Zenél az ereszcsatorna

Gyerekkorukban szaladtak a „pásztmás” eső előtt, épp csak annyira, hogy őket ne áztassa

Bosszantó ez az esős idő. Dolog lenne millió, de az eső keresztül tudja húzni a számításokat. Átírja, megváltoztatja, meghatározza, pedig nem is matematika tanár. Ma is kezdte, hagyta, kezdte, hagyta. De mit is vártunk volna? Alacsonyan repülnek a fecskék, nappal kukorékol a kakas, indokolatlan álmosság, csípnek a legyek? Ez mind-mind azt jelzi, hogy eső lesz. A Rózsa Sándor című film opuszban Pisze Matyi ennél jóval több esőre utaló megfigyelést közöl, mi most érjük be ennyivel. Azzal meg szinte szégyellek is előhozakodni, hogy „piros az ég alja: aligha szél nem lesz.” Megírta ezt hajdanán egy „garabonciás”, lett belőle a nemzet költője. „Bugyborékol”? Tartós eső lesz. Megfigyelték az „ezelőtteniek”, hogy ha a fehér bazsarózsa Pünkösdre kinyit, akkor jön az eső. Ilyenkor kell ültetni a téli káposztát, mert rögtön jön rá az égi áldás. Ugyanígy, ha Margit napján esik, akkor 40 napig esni fog.
„Jön az idő!”

Ez a mondat számtalan generáció fülébe hasított bele, komoran, vészjóslóan. Aztán lehúzta a Tisza, lehúzta a Szamos, meg még ki tudja, mi húzta le. Készült, mohogott. Ez még nem dörgés, mert még messze jár. Beborul lassan, aztán amikor már mindenki azt várja, hogy leszakadjon az ég, meggondolja magát. Vagy olyan is van, hogy a gyönyörű azúrkék égboltozat. Egy felhődarabkát sem látni még, de a levegő mégis olyan nehéznek tűnik. Biztos csak a melegtől. Pedig nem. Egy már rég örök álomra szenderült komondor, aki a Matyi nevet kapta, remek meteorológus volt. Az Ecceri fiú egyszerűen csak Aigner Szilárdnak hívta. Az ég még hibátlan, a nyár olajozottan halad a maga medrében, izzadnak a hónaljak, meg halántékok, csak a levegő mintha egy kicsit olyan másabb lenne… A munkának mégis mennie kell, mindenki teszi a dolgát. Ki itt, ki ott. A határban izzik a dolgos kezek alatt a munka. Na jó, van aki beosztja az erejét. Ma ez dolgozik helyettem, holnap meg az. Ilyenből azért nem volt olyan túl sok, ezt talán a „közös” nevelte ki. Őket a méhek társadalmában heréknek hívjuk. Akkoriban lustáknak, ma ügyeseknek. A világ így változik.
Na de térjünk vissza ehhez az örökké koszos és loncsos, de mégis annyira szeretetreméltó komondorhoz, aki olyan volt egész életében, mint egy nagy gyerek. Megérezte a vihart, a dörgéstől, villámlástól annyira félt, hogy ilyenkor szinte eszét vesztette. Volt, hogy Túrricséről szóltak, mert odáig rohant ijedtében, olyan is volt, hogy a Kömörő melletti Gábornokról kellett hazacsalogatni. Jó kutya volt, remélem a lelke is jó helyre került.
Most is hallom, ahogy zenél az ereszcsatorna. Nem erre a zenére vágytam ma, de valahogy emiatt nem haragudhat az ember senkire sem. A Mindenhatóra csak nem fog.
Az Ecceri fiú oldalbordája említette, hogy ma „pásztmás” eső esett. Ez azt jelenti, hogy az eső végigseper egy sávon, de azon túl nem esik. Példának okáért esik a falu egyik végén, de a másik végen száraz marad a föld. Jön szép lassan, húzódik valamilyen irányba. A másik három irányt hanyagolja. Volt úgy, hogy gyerekként szaladtak a „pásztmás” eső előtt, épp csak annyira, hogy őket ne áztassa. Mögöttük jött a nagymamája, akinek már nem volt ennyi ereje, mint nekik. Hazáig ázott, az esőfelhő alatt haladva.
A nyári viharok félelmetesek. Cikáznak a villámok, földig érnek, a koncert határokon nyúl át. Leszakad az ég, az emberek egy pillanatra rádöbbennek, hogy halandók. Nem mi vagyunk a világmindenség urai. Haszonélvezők vagyunk, de egyszer minden elmúlik. Te is, én is, meg ez a néhány sor is. Azért ne adjuk fel, ameddig nem halunk meg, addig bízhatunk a halhatatlanságban.

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése