Hozzálopott haluska

Áprilisi szép reggeleken mindenhol „nyitnikék, nyitnikék”, madárdaltól hangos a vidék, felelgetnek egymásnak a különböző hangon megszólaló, de azért egy nyelvet beszélő kis tollas barátaink. Már próbálgatja a hangját egy kotlóalja kis csibecsapat is, rácsodálkoznak a nappalra, az éjszakára, a világ folyására. Ők a természet egyszerű és tiszta ábécéjét használják, ami nem ismer határokat. Az embernek annyi lenne itten a dolga, hogy gyönyörködjön benne, nem pedig lekottázni és beszabályozni a harmóniát. A madaraknak nincs szükségük karmesterre, mert maga a Teremtő az ő vezénylőjük. Az Ecceri fiú anyja hej, de sokszor hallgatta hajnalban az óllal szemközti eperfán a kis feketerigó csúfolódását: „Fütyöl a biró, fütyöl a biró!” Persze nem szándékosan provokált a rigó, neki ez a dolga, hogy hallassa a hangját. A gazdasszony meg végezze a munkáját már kora hajnalban is. Sokszor emlegette, hogy neki a piros tulipán virágzása nem csak a szépséget juttatta eszébe, hanem bizony azt is, hogy dandárja van a munkának. Ez azt jelentette, hogy hordhatta a mezőre az ételt férjének és öt fiának. Pontosan, precízen. Nem érhette szó a ház elejt.

Anyósa szigorúan felügyelte a háztartást, ő volt a kenyeres kosár őre is. A gondosan letakart kenyér sosem lett volna elég az öt kis lurkónak, de a szigorú mama ilyenkor mindig azt mondta, hogy most már alszik a kenyér. Az Ecceri fiút és testvéreit persze nem kellett félteni, mindig megtalálták a módját, hogy kijátsszák nagyanyjuk éberségét. Örök játszma volt ez, a fiúk megtanulták, hogy az étel nem csak úgy terem, azért tenni is kell. Anyjuk persze folyton azon volt, hogy a betevő falat minél bőségesebb legyen. Haluskát mindig három szál tésztából főzött, holott anyósa csak kettőre adott neki engedélyt. A kettő kevés lett volna, de ezt Kálnoki Erzsébet nem fogadta el. Így aztán „lopiba” csinált mindig egy harmadikat is, de amikor a szigorú nagymama megkérdezte, hogy hány szál tésztát nyújtott, mindig kettőt mondott.

– Na? Látod, hogy elég ide két szál is?!

Szerző: 2018. 04. 28.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése