Családunk apró tigrisei

Elég egy tollpihe, egy letört dióhéj, vagy akár a saját farkuk, hogy önfeledt játékba kezdjenek

„Sicckum dederájci Mááriaa! Ettem pirítós kenyeret de még pirítatlant többet!” Ez az első hallásra értelmezhetetlen mondat valaha elválaszthatatlan része volt az Ecceri fiú családi fészkének. Az idézett sorok a nyári konyhába besettenkedő macskák kiűzésére szolgáltak. A fejhangon recitált mondat látszólagosan óriási riadalmat keltett a kis szemtelen cicákban, akik valójában csak megszokásból mentek bele a színjátékba, amelynek a címe talán az lehetett volna: „Macskák”. Ilyenkor a konyha kövén villámgyorsan, szinte viharos sebességgel kerestek menedéket. Rendszerint a sezlony alatt találták meg azt a zónát, amelyet biztonságosnak gondoltak. A seprűnyél persze aktívan működött, a cicusok meg fújva, felborzolt bundával sprinteltek ki a szabadba.

Igazából nem félelemből menekültek, hanem talán a játékuk része volt ez is. A mindennapi játékaiké. A macskaűző mondat értelmezése nem kis kihívás, bizonyára valami varázsige, vagy ha nem az, akkor meg mágia. Ha nem varázsige és nem mágia, akkor nem is hangzott el, pedig elhangzott. Az is lehet, hogy varázshalandzsa. De akkor elhangzott!

Én még a macskáknál játékosabb élőlényt nem láttam. Elég egy tollpihe, egy letört dióhéj, vagy urambocsá’ a saját farkuk is akár, hogy önfeledt játékba kezdjenek. Soha nem adják fel: a játék és a vadászat ösztöne különleges elegyet alkot ezekben az annyira szerethető, vagy sokak által a pokolba kívánt apró kis tigrisekben. Az Ecceri fiú családjában mindig kiemelt figyelem irányult rájuk, nagy becsben voltak tartva a jószágok. Ha keresztvíz alá nem is tartották őket, azért nem csak egyszerűen „Macska” volt a nevük, hanem létezésükkel kivívtak maguknak egy keresztnevet. Erre persze nem hallgattak, mert ki látott már olyat, hogy egy macska hallgat a nevére, a gazdija hívására farkát csóválva előjön. A kutyafáját! Ekkora csúfság nem eshet meg egy rendes falusi macskával, aki megvetően néz rá a szerencsétlen kutyákra, akik egy szeretetteljes szóért talán boldogan össze is pisilnék magukat, ha a gazda szól hozzájuk. A kutya az csak kutya, mondják erre a macskák.

Neveiket illetően volt itten Rezső, Olivér, Tökinda, Pamacs, Szilveszter, Szamba, Antennás (a törött farka miatt), Döbrögi, Bettina, Arnold (több generáción átívelő, csak kimondottan iromba – cirmos – macskákra aggatható név) és természetesen Pista. Pistából kettő is volt, egyik cirmos, másik olyan fekete, mint a sötét éjszaka kétszer. Ismerek egy Kleinheisler nevű macskát is. Húsz forintos kérdés lehetne, hogy vajon milyen színű a bundája? Volt persze Lukrécia is a Frakk című tévés mese után, meg valahány név a naptárban.
A macskák élete felettébb rejtélyes, jellemük titokzatos. Megnézném a saját verítékében úszó pszichiátert, aki a hátradőlős díványán próbálná kicsalogatni egy macska rejtett gondolatait, érzéseit. A macska inkább saját farkába harap, mintsem kiadja magát. Haláluk talán még életüknél is rejtélyesebb. Az utakon elgázolt macskatetemeken túl én például még nem láttam természetes körülmények között, háznál elpusztult macskát felravatalozva. A születésük rendben, de a haláluk titkos.

Tiszta állatok. Alapvetően, maguk nyalják a s…, de ezt nem írom le, mert csúnya szó. Persze nem mindegyik, egy több generációt kipottyantó, többszörös anya, nagymama, dédnagymama, üknagymama, szépnagymama és talán még ettől is több generációs macskanénit a Teremtő hófehér színnel áldott, vagy inkább vert meg. Áldás lehet ez számára azért, mert nem látják ősz szőrszálait a macskaifjak, átok meg azért, mert a kosz egyből meglátszik rajta, illetve bundáján. Gazdasszonya megfigyelte, hogy a feje mindig mocskos, koszos. Azt is megfigyelte, hogy szépkorú macskahölgyünk soha nem mosdik. Így lett a neve Mocskos Tádé. És akkor mi van?

A macskák legendája nem lenne teljes, ha egy emlékezetes esetet nem idéznénk fel. Egy szép őszi estén esett meg Pistával. Pista egy nehézsúlyú, cirmos (iromba) színezetű, mindenki által jóképűnek mondott kandúr volt. István is lehetett volna, ha embernek születik, de ő macska volt, de a legjavából. Aznap Pista gazdája kissé későn jött haza a helyi vendéglátóipari egységből, talán egy, vagy két pohárral többet is fogyasztott az elégnél. Gyönyörű szeptemberi este, a csillagok egyenként ragyogták be az Erdőhát eme szegletét. Pista örömmel üdvözölte gazdáját, az Ecceri fiút, aki szintén örömmel vette, hogy Pista fogadja, akinek nem kell magyarázkodnia, hogy miért ilyen későn, miért így, satöbbi. Soha nem főzött sem előtte, sem utána. Aznap este főzni támadt kedve. Mi mást, mint pudingot. Pudingpor és tej, ennyi. A világ legegyszerűbb dolga. El is kezdte kavargatni a karamell pudingot a tűzhelyen, de az csak nem akart besűrűsödni olyan gyorsan, mint ahogy az Ecceri fiú gondolta. Meg is unta, éhes is volt. Asztalhoz ült maga elé vette a pudingos edényt, meg a friss kenyeret. Közben Pista kandúr, aki aznap már egyszer ki lett zavarva a nyári konyhából, visszasettenkedett és egy laza mozdulattal gazdája ölébe helyezkedett. A gazda azon nyomban szelt is egy karéj kenyeret, azt vastagon megkente a félkész pudinggal és ekképpen fogyasztotta:
– Egy apukának, egy a Pityukának!
Ölében a legendás macskával jóízűen belakmároztak. A puding és a kenyér házassága rövidre sikeredett, mert ilyen kapcsolatról sem előtte, sem utána nem szólnak a krónikák. Aki nem hiszi, járjon utána!

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése