Csodapirosságos grafitbaj

Csiporka és Bíborka az első valódi írásórán

– Mindenki jól lakott? – kérdezte Stefi néni, majd a szapora bólogatások láttán gondosan bezárta a télikert ajtaját az osztály után.

– Akkor most visszamegyünk a tanterembe, kipakoljuk az asztalokat, a székeket, előveszitek a tolltartóitokat, mi meg a feladatlapokat, és kipróbáljuk az írást papíron is! – indítványozta Balambér bácsi.

– Az íráááást??? Papííííronnn??? De hiszen még semmin nem írtunk! – hüledezett Gyike.

– Csak vonalakat húzogattunk a tableten, nem? – kérdezte morgósan Szunyi.

– Dehogynem! Csakhogy ezek szerint nem is gondolod, hogy az írás vonalak húzogatásából áll össze. Az persze nem mindegy, hogyan és merre húzogatunk! – mosolygott rájuk biztatóan Stefi néni. – Ma a tableten kipróbált alakzatokat próbáljuk meg ceruzával, papíron is végigkövetni!

– De először mindenki végigmegy az akadálypályán! Legalább lejjebb megy a sok ebéd a hasatokban, és nem fogtok írás helyett ásítozni! – egészítette ki Stefi nénit a tanító bácsi. – Aki teljesítette a pályát, az bemegy a tanterembe, előveszi a tabletjét, és végigjátssza az írás–előkészítő programot!

– Mehetek elsőnek? – kérdezte Pötyi.

– Hát persze! – örült meg Balambér bácsi, hiszen a kis katica eddig mindig megpróbált elbújni a feladatok elől, vagy annyira szorongott, hogy semmit sem sikerült igazán jól teljesítenie.

– Csiporka! Megfognád a kezemet, amikor a billenőhídhoz érek? – nézett a bogárkára reménykedőn Pötyi.

– Még szép! – kacsintott rá Csiporka, aki titokban nagyon örült, hogy a kis katica bizonytalansága, bizalmatlansága, félénksége eltűnőben van, és azonnal oda is rohant a többi akadályon átugrálva a kis hídhoz.

– Indulok! – tapsolt Pötyi, majd megállás nélkül ugrott, forgott, lépett, csapott, tapsolt, ahogy a pálya útvonala megkívánta.

Amikor a pallóhoz ért, hirtelen nagy erőt érzett magában, így odasúgta az őt váró Csiporkának:

– Csak tedd a kezem alá a tenyered! És csak akkor fogj meg, ha úgy érzed, muszáj!

– Rendben! – súgta vissza a bogárka, és biztatóan hunyorgott felé.

Pötyi azonnal rálépett a kis hídra. Az átfordulásnál egy pillanatra behunyta a szemét, sikkantott egyet, aztán bátran továbblépett, és már át is ért a vizesárok túloldalára.

– Gratulálunk! – szaladt oda hozzá Gyike és Szunyi, akik eddig szinte figyelemre sem méltatták a kis „Nyamvadtat”.

Aztán szépen sorban mind végigjárták a pályát, majd nem jelentett problémát a tabletek bekapcsolása, és az írás-előkészítő program végigjátszása sem. Hamarosan mindenki Stefi nénit nézte, aki mindenki padjára letett egy-egy feladatlapokkal teli dossziét.

– Vegyétek elő a tolltartótokat, és készítsetek elő belőle egy grafitceruzát! – szólt Balambér bácsi, miután látta, mindenki készen áll az újabb próbatételre.

– Az milyen? – kérdezte Bíborka. – Nekem van piros, sárga, kék, zöld, rózsaszín, meg narancs és barna is, meg egy olyan szürkés is.

– A sötétszürke, ragyogós hegyű lesz az! Írni mindig azzal fogunk – magyarázta Stefi néni. – Fordítsátok a kihegyezett felével az asztallap felé, és fogjátok a nagy- és a mutatóujjatok közé úgy, hogy a középső ujjatok megtámassza a ceruza alját, a kisujjatok pedig a feladatlapon nyugodjon – mutatta és magyarázta egyszerre Balambér bácsi.

Bobo nemigen értett az egészből semmit… Azt sem tudta, hogy az ujjainak neve is van, és akárhogy nézegette a ceruzáit, az összesnek egyforma volt mindkét vége. De egyelőre nem szólt, próbálta kilesni, hogy csinálják a többiek.

– Nem bírom el! Olyan nagy és széles, hogy össze sem ér a kér ujjam! – toppantott mérgesen Gyike.

– Biztosan nem figyelte meg édesanyád az írószerek vásárlásakor, hogy az iskolakezdőknek a Bogár 1.-es méretet javasolják – gondolkodott hangosan Szunyi. – Adok neked kölcsön egy vékonyabbat az enyémekből! – pattan készségesen barátnője mellé.

– Nem nevették ki… – állapította meg magában Bobo. – Akkor talán engem sem fognak, ha szólok, hogy nem boldogulok… – Tanító bácsi – szólalt meg hangosan –, nekem az összes ceruzám minden fele egyforma!

– Ezen könnyen segíthetünk! – mosolygott rá szeretettel Balambér bácsi, és kivett a zsebéből egy kis piros, egylyukú bigyót.

Beledugta a grafitceruza egyik végét, majd forgatni kezdte benne a ceruzát. Néhány csavarás után kihúzta belőle, majd miután látta, hogy még nem elég hegyes, visszadugta két tekerintésnyire.

– Azta! – hüledezett Bobo. – Mi ez a Csodapirosság?

– Ez egy egyszerű kis hegyező. Sok helyen faragónak is nevezik. A papírboltban tudtok vásárolni egyet ti is! Na dolgozzunk! – adta ki az utasítást, majd ráigazgatta a ceruzára a gyakorlatlan kis bolhaujjakat.

– Először álló egyenest húzunk fentről lefelé néhányszor a levegőbe, majd ugyanazt a papírra –indította el a munkát Stefi néni, miután látta, mindenki munkára kész. Aztán egy jó darabig már csak a grafitceruzák sercegése hallatszott.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése