Zenél az ereszcsatorna

Gyerekkorukban szaladtak a „pásztmás” eső előtt, épp csak annyira, hogy őket ne áztassa

Bosszantó ez az esős idő. Dolog lenne millió, de az eső keresztül tudja húzni a számításokat. Átírja, megváltoztatja, meghatározza, pedig nem is matematika tanár. Ma is kezdte, hagyta, kezdte, hagyta. De mit is vártunk volna? Alacsonyan repülnek a fecskék, nappal kukorékol a kakas, indokolatlan álmosság, csípnek a legyek? Ez mind-mind azt jelzi, hogy eső lesz. A Rózsa Sándor című film opuszban Pisze Matyi ennél jóval több esőre utaló megfigyelést közöl, mi most érjük be ennyivel. Azzal meg szinte szégyellek is előhozakodni, hogy „piros az ég alja: aligha szél nem lesz.” Megírta ezt hajdanán egy „garabonciás”, lett belőle a nemzet költője. „Bugyborékol”? Tartós eső lesz. Megfigyelték az „ezelőtteniek”, hogy ha a fehér bazsarózsa Pünkösdre kinyit, akkor jön az eső. Ilyenkor kell ültetni a téli káposztát, mert rögtön jön rá az égi áldás. Ugyanígy, ha Margit napján esik, akkor 40 napig esni fog.
„Jön az idő!”

Ez a mondat számtalan generáció fülébe hasított bele, komoran, vészjóslóan. Aztán lehúzta a Tisza, lehúzta a Szamos, meg még ki tudja, mi húzta le. Készült, mohogott. Ez még nem dörgés, mert még messze jár. Beborul lassan, aztán amikor már mindenki azt várja, hogy leszakadjon az ég, meggondolja magát. Vagy olyan is van, hogy a gyönyörű azúrkék égboltozat. Egy felhődarabkát sem látni még, de a levegő mégis olyan nehéznek tűnik. Biztos csak a melegtől. Pedig nem. Egy már rég örök álomra szenderült komondor, aki a Matyi nevet kapta, remek meteorológus volt. Az Ecceri fiú egyszerűen csak Aigner Szilárdnak hívta. Az ég még hibátlan, a nyár olajozottan halad a maga medrében, izzadnak a hónaljak, meg halántékok, csak a levegő mintha egy kicsit olyan másabb lenne… A munkának mégis mennie kell, mindenki teszi a dolgát. Ki itt, ki ott. A határban izzik a dolgos kezek alatt a munka. Na jó, van aki beosztja az erejét. Ma ez dolgozik helyettem, holnap meg az. Ilyenből azért nem volt olyan túl sok, ezt talán a „közös” nevelte ki. Őket a méhek társadalmában heréknek hívjuk. Akkoriban lustáknak, ma ügyeseknek. A világ így változik.
Na de térjünk vissza ehhez az örökké koszos és loncsos, de mégis annyira szeretetreméltó komondorhoz, aki olyan volt egész életében, mint egy nagy gyerek. Megérezte a vihart, a dörgéstől, villámlástól annyira félt, hogy ilyenkor szinte eszét vesztette. Volt, hogy Túrricséről szóltak, mert odáig rohant ijedtében, olyan is volt, hogy a Kömörő melletti Gábornokról kellett hazacsalogatni. Jó kutya volt, remélem a lelke is jó helyre került.
Most is hallom, ahogy zenél az ereszcsatorna. Nem erre a zenére vágytam ma, de valahogy emiatt nem haragudhat az ember senkire sem. A Mindenhatóra csak nem fog.
Az Ecceri fiú oldalbordája említette, hogy ma „pásztmás” eső esett. Ez azt jelenti, hogy az eső végigseper egy sávon, de azon túl nem esik. Példának okáért esik a falu egyik végén, de a másik végen száraz marad a föld. Jön szép lassan, húzódik valamilyen irányba. A másik három irányt hanyagolja. Volt úgy, hogy gyerekként szaladtak a „pásztmás” eső előtt, épp csak annyira, hogy őket ne áztassa. Mögöttük jött a nagymamája, akinek már nem volt ennyi ereje, mint nekik. Hazáig ázott, az esőfelhő alatt haladva.
A nyári viharok félelmetesek. Cikáznak a villámok, földig érnek, a koncert határokon nyúl át. Leszakad az ég, az emberek egy pillanatra rádöbbennek, hogy halandók. Nem mi vagyunk a világmindenség urai. Haszonélvezők vagyunk, de egyszer minden elmúlik. Te is, én is, meg ez a néhány sor is. Azért ne adjuk fel, ameddig nem halunk meg, addig bízhatunk a halhatatlanságban.

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése