Kedvesség-szavak

Csiporka a szárnyerősítő szupergépben

– Hűűű! – rázogatta a kezét Bobo. – Ez az írás igazán fárasztó és fájdalmas volt! Minden ujjam recés lett!

– Micés? – hüledezet Pötyi odapislantva a saját sima ujjaira.

– Nézd meg! Tiszta hegy és völgy! És még fáj is!

– De mitől lett hegyes a kezed? – nézett rá értetlenül Bíborka.

– Mitől, mitől?? Hát attól az éles ceruzától! – vágta rá Bobo.

– De hát a ceruza nem is vág! Csak rajzolni, meg írni lehet vele! – bizonygatta Hangyi. – Nincs a kezemen semmi vágás! Nézd meg! – dugta Bobo orra alá.

– Ó, te! Én vagyok a hibás! – kapcsolódott be a párbeszédbe Stefi néni. – Nem is vettem észre, hogy ilyen görcsösen szorítod a ceruzát! – simogatta meg Bobo fejét együtt érzően, majd masszírozni kezdte a holtra fáradt ujjakat.

– Köszönöm! – mosolyodott el egy idő után Bobo.

Maga is meglepődött ezen, mert az iskola előtti életében nemigen szerepeltek a beszédében a kedvesség-szavak.

– Gyertek be! – szólt ki az ablakon Balambér bácsi. – Elpakoljuk az írócuccokat, és utána testnevelés-órát tartunk.

– Miért kell mindig nevelni minket??? – méltatlankodott Gyike. – Talán nem viselkedtünk elég jól?!

– Egyszer sem sóhajtoztam! Mindent megcsináltam szó nélkül. Pedig anya szerint ez egyáltalán nem jellemző rám – közölte értetlenül, és kissé sértődötten Szunyi.

– A testnevelés nem büntetés a rossz magaviseletetekért! – nevette el magát a tanító bácsi. – Azt jelenti, hogy a fejünk okosítása, a kezünk ügyesítése után a testünket is jó alaposan megmozgatjuk, hogy erősek, egészségesek legyünk.

– Hűűű! Az jó lesz! – vidámodott fel Bobo. – Végre kedvemre ugrálhatok!

– Szárnyasok! Ide hozzám! – rendelkezett a tanító néni.

– Szárnyatlanok! Ti meg gyertek velem! – intett Balambér bácsi.

– Én szárnyas vagyok, de nem tudok repülni… Hová menjek? – kérdezte meg elbizonytalanodva Csiporka.

– Gyere velünk! – mondta Stefi néni. – Jó lesz neked a mi kis szárazföldi szárnyerősítő, pocakcsökkentő tréningünk! Jó vastag szőnyegeket terítünk le neked, hogy véletlenül se üsd meg magad!

– Gyere csak bátran, Csiporka! – hívta Bíborka. – Ha nagy a baj, majd alád repülök, mint amikor kicsik voltunk!

– Emlékszel? Épp akkor találtuk meg a gombaházunkat! – mélázott el a múltba egy pillanatra Csiporka. – De már nem hinném, hogy meg tudsz tartani!– sóhajtotta, amikor beléptek a tornaterembe.

– Szárnyrebegtetés! 1! 2! 3! – vágott közbe Stefi néni.

Olyan áramlás kezdődött hirtelen, majd ledöntötte a lábáról a szárnyait épp csak billegetni tudó Csiporkát.

– Próbáld egy kicsit gyorsabban! – biztatta Stefi néni.

– Nem megy! Hiába szorítom össze még a szemeimet is… – csüggedt el Csiporka.

– Ne félj! Ezen is tudunk segíteni!

Stefi néni gyorsan átvágott a termen, és kitárta a rejtett oldalajtót. Onnan egy lepellel takart szerkezetet vonszolt ki.

– Állj elé háttal! – utasította Csiporkát, amikor levette a védőtakarót a szerkentyűről. – Ráerősítek mindkét szárnyadra egy-egy hevedert.

Pár pillanat múlva két kattanás után egy halk motorhang zúgott fel.

– Lépj fel a járópadra! – kérte Stefi néni –, és markold meg a két fogantyút! Ez egy komplett szárnyerősítő gép. Minden testrészedet átmozgatja rövid idő alatt. Csak a járópadon kell lépkedned, közben a szárnytréner-program verdes a szárnyaiddal, a karoddal meg mindig visszahúzod magad, ha megbillensz!

– Aztaaa! Sosem gondoltam volna, hogy ilyen létezik! – álmélkodott Csiporka. – Ha minden nap gyakorolok, megtanulhatok repülni? – nézett kérdőn Stefi nénire.

– És…, nem sérülhet meg? – aggodalmaskodott Bíborka.

– Nem, angyalom! A gép érzékeli a rajta álló pillanatnyi állapotát, erőnlétét, és pontosan olyan sebességi fokozatra kapcsol, amit a szervezete elbír – mosolygott kedvesen a pillangóra Stefi néni.

– Hát jó, csináld! De rajtad tartom a szemem! – súgta a bogárkának a pillangó.

– Gyike, Szunyi, Bíborka!  Ti pedig bemelegítésként gimnasztikázni fogtok velem! – vezényelt Stefi néni.

– Azt szeretem! – vigyorgott az arcát szándékosan rútra torzítva Gyike.

– Akkor miért vágsz ilyen képet? – csodálkozott Stefi néni.

– De hát te mondtad, hogy ezt fogjuk gyakorolni! – nézett rá sértődősen a keresztlánya.

– Én???? – nézett körbe tanácstalanul a tanító néni.

Mindenki értetlenül állt. Végül a szupergépben edződő Csiporka elnevette magát:

– Szerintem egyszerűen összekeverte a szavakat! Azt hitte a gimnasztika ugyanaz, mint a grimaszolás – lihegte jókedvűen.

***

Szerző: 2019. 02. 12.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése