Biciklivásár ’52-ben, amikor a fillér sem kopogtatott

Szemelvények Bán Béla készülő  EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Biciklivel a töltésen

Nem volt a családban bicikli. Édesapám öreg volt már hozzá, édesanyám azt mondta: – Ha én ki tudok menni a Nagyszegre, kapával a vállamon, tudjon kimenni a fiatal is.

Igaz, annyi pénzt is ritkán láthattunk egyszerre együtt, amennyibe egy kerékpár került.

De én álmodoztam. Különösen akkor, mikor mentem vissza Debrecenbe, az iskolába. Hátamon a megpakolt hátizsák, kezemben egy táska, s gyalogoltam hét kilométert, mire elértem a tunyogi állomást. Elképzeltem magam egy biciklin, hátul a csomagtartóra kötözve a holmim, előttem ül a vázon tíz éves öcsém, aki hazaviszi a biciklit, ha felszálltam a vonatra. Elgondolva olyan szép volt a világ.

Egyszer aztán felragyogott a nap. Biztossá vált, hogy Bözsi, a nagytestű tarka üsző meddő marad, nem kell neki a fiú, cserében nem is ad tejet egy cseppet sem. Márpedig Bözsi Zsófi tehén pótolója lett volna, az öreg szürke marháé, aki az erejével és sok-sok nagyon sűrű tejjel hálálta meg a gondviselést. Zsófinak olyan volt a teje, de olyan, hogy egyszer a csarnokban kiakadt a fokoló, mert csak 4.2 százalékra volt beállítva a zsírtartalom, de az övé ennél magasabb volt. – Hát ez nincs vizezve, az biztos – állapította meg bölcsen „tejes” Feri, az átvevő. De ami nincs, az nem lehet már jó sem, így édesapám szerzett egy tinót és várt. Hiába. Nem érdemes tartani, ha nem ád tejet. Ráadásul Bözsi még rúgós is, megfejni sem lehetne. Másra már nem kell, a művelendő föld a téeszben van, már nincs vele dolgunk. Vásárra hát Bözsivel.

– Elviszed, fiam? – kérdezett édesanyám.

– Aztán vehetek az árából biciklit?

Anyám meglepődött, mondta, másra kellene az a pénz. – De ha annyira akarod…

Nem fejezte be a mondatot.

Az első próbálkozás nem sikerült. Huszár Tóth Ernő ment a szalkai vásárba. Felraktuk a szekérre Bözsit (gúzs került a lábára), s hajnalban elindultak Mátészalkára. Én meg gyalog, keresztben a határokon, így megfelezem a távolságot. Alig mentünk pár kilométert, mikor leszakadt az ég. Olyan hatalmas záport nem ért meg Soós János sem, pedig majdnem száz évet élt. Csurom víz lett az ünneplő ruhám, a cipőben ketten álltunk, az esővíz meg én. De bementem Szalkára. Üres volt a vásártér. Térülj, fordulj, gyerünk haza, ugyanazon az úton. Dagasztottam a jó szatmári agyagot. Bözsi már otthon volt, Tóth Ernő, látva az időt, visszafordult, de még így is elkapta őket a zápor csapója.

A második próbálkozás sikerült. Igaz, hogy lealkudták az árát a vágóhíd emberei, másra nem való a jószág, így 200 forintot kaptam érte.

Éppen ennyibe kerül a bicikli. Mit csináljak? Ezen törtem a fejem egész úton hazafelé. Ha megveszem, nem marad egy fillér sem. A Földművesszövetkezeti boltban alkudni nem lehet. Különben is ez az egy van belőle, ezt is úgy hozatta Sipos Béla boltvezető, de aki rendelte, az visszamondta. Az unokatestvérem, „bótos” Laci pedig mondta: – Testvérem, most vidd, mert eladom, van rá jelentkező.

Jaj, mit csináljak. Ráhagytam a lábamra: ha a faluba érünk, vigyen, ahova gondolja. Hát nem a boltba vitt egyenesen? És megvolt még a kerékpár, és megköttetett az üzlet.

Hazafelé a Szorítóban – így neveztük a két utcát összekötő sikátort – találkoztam édesanyámmal. Leszálltam, úgysem fértünk volna el.

– Megvetted?

– Meg.

– Mennyiért?

– Kétszázért.

– Mennyit kaptál Bözsiért?

– Kétszázat.

Édesanyám arca szomorú lett. Csak ennyit mondott:

– Akkor nem megyek a nagyboltba, ott már nincs hitelünk. Menyhárt Endre boltjában talán még adnak hitelt sóra, borsra meg petróra.

Lábain mintha súly lenne, úgy ment tovább. Mert 1952-ben nem kopogtatott a fillér sem a falusi portákon, nemhogy a forint.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése