Egy szerelmetes reggelen

Boldogságunk kora

Szemelvények Bán Béla készülő  EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Életem legdrágább fényképe. Saját lakásunkban, éppen felébredve maga elé kapja a takarót, nehogy már…
Volt ágyunk (kinyitható méretes rekamié), volt két fotelünk, kombinált szekrényünk (félig üres), mind egy éve eltemetett anyósom ajándéka. Minden más hiányzott. De nem, mert megvettünk közben egy-két dolgot. Egy hokedlit, felnyitható tetővel, s abban tároltuk a cipőpucoló felszerelést, egy nagy lavort, fürdőszoba hiányában ebben tisztálkodtunk tetőtől talpig (tíz évig) és egy nagy fazekat, amiben mindig volt meleg víz. De ki törődött azzal, ami hiányzik. Boldogok voltunk, szerettük egymást, mindenünk megvolt.

Nehezen tudtunk spórolni, szerény, gyakornoki fizetésemből. Egyedül kerestem félhavi 600 forintot. Ebből 520-at kaptam kézhez kéthetenként, akkor még így fizettek. Vera még egyetemre járt, igazán az első évet elhalasztotta, úgyhogy újra kezdte ismét. Emiatt ösztöndíj szóba sem jöhetett. Koplaltunk is néha? Hát persze. De ki törődött vele!

A keveset is be lehet osztani. Elhagysz valamit, hogy szórakozni is tudj a többiekkel, ki ne lógj a sorból. Jött a báli szezon, volt rádiós bál a nyári tiszti házban. Ott kell lennünk, megspóroltam a belépőt a napi díjból. Csakhogy a hölgyeknek estélyi kell. Honnan, miből? Feleségem megoldotta. Mozgósította barátait, volt közöttük ruhatervező, varrónő, kereskedő. És törzsvevője lett az óbudai piacon a „Maradék bolt”-nak. Itt árulták fillérekért a kelmeboltokban a maradékot, a ruhaanyagok pár tíz centis, félméteres végeit. Közösen a barátok összehozták a nagyestélyit. De cipő, az nem volt. Magassarkú, különleges. Különleges hölgynek, különleges nagyestélyihez.

Elmentünk cipőt nézegetni. Hova máshova, mint a Váci utcába. Meg is talált egy gyönyörű fehér cipőt a kirakatban.

Pár nap múlva megkaptam a félhavi 520-at. Vera másnap egy dobozzal jött haza. Boldogan mutatja, megvette a cipőt.

– Mennyi volt? – pedig féltem, hogy megmondja.

– Ötszáztíz! – és boldogan mosolyog.

Csak egy napig nem beszéltünk. Majd csak megleszünk valahogy. De ki törődött vele, mikor szerettük egymást.
Ez időben készült ez a kép. Egy szerelmetes reggelen.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde
Written by
Szerző: 2018. 05. 12.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése