Egy falat boldogság

Vera. Boldogság

Szemelvények Bán Béla készülő  EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Akkor milyen boldogok voltunk…

1958 ősze volt, október eleje. Ragyogó napsütés, a vénasszonyok nyara. Egy barátunknál töltöttünk pár napot, a távoli Békésben. Ebéd után, pihenés helyett csavarogtunk a határban. Együtt, csak mi ketten. De zsebünkben már ott volt az ígéret. Több is annál, majdnem kiutalás. Egy óbudai kis lakásról, egy parkosított udvar közepén. A déli napsugarak fényét csitította a platánok, tölgyek lombja, amint rávetült leendő lakószobánk ablakára. Már csak arra kellett várnunk, hogy lakója (egy idős asszony, akinek fia Ausztráliába került 1956-ban, s most magához veszi beteg édesanyját) megkapja az utolsó papírokat is, s átadja a lakást a főváros illetékes hatóságának. Még lopottak voltak együttléteink, de a közeli remény mosolyt fakasztott mindkettőnk arcára, bármikor is találkozott tekintetünk.

Öröm volt még az is, hogy pár hónapja lett munkahelyem. Az egyetem befejezése után munkát kaptam a Magyar Rádióban. Igaz, csak feltételeset. Gyakornok voltam két évig. Akár ki is derülhet, hogy alkalmatlan vagyok. De két év sok idő, és tudtam, ez nem fog kiderülni. Végigküzdöttem az egyetemet és sikerült. Végigküzdöm ezt a két évet, sikerülnie kell itt is megkapaszkodnom.

Az öröm csúcspontja pedig itt van előttem a képen: gyönyörű feleségem. Egy év és három hónapja, hogy összeházasodtunk. Mennyi minden történt ezalatt? Temetés, betegség, közösen eltöltött pár hét a szülőfalumban és várakozás, ahogy azzal a reménnyel keltünk minden nap: talán ma megcsörren az a telefon, s elhagyhatjuk a diákszállót (ahol én már csak kegyelemből maradhattam), lesz majd otthonunk.

Most pedig kint a békési határban ránk tört a boldogság. Egy falatot sikerült rögzítenem belőle.

Szerző: 2018. 07. 29.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése