Kajacsata

Csiporka és Bíborka kenyeret dagaszt

Amikor már teljesen biztosnak látszott, hogy a vízfürdővel keltegetett Csiporka semmiképp sem alszik vissza, Bíborka kiröppent a sütéshez készülődő Márti mamához a konyhába. Mivel nem találta ott, átlibbent utána a nyitott ajtajú, hideg spájzba. Épp a szegről akasztott le egy hatalmas íveltre vésett hatalmas fa valamiséget.

– Ó, de jó neked! Van strandod! Eddig észre sem vettem!

– Strandom??? Nekem??? – lepődött meg Márti mama.

– Igen! – bólogatott lelkesen Bíborka. – Ott tartod a kezedben. Ha lefektetnél, és tennél bele egy kis langyos vizet ebbe a fa micsodába, fürödhetnénk, labdázhatnánk benne Csiporkával. Sőt, még a széléről ugrálhatnánk is! – tette hozzá őszintén vágyódva.

– Honnan tudod, hogy létezik ilyen szórakozás? Az erdőben nemigen építettek nektek uszodát! – csodálkozott Márti mama.

– Nem is, de találtunk egy hatalmas kelyhű lila virágot a réten, amiben összegyűlt, és felmelegedett a harmat. Abban pancsoltunk.

– Te felröppentél, azt értem, de Csiporka hogy jutott fel a vízhez? Még nem elég erős a mászáshoz a karja, és zavarja benne a pocakja is, úgy látom.

– Velünk volt katicalány barátnőnk, Katóka, aki segített fűhidat építeni neki. Lefelé ugyan lebukfencezett, de szerencsére nem lett semmi baja! És egész nap játszottunk, és pancsoltunk – vált álmodozóvá a szép napra visszagondoló Bíborka szeme.

– Na, majd, tavasz végén, ha igazán jó idő lesz, készítek bele nektek vizet, bár nem igazán fürdőzésre való – ígérte Márti mama.

– Hát akkor mire másra? – lepődött meg a pillangó.

– Hát, kenyértészta dagasztásra! Vagy nem arra készülődünk ma? – mosolygott rá Márti mama.

– Jó nagy fából faraghatták! – álmélkodott a szobából végre gyalogolva kiérő, lihegő Csiporka. – Egyetlen illesztést sem látok rajta!

– Nincs is azon, különben eresztene! Egy fatörzsből vájják, hogy ne csorogjon ki belőle semmilyen folyadék.

– Gyertek! Segítsetek feltenni erre a két hokedlire! – hívta a bogárkákat Márti mama.

– Mi az a nokedli? – nézett körbe Bíborka.

– A nokedli egy tésztaköret – válaszolt azonnal nekik Márti mama félig figyelve, mivel éppen a teknő kiegyensúlyozásával volt elfoglalva.

– Hogy jön a mi kenyérsütésünkhöz egy kötet? – röppent rá Bíborka Márti mama vállára, hogy igazán magára vonja a figyelmét.

– Félreértettétek egymást, de jócskán! – jött ki a fürdőszobából kacagva Ibi, aki odabentről hallgatta a hajnali párbeszédet. – A kötet könyvet jelent, a köret a főétkezések húsétele mellé fogyasztott ennivaló. Rizs, krumpli, párolt zöldség, vagy valamilyen tészta, mint a nokedli is. A hokedli pedig az a támlátlan, négylábú szék, amin itthon ülni szoktunk az asztalnál. Várj, Anya! Segítek! Alátolom a teknődnek a hokedliket, hogy ne billegjen a kádad! – ugrott Ibi készségesen, amikor látta, hogy a sokfelé figyelni próbáló édesanyjának az egyensúly megtalálása most sehogy sem sikerül.

– Hozd, jányom, a mérőt! A kamrapolcra tettem. Önts ide nekem a teknőbe az új lisztből egy kilót! Én meg addig langyítok egy kis vizet a gázon. Hat-hét decinyi kell a tésztához. Nem szereti a hideg vizet!

– Én sem! – borzongott meg a hideg szó hallatától Csiporka.

– Akkor téged is begyúrunk a tésztába! – ugratta Bíborka. – Mindketten a langyítottat szeretitek!

– Na, benne a liszt és a víz. Most gyertek, segítsetek őket összekeverni! – hívta a bogárkákat!

De előbb kötelező a szappanos kézmosás! Mindent összefogdostatok már! Koszos kézzel nem szabad az ételbe nyúlni!

– Nem értem, mit lát Márti mama… – dugdosta pufi kis kezeit Csiporka a szeme elé. – Én semmi koszt nem látok magamon!

– Az apró, láthatatlan kosz is megbetegíthet! – hallotta meg Ibi Csiporka morgolódását. – Ne spórolj sosem a kézmosással!

Mire mindhárman megtisztálkodtak, Márti mama már elkezdte összekavargatni a két összetevőt. Csiporka és Bíborka először félve tették be a masszába a kezeiket, de aztán derekasan nekigyürkőztek a munkának. Nyomorgatták, húzgálták, kavargatták, és a nagy játékban észre sem vették, hogy belepte őket a lisztpor. Márti mama jóízűen mosolygott rajtuk.

– Nem igazság, hogy csak a kicsik lisztesek! – kent egy jó adagot Ibi arcára is a fehérségből.

– De az sem, hogy te nem vagy fehér! – adta vissza a fehérítést Ibi  Márti mamának, aki meglepődésében felsikkantott, mivel még a blúzára is ment a masszából, Ibi olyan ügyesen találta el.

– Kajacsata!!! – kiáltott egy nagyot Bíborka, majd mintha hógolyózna,egészen  beborította Csiporkát a felé hajigált tésztagombócokkal.

– Jó elég lesz! Nem marad mit megsütni! – szedegette össze a teknő mellé tévedt lövegeket Márti mama a földről, hogy ne hordják tele az egész lakást vele. – Menjetek mindannyian mosakodni! Most pihennie kell a tésztának!

– De még göcsörtöket látok benne! – akadékoskodott Csiporka rámutatva egy lisztgombócra.

– Letakarom egy fél órára a konyharuhával, és meglátod, kisimul az a pár, amit most még látsz benne!

– Nálatok még a kenyér is varázslással készül? – lepődött meg Bíborka azon, hogy a puszta pihenés kiigazíthat valami hibát.

– Nem boszorkányság ez, angyalom! Csak a lisztszemcsék jól megszívják pihentükben magukat vízzel, az finomítja meg a tésztát. – De menjetek mosakodni gyorsan, mert rátok köt a csiríz! Régen, amikor még nem árultak ragasztókat, a falusi emberek éppen ilyen keveréket használtak a ragasztásra! – intette cselekvésre a társalgókat Márti mama.

Bíborka egy darabig még ácsorgott a tészta simulását vizsgálgatva, majd észrevette, hogy Ibi milyen nehezen vakargatja le a tésztát a kezeiről. Kecsesen utána akart röppenni, de nem bírt.

– Segítség! Ideragadtam! – ijedt meg, és még erősebben próbálta lábait kirángatni a tésztamocsárból.

– Gyertek ki innen! – emelte ki mindkettőjüket Ibi a teknő szélére, ami megmaradt tésztamentesnek még a hathatós segítség ellenére is.

– Ó, most éreztem, milyen lehet neked – fordult Bíborka Csiporkához – , amikor próbálsz elemelkedni, de visszahúz a tested. Gyere! Én is gyalogolok veled a mosdótálig! Duplán fogyaszt rajtad az a mozgás, amiben van segítséged! – szorította magához Csiporka nedves mancsát.

Mire a mosdótálhoz értek, kezdett megkeményedni a ragacs rajtuk, így Ibi beáztatta őket, és levakargatta róluk nagy türelmesen, nehogy sérülést okozzon nekik.

– Gyertek reggelizni! – hívta őket Márti mama. – Míg pihen a kenyerünk, mi is jóllakhatunk!

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Szerző: 2018. 04. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése