Debrecen–Washington

Paszab–Debrecen–Washington. Három helységnév, egy életút állomásai. Turi Gábor gyermekkora egy kis szabolcsi faluhoz, Paszabhoz kötődött. Apai nagyapja Turi Sándor, a híres néptanító, néprajzgyűjtő volt, aki negyvennyolc éven át tevékenykedett a Tisza-parti településen. A tanítói házat országos nevű tudósok, művészek keresték fel, lányai indították útjára a paszabi szőttest, fiai pedig sárospataki diplomával a tarsolyukban a pedagógusi örökséget vitték tovább.

A családi hagyományt követve Gábor útja is a Bodrog-parti város gimnáziumába vezetett, ahol 1965-ben kezdte meg középiskolai tanulmányait. A pataki szellem lángjának a hatvanas évek „szűk levegőjében” egyre kevesebb oxigén jutott, a kis diák egyéniségének szárnypróbálgatásai rendre merev szabályokba ütköztek. Rebellis magatartása visszhangra talált az éter hullámain új idők új szellemét hirdető, angolszász eredetű beatmuzsikában. Ami akkor a zene és a szabadság iránti ösztönös vonzódásnak tűnt, később szilárd pont lett világképében.

Érettségi után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-angol szakán folytatta tanulmányait, ahol igyekezett minél többet magába szívni abból is, amit az egyetem a kortárs művészetekből és gondolatokból nyújtott. Az új ismeretek keltette közlésvágy az újságírás irányába vitte.

Az egyetemi lap a hetvenes évek első felében a közéleti érdeklődésű hallgatók ihlető szellemi műhelye volt. Ez a kapcsolat döntőnek bizonyult abban, hogy a diploma megszerzése után 1975-ben gyakornokként a Hajdú-bihari Napló szerkesztőségében kezdte el pályáját. Újságíróként töltött első évtizede a naiv világmegváltó szándék és a kijózanító élmények összeütközésének jegyében telt el. A gyakorlati életben szerzett tapasztalatai egy hamis, korrupt, működésképtelen társadalmi rendszer valóságával ismertették meg. Ezek hatására fokozatosan szembe került az uralkodó ideológiával, kiéleződtek politikai ellentétei a lappal és fenntartóival. A köldökzsinór 1986-ban szakadt el: eltanácsolták a Naplótól, az egyetemi lap szerkesztőjévé nevezték ki. A mellőzésére irányuló szándék célt tévesztett: a lapot tehetséges diákmunkatársaival kritikus, kemény hangú politikai szócsővé tette.

1988 szeptemberében meghívást kapott az Magyar Demokrata Fórum zászlóbontását meghirdető második lakiteleki találkozóra. Úgy érezte, megtalálta politikai közegét, a helyszínen belépett az MDF-be. Az elhatározást három éven át tartó lázas politikai tevékenység követte: a mozgalom debreceni szervezetének első vezetője, a párt országos választmányának tagja, az 1990-es választás hajdú-bihari kampányának irányítója lett.

Az átalakulás éveit élete legizgalmasabb, legfelemelőbb időszakának tartja. Büszke rá, hogy része volt a demokratikus jogállam megteremtésében, ugyanakkor fájlalja, hogy a történelmi idők és szereplők nem jelentőségüknek megfelelően őrződnek meg az ország emlékezetében. Ezt a periódust 1991-ben magában lezárta: befejezte a politizálást, megszüntette MDF-tagságát, és ismét az újságírást állította tevékenysége középpontjába. Bár hivatása a közéleti aktivitással töltött évek alatt kissé háttérbe szorult, kivette részét sajtóviszonyaink átalakításából is.

1989-ben alapító szerkesztője volt az országban az elsők között létrejött Úton című független hetilapnak, 1990-ben pedig rövid időre az MDF hetilapjához, a Magyar Fórumhoz szegődött. 1992 jelentős fordulatot hozott életében: Jeszenszky Géza külügyminiszter felkérésére diplomáciai szolgálatot vállalt, három évig Londonban a magyar nagykövetség kulturális attaséjaként képviselte hazánkat.

1995-ben visszatért Debrecenbe, szerkesztőként dolgozott, majd a Hajdú-bihari Nap című, rövid életű napilap főszerkesztője lett. 1998-ban folytatódott a megszakadt vonal, újra diplomáciai szolgálat következett, ezúttal Washingtonba a magyar nagykövetség sajtóattaséjának nevezték ki. A világpolitika középpontjában az amerikai nyilvánosság magas fórumai előtt kell hazája nevében fellépnie. A felelősségteljes munkában szakmai hátterére és abbéli meggyőződésére támaszkodik, hogy olyan országot van szerencséje képviselni, amely sok megpróbáltatás után történelmének felfelé ívelő szakaszába lépett.

Újságírás–politika–diplomácia: Turi Gábor életének második negyedszázada e hármas meghatározottság jegyében telt el. Fordulatokban bővelkedő életútjának van azonban két állandó alkotóeleme. Az egyik Debrecenben élő családja, felesége, dr. Balkányi Magdolna, a Debreceni Egyetem Német Intézetének docense, valamint lányaik, Anna és Eszter. A másik a zene, közelebbről a jazz, amelynek kritikusként, két könyv szerzőjeként nemzetközileg is számon tartott szószólója. A jazz olyan tulajdonságok hordozójaként él tudatában, amelyek saját életére vonatkoztatva is tájékozódási pontul szolgáltak, úgymint a nyitottság, a természetesség, az értékközpontúság.

Kitágult világszemléletét, diplomáciai és médiabeli jártasságát, idegenben töltött hosszú éveinek megannyi tapasztalatát is ezek szellemében kívánja hazatérve hasznosítani.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)