Kajacsata

Csiporka és Bíborka kenyeret dagaszt

Amikor már teljesen biztosnak látszott, hogy a vízfürdővel keltegetett Csiporka semmiképp sem alszik vissza, Bíborka kiröppent a sütéshez készülődő Márti mamához a konyhába. Mivel nem találta ott, átlibbent utána a nyitott ajtajú, hideg spájzba. Épp a szegről akasztott le egy hatalmas íveltre vésett hatalmas fa valamiséget.

– Ó, de jó neked! Van strandod! Eddig észre sem vettem!

– Strandom??? Nekem??? – lepődött meg Márti mama.

– Igen! – bólogatott lelkesen Bíborka. – Ott tartod a kezedben. Ha lefektetnél, és tennél bele egy kis langyos vizet ebbe a fa micsodába, fürödhetnénk, labdázhatnánk benne Csiporkával. Sőt, még a széléről ugrálhatnánk is! – tette hozzá őszintén vágyódva.

– Honnan tudod, hogy létezik ilyen szórakozás? Az erdőben nemigen építettek nektek uszodát! – csodálkozott Márti mama.

– Nem is, de találtunk egy hatalmas kelyhű lila virágot a réten, amiben összegyűlt, és felmelegedett a harmat. Abban pancsoltunk.

– Te felröppentél, azt értem, de Csiporka hogy jutott fel a vízhez? Még nem elég erős a mászáshoz a karja, és zavarja benne a pocakja is, úgy látom.

– Velünk volt katicalány barátnőnk, Katóka, aki segített fűhidat építeni neki. Lefelé ugyan lebukfencezett, de szerencsére nem lett semmi baja! És egész nap játszottunk, és pancsoltunk – vált álmodozóvá a szép napra visszagondoló Bíborka szeme.

– Na, majd, tavasz végén, ha igazán jó idő lesz, készítek bele nektek vizet, bár nem igazán fürdőzésre való – ígérte Márti mama.

– Hát akkor mire másra? – lepődött meg a pillangó.

– Hát, kenyértészta dagasztásra! Vagy nem arra készülődünk ma? – mosolygott rá Márti mama.

– Jó nagy fából faraghatták! – álmélkodott a szobából végre gyalogolva kiérő, lihegő Csiporka. – Egyetlen illesztést sem látok rajta!

– Nincs is azon, különben eresztene! Egy fatörzsből vájják, hogy ne csorogjon ki belőle semmilyen folyadék.

– Gyertek! Segítsetek feltenni erre a két hokedlire! – hívta a bogárkákat Márti mama.

– Mi az a nokedli? – nézett körbe Bíborka.

– A nokedli egy tésztaköret – válaszolt azonnal nekik Márti mama félig figyelve, mivel éppen a teknő kiegyensúlyozásával volt elfoglalva.

– Hogy jön a mi kenyérsütésünkhöz egy kötet? – röppent rá Bíborka Márti mama vállára, hogy igazán magára vonja a figyelmét.

– Félreértettétek egymást, de jócskán! – jött ki a fürdőszobából kacagva Ibi, aki odabentről hallgatta a hajnali párbeszédet. – A kötet könyvet jelent, a köret a főétkezések húsétele mellé fogyasztott ennivaló. Rizs, krumpli, párolt zöldség, vagy valamilyen tészta, mint a nokedli is. A hokedli pedig az a támlátlan, négylábú szék, amin itthon ülni szoktunk az asztalnál. Várj, Anya! Segítek! Alátolom a teknődnek a hokedliket, hogy ne billegjen a kádad! – ugrott Ibi készségesen, amikor látta, hogy a sokfelé figyelni próbáló édesanyjának az egyensúly megtalálása most sehogy sem sikerül.

– Hozd, jányom, a mérőt! A kamrapolcra tettem. Önts ide nekem a teknőbe az új lisztből egy kilót! Én meg addig langyítok egy kis vizet a gázon. Hat-hét decinyi kell a tésztához. Nem szereti a hideg vizet!

– Én sem! – borzongott meg a hideg szó hallatától Csiporka.

– Akkor téged is begyúrunk a tésztába! – ugratta Bíborka. – Mindketten a langyítottat szeretitek!

– Na, benne a liszt és a víz. Most gyertek, segítsetek őket összekeverni! – hívta a bogárkákat!

De előbb kötelező a szappanos kézmosás! Mindent összefogdostatok már! Koszos kézzel nem szabad az ételbe nyúlni!

– Nem értem, mit lát Márti mama… – dugdosta pufi kis kezeit Csiporka a szeme elé. – Én semmi koszt nem látok magamon!

– Az apró, láthatatlan kosz is megbetegíthet! – hallotta meg Ibi Csiporka morgolódását. – Ne spórolj sosem a kézmosással!

Mire mindhárman megtisztálkodtak, Márti mama már elkezdte összekavargatni a két összetevőt. Csiporka és Bíborka először félve tették be a masszába a kezeiket, de aztán derekasan nekigyürkőztek a munkának. Nyomorgatták, húzgálták, kavargatták, és a nagy játékban észre sem vették, hogy belepte őket a lisztpor. Márti mama jóízűen mosolygott rajtuk.

– Nem igazság, hogy csak a kicsik lisztesek! – kent egy jó adagot Ibi arcára is a fehérségből.

– De az sem, hogy te nem vagy fehér! – adta vissza a fehérítést Ibi  Márti mamának, aki meglepődésében felsikkantott, mivel még a blúzára is ment a masszából, Ibi olyan ügyesen találta el.

– Kajacsata!!! – kiáltott egy nagyot Bíborka, majd mintha hógolyózna,egészen  beborította Csiporkát a felé hajigált tésztagombócokkal.

– Jó elég lesz! Nem marad mit megsütni! – szedegette össze a teknő mellé tévedt lövegeket Márti mama a földről, hogy ne hordják tele az egész lakást vele. – Menjetek mindannyian mosakodni! Most pihennie kell a tésztának!

– De még göcsörtöket látok benne! – akadékoskodott Csiporka rámutatva egy lisztgombócra.

– Letakarom egy fél órára a konyharuhával, és meglátod, kisimul az a pár, amit most még látsz benne!

– Nálatok még a kenyér is varázslással készül? – lepődött meg Bíborka azon, hogy a puszta pihenés kiigazíthat valami hibát.

– Nem boszorkányság ez, angyalom! Csak a lisztszemcsék jól megszívják pihentükben magukat vízzel, az finomítja meg a tésztát. – De menjetek mosakodni gyorsan, mert rátok köt a csiríz! Régen, amikor még nem árultak ragasztókat, a falusi emberek éppen ilyen keveréket használtak a ragasztásra! – intette cselekvésre a társalgókat Márti mama.

Bíborka egy darabig még ácsorgott a tészta simulását vizsgálgatva, majd észrevette, hogy Ibi milyen nehezen vakargatja le a tésztát a kezeiről. Kecsesen utána akart röppenni, de nem bírt.

– Segítség! Ideragadtam! – ijedt meg, és még erősebben próbálta lábait kirángatni a tésztamocsárból.

– Gyertek ki innen! – emelte ki mindkettőjüket Ibi a teknő szélére, ami megmaradt tésztamentesnek még a hathatós segítség ellenére is.

– Ó, most éreztem, milyen lehet neked – fordult Bíborka Csiporkához – , amikor próbálsz elemelkedni, de visszahúz a tested. Gyere! Én is gyalogolok veled a mosdótálig! Duplán fogyaszt rajtad az a mozgás, amiben van segítséged! – szorította magához Csiporka nedves mancsát.

Mire a mosdótálhoz értek, kezdett megkeményedni a ragacs rajtuk, így Ibi beáztatta őket, és levakargatta róluk nagy türelmesen, nehogy sérülést okozzon nekik.

– Gyertek reggelizni! – hívta őket Márti mama. – Míg pihen a kenyerünk, mi is jóllakhatunk!

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Szerző: 2018. 04. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése