Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Családunk apró tigrisei
Elég egy tollpihe, egy letört dióhéj, vagy akár a saját farkuk, hogy önfeledt játékba kezdjenek
„Sicckum dederájci Mááriaa! Ettem pirítós kenyeret de még pirítatlant többet!” Ez az első hallásra értelmezhetetlen mondat valaha elválaszthatatlan része volt az Ecceri fiú családi fészkének. Az idézett sorok a nyári konyhába besettenkedő macskák kiűzésére szolgáltak. A fejhangon recitált mondat látszólagosan óriási riadalmat keltett a kis szemtelen cicákban, akik valójában csak megszokásból mentek bele a színjátékba, amelynek a címe talán az lehetett volna: „Macskák”. Ilyenkor a konyha kövén villámgyorsan, szinte viharos sebességgel kerestek menedéket. Rendszerint a sezlony alatt találták meg azt a zónát, amelyet biztonságosnak gondoltak. A seprűnyél persze aktívan működött, a cicusok meg fújva, felborzolt bundával sprinteltek ki a szabadba.
Igazából nem félelemből menekültek, hanem talán a játékuk része volt ez is. A mindennapi játékaiké. A macskaűző mondat értelmezése nem kis kihívás, bizonyára valami varázsige, vagy ha nem az, akkor meg mágia. Ha nem varázsige és nem mágia, akkor nem is hangzott el, pedig elhangzott. Az is lehet, hogy varázshalandzsa. De akkor elhangzott!
Én még a macskáknál játékosabb élőlényt nem láttam. Elég egy tollpihe, egy letört dióhéj, vagy urambocsá’ a saját farkuk is akár, hogy önfeledt játékba kezdjenek. Soha nem adják fel: a játék és a vadászat ösztöne különleges elegyet alkot ezekben az annyira szerethető, vagy sokak által a pokolba kívánt apró kis tigrisekben. Az Ecceri fiú családjában mindig kiemelt figyelem irányult rájuk, nagy becsben voltak tartva a jószágok. Ha keresztvíz alá nem is tartották őket, azért nem csak egyszerűen „Macska” volt a nevük, hanem létezésükkel kivívtak maguknak egy keresztnevet. Erre persze nem hallgattak, mert ki látott már olyat, hogy egy macska hallgat a nevére, a gazdija hívására farkát csóválva előjön. A kutyafáját! Ekkora csúfság nem eshet meg egy rendes falusi macskával, aki megvetően néz rá a szerencsétlen kutyákra, akik egy szeretetteljes szóért talán boldogan össze is pisilnék magukat, ha a gazda szól hozzájuk. A kutya az csak kutya, mondják erre a macskák.
Neveiket illetően volt itten Rezső, Olivér, Tökinda, Pamacs, Szilveszter, Szamba, Antennás (a törött farka miatt), Döbrögi, Bettina, Arnold (több generáción átívelő, csak kimondottan iromba – cirmos – macskákra aggatható név) és természetesen Pista. Pistából kettő is volt, egyik cirmos, másik olyan fekete, mint a sötét éjszaka kétszer. Ismerek egy Kleinheisler nevű macskát is. Húsz forintos kérdés lehetne, hogy vajon milyen színű a bundája? Volt persze Lukrécia is a Frakk című tévés mese után, meg valahány név a naptárban.
A macskák élete felettébb rejtélyes, jellemük titokzatos. Megnézném a saját verítékében úszó pszichiátert, aki a hátradőlős díványán próbálná kicsalogatni egy macska rejtett gondolatait, érzéseit. A macska inkább saját farkába harap, mintsem kiadja magát. Haláluk talán még életüknél is rejtélyesebb. Az utakon elgázolt macskatetemeken túl én például még nem láttam természetes körülmények között, háznál elpusztult macskát felravatalozva. A születésük rendben, de a haláluk titkos.
Tiszta állatok. Alapvetően, maguk nyalják a s…, de ezt nem írom le, mert csúnya szó. Persze nem mindegyik, egy több generációt kipottyantó, többszörös anya, nagymama, dédnagymama, üknagymama, szépnagymama és talán még ettől is több generációs macskanénit a Teremtő hófehér színnel áldott, vagy inkább vert meg. Áldás lehet ez számára azért, mert nem látják ősz szőrszálait a macskaifjak, átok meg azért, mert a kosz egyből meglátszik rajta, illetve bundáján. Gazdasszonya megfigyelte, hogy a feje mindig mocskos, koszos. Azt is megfigyelte, hogy szépkorú macskahölgyünk soha nem mosdik. Így lett a neve Mocskos Tádé. És akkor mi van?
A macskák legendája nem lenne teljes, ha egy emlékezetes esetet nem idéznénk fel. Egy szép őszi estén esett meg Pistával. Pista egy nehézsúlyú, cirmos (iromba) színezetű, mindenki által jóképűnek mondott kandúr volt. István is lehetett volna, ha embernek születik, de ő macska volt, de a legjavából. Aznap Pista gazdája kissé későn jött haza a helyi vendéglátóipari egységből, talán egy, vagy két pohárral többet is fogyasztott az elégnél. Gyönyörű szeptemberi este, a csillagok egyenként ragyogták be az Erdőhát eme szegletét. Pista örömmel üdvözölte gazdáját, az Ecceri fiút, aki szintén örömmel vette, hogy Pista fogadja, akinek nem kell magyarázkodnia, hogy miért ilyen későn, miért így, satöbbi. Soha nem főzött sem előtte, sem utána. Aznap este főzni támadt kedve. Mi mást, mint pudingot. Pudingpor és tej, ennyi. A világ legegyszerűbb dolga. El is kezdte kavargatni a karamell pudingot a tűzhelyen, de az csak nem akart besűrűsödni olyan gyorsan, mint ahogy az Ecceri fiú gondolta. Meg is unta, éhes is volt. Asztalhoz ült maga elé vette a pudingos edényt, meg a friss kenyeret. Közben Pista kandúr, aki aznap már egyszer ki lett zavarva a nyári konyhából, visszasettenkedett és egy laza mozdulattal gazdája ölébe helyezkedett. A gazda azon nyomban szelt is egy karéj kenyeret, azt vastagon megkente a félkész pudinggal és ekképpen fogyasztotta:
– Egy apukának, egy a Pityukának!
Ölében a legendás macskával jóízűen belakmároztak. A puding és a kenyér házassága rövidre sikeredett, mert ilyen kapcsolatról sem előtte, sem utána nem szólnak a krónikák. Aki nem hiszi, járjon utána!
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése