Kajacsata

Csiporka és Bíborka kenyeret dagaszt

Amikor már teljesen biztosnak látszott, hogy a vízfürdővel keltegetett Csiporka semmiképp sem alszik vissza, Bíborka kiröppent a sütéshez készülődő Márti mamához a konyhába. Mivel nem találta ott, átlibbent utána a nyitott ajtajú, hideg spájzba. Épp a szegről akasztott le egy hatalmas íveltre vésett hatalmas fa valamiséget.

– Ó, de jó neked! Van strandod! Eddig észre sem vettem!

– Strandom??? Nekem??? – lepődött meg Márti mama.

– Igen! – bólogatott lelkesen Bíborka. – Ott tartod a kezedben. Ha lefektetnél, és tennél bele egy kis langyos vizet ebbe a fa micsodába, fürödhetnénk, labdázhatnánk benne Csiporkával. Sőt, még a széléről ugrálhatnánk is! – tette hozzá őszintén vágyódva.

– Honnan tudod, hogy létezik ilyen szórakozás? Az erdőben nemigen építettek nektek uszodát! – csodálkozott Márti mama.

– Nem is, de találtunk egy hatalmas kelyhű lila virágot a réten, amiben összegyűlt, és felmelegedett a harmat. Abban pancsoltunk.

– Te felröppentél, azt értem, de Csiporka hogy jutott fel a vízhez? Még nem elég erős a mászáshoz a karja, és zavarja benne a pocakja is, úgy látom.

– Velünk volt katicalány barátnőnk, Katóka, aki segített fűhidat építeni neki. Lefelé ugyan lebukfencezett, de szerencsére nem lett semmi baja! És egész nap játszottunk, és pancsoltunk – vált álmodozóvá a szép napra visszagondoló Bíborka szeme.

– Na, majd, tavasz végén, ha igazán jó idő lesz, készítek bele nektek vizet, bár nem igazán fürdőzésre való – ígérte Márti mama.

– Hát akkor mire másra? – lepődött meg a pillangó.

– Hát, kenyértészta dagasztásra! Vagy nem arra készülődünk ma? – mosolygott rá Márti mama.

– Jó nagy fából faraghatták! – álmélkodott a szobából végre gyalogolva kiérő, lihegő Csiporka. – Egyetlen illesztést sem látok rajta!

– Nincs is azon, különben eresztene! Egy fatörzsből vájják, hogy ne csorogjon ki belőle semmilyen folyadék.

– Gyertek! Segítsetek feltenni erre a két hokedlire! – hívta a bogárkákat Márti mama.

– Mi az a nokedli? – nézett körbe Bíborka.

– A nokedli egy tésztaköret – válaszolt azonnal nekik Márti mama félig figyelve, mivel éppen a teknő kiegyensúlyozásával volt elfoglalva.

– Hogy jön a mi kenyérsütésünkhöz egy kötet? – röppent rá Bíborka Márti mama vállára, hogy igazán magára vonja a figyelmét.

– Félreértettétek egymást, de jócskán! – jött ki a fürdőszobából kacagva Ibi, aki odabentről hallgatta a hajnali párbeszédet. – A kötet könyvet jelent, a köret a főétkezések húsétele mellé fogyasztott ennivaló. Rizs, krumpli, párolt zöldség, vagy valamilyen tészta, mint a nokedli is. A hokedli pedig az a támlátlan, négylábú szék, amin itthon ülni szoktunk az asztalnál. Várj, Anya! Segítek! Alátolom a teknődnek a hokedliket, hogy ne billegjen a kádad! – ugrott Ibi készségesen, amikor látta, hogy a sokfelé figyelni próbáló édesanyjának az egyensúly megtalálása most sehogy sem sikerül.

– Hozd, jányom, a mérőt! A kamrapolcra tettem. Önts ide nekem a teknőbe az új lisztből egy kilót! Én meg addig langyítok egy kis vizet a gázon. Hat-hét decinyi kell a tésztához. Nem szereti a hideg vizet!

– Én sem! – borzongott meg a hideg szó hallatától Csiporka.

– Akkor téged is begyúrunk a tésztába! – ugratta Bíborka. – Mindketten a langyítottat szeretitek!

– Na, benne a liszt és a víz. Most gyertek, segítsetek őket összekeverni! – hívta a bogárkákat!

De előbb kötelező a szappanos kézmosás! Mindent összefogdostatok már! Koszos kézzel nem szabad az ételbe nyúlni!

– Nem értem, mit lát Márti mama… – dugdosta pufi kis kezeit Csiporka a szeme elé. – Én semmi koszt nem látok magamon!

– Az apró, láthatatlan kosz is megbetegíthet! – hallotta meg Ibi Csiporka morgolódását. – Ne spórolj sosem a kézmosással!

Mire mindhárman megtisztálkodtak, Márti mama már elkezdte összekavargatni a két összetevőt. Csiporka és Bíborka először félve tették be a masszába a kezeiket, de aztán derekasan nekigyürkőztek a munkának. Nyomorgatták, húzgálták, kavargatták, és a nagy játékban észre sem vették, hogy belepte őket a lisztpor. Márti mama jóízűen mosolygott rajtuk.

– Nem igazság, hogy csak a kicsik lisztesek! – kent egy jó adagot Ibi arcára is a fehérségből.

– De az sem, hogy te nem vagy fehér! – adta vissza a fehérítést Ibi  Márti mamának, aki meglepődésében felsikkantott, mivel még a blúzára is ment a masszából, Ibi olyan ügyesen találta el.

– Kajacsata!!! – kiáltott egy nagyot Bíborka, majd mintha hógolyózna,egészen  beborította Csiporkát a felé hajigált tésztagombócokkal.

– Jó elég lesz! Nem marad mit megsütni! – szedegette össze a teknő mellé tévedt lövegeket Márti mama a földről, hogy ne hordják tele az egész lakást vele. – Menjetek mindannyian mosakodni! Most pihennie kell a tésztának!

– De még göcsörtöket látok benne! – akadékoskodott Csiporka rámutatva egy lisztgombócra.

– Letakarom egy fél órára a konyharuhával, és meglátod, kisimul az a pár, amit most még látsz benne!

– Nálatok még a kenyér is varázslással készül? – lepődött meg Bíborka azon, hogy a puszta pihenés kiigazíthat valami hibát.

– Nem boszorkányság ez, angyalom! Csak a lisztszemcsék jól megszívják pihentükben magukat vízzel, az finomítja meg a tésztát. – De menjetek mosakodni gyorsan, mert rátok köt a csiríz! Régen, amikor még nem árultak ragasztókat, a falusi emberek éppen ilyen keveréket használtak a ragasztásra! – intette cselekvésre a társalgókat Márti mama.

Bíborka egy darabig még ácsorgott a tészta simulását vizsgálgatva, majd észrevette, hogy Ibi milyen nehezen vakargatja le a tésztát a kezeiről. Kecsesen utána akart röppenni, de nem bírt.

– Segítség! Ideragadtam! – ijedt meg, és még erősebben próbálta lábait kirángatni a tésztamocsárból.

– Gyertek ki innen! – emelte ki mindkettőjüket Ibi a teknő szélére, ami megmaradt tésztamentesnek még a hathatós segítség ellenére is.

– Ó, most éreztem, milyen lehet neked – fordult Bíborka Csiporkához – , amikor próbálsz elemelkedni, de visszahúz a tested. Gyere! Én is gyalogolok veled a mosdótálig! Duplán fogyaszt rajtad az a mozgás, amiben van segítséged! – szorította magához Csiporka nedves mancsát.

Mire a mosdótálhoz értek, kezdett megkeményedni a ragacs rajtuk, így Ibi beáztatta őket, és levakargatta róluk nagy türelmesen, nehogy sérülést okozzon nekik.

– Gyertek reggelizni! – hívta őket Márti mama. – Míg pihen a kenyerünk, mi is jóllakhatunk!

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése