Egy szerelmetes reggelen

Boldogságunk kora

Szemelvények Bán Béla készülő  EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Életem legdrágább fényképe. Saját lakásunkban, éppen felébredve maga elé kapja a takarót, nehogy már…
Volt ágyunk (kinyitható méretes rekamié), volt két fotelünk, kombinált szekrényünk (félig üres), mind egy éve eltemetett anyósom ajándéka. Minden más hiányzott. De nem, mert megvettünk közben egy-két dolgot. Egy hokedlit, felnyitható tetővel, s abban tároltuk a cipőpucoló felszerelést, egy nagy lavort, fürdőszoba hiányában ebben tisztálkodtunk tetőtől talpig (tíz évig) és egy nagy fazekat, amiben mindig volt meleg víz. De ki törődött azzal, ami hiányzik. Boldogok voltunk, szerettük egymást, mindenünk megvolt.

Nehezen tudtunk spórolni, szerény, gyakornoki fizetésemből. Egyedül kerestem félhavi 600 forintot. Ebből 520-at kaptam kézhez kéthetenként, akkor még így fizettek. Vera még egyetemre járt, igazán az első évet elhalasztotta, úgyhogy újra kezdte ismét. Emiatt ösztöndíj szóba sem jöhetett. Koplaltunk is néha? Hát persze. De ki törődött vele!

A keveset is be lehet osztani. Elhagysz valamit, hogy szórakozni is tudj a többiekkel, ki ne lógj a sorból. Jött a báli szezon, volt rádiós bál a nyári tiszti házban. Ott kell lennünk, megspóroltam a belépőt a napi díjból. Csakhogy a hölgyeknek estélyi kell. Honnan, miből? Feleségem megoldotta. Mozgósította barátait, volt közöttük ruhatervező, varrónő, kereskedő. És törzsvevője lett az óbudai piacon a „Maradék bolt”-nak. Itt árulták fillérekért a kelmeboltokban a maradékot, a ruhaanyagok pár tíz centis, félméteres végeit. Közösen a barátok összehozták a nagyestélyit. De cipő, az nem volt. Magassarkú, különleges. Különleges hölgynek, különleges nagyestélyihez.

Elmentünk cipőt nézegetni. Hova máshova, mint a Váci utcába. Meg is talált egy gyönyörű fehér cipőt a kirakatban.

Pár nap múlva megkaptam a félhavi 520-at. Vera másnap egy dobozzal jött haza. Boldogan mutatja, megvette a cipőt.

– Mennyi volt? – pedig féltem, hogy megmondja.

– Ötszáztíz! – és boldogan mosolyog.

Csak egy napig nem beszéltünk. Majd csak megleszünk valahogy. De ki törődött vele, mikor szerettük egymást.
Ez időben készült ez a kép. Egy szerelmetes reggelen.

Szerző: 2018. 05. 12.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése