Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Új lakó az Édenkertben
Izgatottan várják Naspolya uramékat (na meg persze Naspolyánét is), kiket hírük megelőzött
Nem olvastam utána, nem akartam, hogy befolyásoljon. A naspolya számomra a mai napig egy homályos és megfoghatatlan valami volt. Nem ismertem, nem láttam, nem kóstoltam. A héten valamelyik nap aztán megízlelhettem. Meglepően finom volt. A maga egyszerűségében pillantottam meg feleségem tenyerében. Rám mosolygott. Lehúztam vékonyka ruháját, rögtön intim kapcsolatba kerültünk. Kicsit mintha elpirult volna, de ez csak egy múló pillanat volt. A Naspolya nem prostituált, szégyelli is magát. Szégyelli testét, azt is, hogy alanya alma. Az alma neki valami alantas növény. Pedig nem az.
Kijelenthető, hogy az alma nemhogy nem alantas növény, hanem egyenesen egy olyan gyümölcs, amely uralkodik a világmindenség kertjében. Az Édenkert almája. Bűnbe esett az ember miatta. Megérte? Az uralkodói jelképek között nem országszilvát, országkörtét, országszőlőt, vagy bármi más „országos” „gyümölcsöt”, esetleg annak szimbólumát találjuk. Az országalma különleges jelentőséggel bír. Hatalommal. A haza minden előtt. Újfehértón azonban csak annak van hatalma, ami különleges. Különleges és egyszerű. A Vadastag olyan, mint a Vadnyugat. Itt talán kevesebbet lőnek, de minden bizonnyal többet pirítanak. Ott hátul, a lemezkerítés mögött. Ez egy másik szubkultúra, nem is értheti olyan földi halandó, aki nem idevaló. Én nem vagyok, de már értem. Ki merem jelenteni, hogy szeretem ezt a települést. A tökéletlensége miatt? A fekete vonat miatt? A tanyái miatt? A rejtélyei miatt? A növénynemesítő miatt? Nem tudom, hogy másnak e tájék mit jelent. Nekem ugyan nem itt van a szülőházam, hazám, de sokaknak meg itt.
A naspolya idáig csak egy legenda volt, egy lehetőség. Az Ecceri fiú legnagyobb fia állította, állítja, hogy valahol a csaholci határban, a Túrtól nem messze van naspolya fa. Most aztán majd valóban lesz, igaz, nem viszem ki a csaholci határba. Jó lesz neki az oroszi agyagos is. Szépen meg fog férni az itteni „Nemtudom” populációval, esetleg integet majd neki Batul, London Pepin, Húsvéti Rozmaring, Nyári Fontos, Birs, Fekete Tányéros, Sóvári, Jonatán, Idared vagy maga Török Bálint is, de persze nem a Jedikulából. Akiket kihagytam, azoktól szíves elnézést kérek, de az én Édenkertem körtefái és diói, somjai megértőek és elnézőek velem szemben. Javarészt ők is Újfehértóról származnak, onnan jöttek haza Szatmárba, egy új élet reményében. Izgatottan várják Naspolya uramékat (na meg persze Naspolyánét is), kiket hírük megelőzött. A hírhez tettek is, például a Milotai 10-es azt hallotta újfehértói unokatestvérétől (az újfehértói 260 hektáros állomáson jelentős dió populáció él), hogy a Naspolya nem is annyira nagyképű, amint azt a Citromkörte állította.
– Szóba állnak azok még a meggyekkel is, pedig azért a meggy mégiscsak meggy! – susogta fennhangon a dió.
– Majd meglátjuk mennyit érnek, meg, hogy mennyit teremnek. – így a vérbélű körte, aki mindig bizalmatlan az új jövevényekkel szemben.
Advent közeledtével a kert fái is várják a Fényt, az eljövendő Reménységet, de várják új társukat, a Naspolyát is.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése