Hozzálopott haluska

Áprilisi szép reggeleken mindenhol „nyitnikék, nyitnikék”, madárdaltól hangos a vidék, felelgetnek egymásnak a különböző hangon megszólaló, de azért egy nyelvet beszélő kis tollas barátaink. Már próbálgatja a hangját egy kotlóalja kis csibecsapat is, rácsodálkoznak a nappalra, az éjszakára, a világ folyására. Ők a természet egyszerű és tiszta ábécéjét használják, ami nem ismer határokat. Az embernek annyi lenne itten a dolga, hogy gyönyörködjön benne, nem pedig lekottázni és beszabályozni a harmóniát. A madaraknak nincs szükségük karmesterre, mert maga a Teremtő az ő vezénylőjük. Az Ecceri fiú anyja hej, de sokszor hallgatta hajnalban az óllal szemközti eperfán a kis feketerigó csúfolódását: „Fütyöl a biró, fütyöl a biró!” Persze nem szándékosan provokált a rigó, neki ez a dolga, hogy hallassa a hangját. A gazdasszony meg végezze a munkáját már kora hajnalban is. Sokszor emlegette, hogy neki a piros tulipán virágzása nem csak a szépséget juttatta eszébe, hanem bizony azt is, hogy dandárja van a munkának. Ez azt jelentette, hogy hordhatta a mezőre az ételt férjének és öt fiának. Pontosan, precízen. Nem érhette szó a ház elejt.

Anyósa szigorúan felügyelte a háztartást, ő volt a kenyeres kosár őre is. A gondosan letakart kenyér sosem lett volna elég az öt kis lurkónak, de a szigorú mama ilyenkor mindig azt mondta, hogy most már alszik a kenyér. Az Ecceri fiút és testvéreit persze nem kellett félteni, mindig megtalálták a módját, hogy kijátsszák nagyanyjuk éberségét. Örök játszma volt ez, a fiúk megtanulták, hogy az étel nem csak úgy terem, azért tenni is kell. Anyjuk persze folyton azon volt, hogy a betevő falat minél bőségesebb legyen. Haluskát mindig három szál tésztából főzött, holott anyósa csak kettőre adott neki engedélyt. A kettő kevés lett volna, de ezt Kálnoki Erzsébet nem fogadta el. Így aztán „lopiba” csinált mindig egy harmadikat is, de amikor a szigorú nagymama megkérdezte, hogy hány szál tésztát nyújtott, mindig kettőt mondott.

– Na? Látod, hogy elég ide két szál is?!

Szerző: 2018. 04. 28.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése