmi baj, anya! Menjünk haza, s találjuk ki, hogyan legyen tovább!
Anyja letörölte a könnyeit, majd azonnal indított. Hazáig már egyetlen szó sem esett közöttük.
Ahogy beléptek a lakásba, Gyike letette az ágya mellé az iskolatáskáját, majd a nappaliban összefordította a két fotelt, ceruzát, és papírt vett elő.
– Anya! Gyere! Ülj le hozzám! Csináljunk egy új életrendet magunknak!
– Életrendet???
– Azt. Tudod, olyan napi rendszerűt, amiben újratervezzük a kettőnk életét! – Legyen reggel hatkor az ébresztő– javasolta –, utána fél óra összebújás, és beszélgetés!
– De kicsim, hisz sosem akarsz időben felkelni, sem mosdani, sem reggelizni! Minden reggel hisztivel kezdődik… – sóhajtott Kamilla.
– Megígérem, hogy fogok! Ha reggel egy jót mesélgetünk, utána ezer, hogy egy pillanat alatt elkészülök! – fogadkozott legszebb mosolyát az anyjára villantva.
– Suli után séta? Ahhoz mit szólsz? Mindketten elmeséljük a napunkat! – javasolta Kamilla.
– Mehet! – vigyorgott boldogan Gyike, aki akaratlanul maga előtt látta a titkon nagyon irigyelt Ibit, Csiporkát, és Bíborkát, akik láthatóan mindig alig várják, hogy találkozzanak.
– És este lesz mese? – kérdezte Gyike.
– Lesz bizony, de csak addig, míg nem tanulsz meg igazán jól olvasni!
– Akkor is jó mesét hallgatni, ha magunknak is olvashatnánk – vélte Gyike. – Ha már jól megy, felváltva olvasunk egymásnak! Jó lesz? Vacsora után meg színezhetünk…
– Kaptok ti leckét az iskolában? – vágott közbe Kamilla. – Mert azt is meg kell írni, tanulni esténként…
– Hát, eddig nem nagyon volt, de ki tudja, hogy folytatódik… De azt megcsinálhatom akkor is, amikor te vacsorát készítesz – mosolygott az anyjára, remélve, hogy nem magának kell a továbbiakban valami ennivalót keresgetnie, mint mostanában… – Anya! Szerinted apa visszajön valaha??? – tette fel Gyike a legeslegfőbb kérdést.
– Nem tudom… De meg kell tanulnunk élni nélküle is… Ha szeretnél, bármikor elmehetsz hozzá.
– De, hát nem is keresett eddig… – sírta el magát Gyike ismét.
– Felhívom telefonon, beszélek vele. Azt viszont nem tudom garantálni, hogy él-e a lehetőséggel… De azt megígérem, hogy új életet kezdünk mi ketten! Bocsáss meg, kislányom, hogy csak magamra gondoltam! – ölelte magához Gyikét.
Néhány pillanat múlva a légylányka kibontakozott anyja karjából.
– Gondolod, hogy mégis mehetnék iskolába, ha mindent elmesélek, és bocsánatot kérek?
***
Hasonló
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Korona-mese – 10. Bobo kor...
Korona–mese 9. – Bobo, az o...
Korona-mese 8. – Június köz...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Korona-mese
Városi lépésbentekergőzés
A türkizhezszállító búgó-su...
A nyaralás hajnala
Vihargyors ötlet – villám e...
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése