Hozzálopott haluska

Áprilisi szép reggeleken mindenhol „nyitnikék, nyitnikék”, madárdaltól hangos a vidék, felelgetnek egymásnak a különböző hangon megszólaló, de azért egy nyelvet beszélő kis tollas barátaink. Már próbálgatja a hangját egy kotlóalja kis csibecsapat is, rácsodálkoznak a nappalra, az éjszakára, a világ folyására. Ők a természet egyszerű és tiszta ábécéjét használják, ami nem ismer határokat. Az embernek annyi lenne itten a dolga, hogy gyönyörködjön benne, nem pedig lekottázni és beszabályozni a harmóniát. A madaraknak nincs szükségük karmesterre, mert maga a Teremtő az ő vezénylőjük. Az Ecceri fiú anyja hej, de sokszor hallgatta hajnalban az óllal szemközti eperfán a kis feketerigó csúfolódását: „Fütyöl a biró, fütyöl a biró!” Persze nem szándékosan provokált a rigó, neki ez a dolga, hogy hallassa a hangját. A gazdasszony meg végezze a munkáját már kora hajnalban is. Sokszor emlegette, hogy neki a piros tulipán virágzása nem csak a szépséget juttatta eszébe, hanem bizony azt is, hogy dandárja van a munkának. Ez azt jelentette, hogy hordhatta a mezőre az ételt férjének és öt fiának. Pontosan, precízen. Nem érhette szó a ház elejt.

Anyósa szigorúan felügyelte a háztartást, ő volt a kenyeres kosár őre is. A gondosan letakart kenyér sosem lett volna elég az öt kis lurkónak, de a szigorú mama ilyenkor mindig azt mondta, hogy most már alszik a kenyér. Az Ecceri fiút és testvéreit persze nem kellett félteni, mindig megtalálták a módját, hogy kijátsszák nagyanyjuk éberségét. Örök játszma volt ez, a fiúk megtanulták, hogy az étel nem csak úgy terem, azért tenni is kell. Anyjuk persze folyton azon volt, hogy a betevő falat minél bőségesebb legyen. Haluskát mindig három szál tésztából főzött, holott anyósa csak kettőre adott neki engedélyt. A kettő kevés lett volna, de ezt Kálnoki Erzsébet nem fogadta el. Így aztán „lopiba” csinált mindig egy harmadikat is, de amikor a szigorú nagymama megkérdezte, hogy hány szál tésztát nyújtott, mindig kettőt mondott.

– Na? Látod, hogy elég ide két szál is?!

Írta:
Borbély Balázs
Written by
Szerző: 2018. 04. 28.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése