Vaja

Egyre több olyan település van megyénkben, ahol az önkormányzat fontosnak tartja „hivatalosan is” elismerni azok tevékenységét, akik az ott élőkért az átlagosnál többet tettek.

Sólyom Endre az idei millenniumizászló-átadási ünnepségen „Vaja díszpolgára” címet vehetett át. A nyolcvanhoz közeledő nyugdíjas elismerése osztatlan sikert aratott. Nem akadt egyetlen disszonáns hang sem, amikor az itt élők megtudták, hogy az 1924. december 16-án Vaján született, köztiszteletnek örvendő Endre bácsi lett az egyik kitüntetett. Fiatalokat megszégyenítő tempóban kerékpározott, amikor összeakadtunk a református templom előtt.

A földműves szülők gyermeke napjainkban is kötődik a földhöz. Itt végezte általános iskolai tanulmányait. Akkoriban többen úgy vélték, az ipar felé kell orientálódni. Az 50-es évek elején pályaépítő szakmunkás bizonyítványt szerzett, a Magyar Államvasutaknál hasznosította a tanultakat, de a gazdálkodást nem hanyagolta el eközben sem. Egy helyi lányt vett el feleségül. Amikor házasságot kötöttek nehéz idők jártak. Nyavádi Etelka feleségként hűséggel segítette férjét. Közvetlenül a házasságkötés évében (1953) elkezdték építeni a Tulipán utcai lakást, és 1954-ben költöztek az új házba.

Sólyom Endre ujjainak egy részét ötéves korában levágta a szecskavágó. Ez bizonyos vonatkozásban befolyásolta további pályaválasztási munkáját, azonban mégis úgy döntött, hogy az „Ezüstkalászos Mezőgazdasági Tanfolyam” után a mátészalkai mezőgazdasági technikumban a szántóföldi növénytermesztő szakmunkás bizonyítványt is megszerzi. Sikerült. Ennek hasznát majd a helyi mezőgazdasági szövetkezetben kamatoztathatta. Házasságukból egy gyermek született: Etelka. Sólyom Etelka, az ugyancsak helyi, Harsányi Lászlóval (a vajai általános iskola tanára) kötötte össze sorsát. Ezt megelőzően a szülők szorgalmazták a tanulást: így Etelka az általánost követően továbbtanult. Élelmiszer-szakmunkás, majd az érettségi után boltvezető és vezető utánképző, közben pénztárosi végzettség jelentett egy-egy egy állomást. No meg az 1973-as házasságkötés. Így a Sólyom család számíthatott unokákra.

A két Harsányi unoka ma már felnőtt emberként látogatja a nagyszülőket, hiszen a kisebbik is már egyetemi hallgató Debrecenben. Andrea negyedéves orvostanhallgató, fogorvos lesz. A nagyobbik leány Anikó (Király Attiláné) kozmetikus-fodrász Nyíregyházán. A szülők és nagyszülők már szívesen dajkálnák a kisgyerekeket! Amikor Sólyom Etelkával (Harsányi Lászlóné) édesapjára tereltük a szót, csak szuperlatívuszokban nyilatkozott, hangsúlyozva, hogy túlságosan is bízott, bízik az emberekben. Ahhoz, hogy a család közel fél évszázada ilyen harmóniában élhetett, kellett Sólyom Endréné, aki szabó-varróként lett ismert a községben. A férj, a gyerek, az unokák viszont azt az asszonyt ismerik, idézik, aki fáradhatatlanul tevékenykedett azért, hogy jól érezhesse magát mindenki, soha semmiben nem szenvedve hiányt.

A kitüntetett értékelésekor több mindenről esett szó. Önkéntes rendőr volt három és fél évtizeden keresztül, közben önkéntes tűzoltóként is számíthattak rá. Ez esetében nem csupán egy megállapítás. Amit elvállalt, azt maradéktalanul teljesítette. Hívő református. Közel 60 éve, hogy református temetések állandó közreműködőjeként segítette a családok gyászának enyhítését, az eltávozott méltó búcsúztatását, temetési énekekkel. Tagja a gyülekezeti kórusnak, s e minőségében Vaján, s a környező településeken is többször bizonyította az egyházi zene emberformáló erejét. A vajaiak bizalmából ’63-tól tucatnyi esztendőn át volt a közös tanács tagja. Soha nem azt kereste, miként lehetne valakinek „keresztbe tenni”, hanem azt, hogyan lehetne másoknak segíteni. Így került a helyi sportegyesülethez, ahol pénztárosi teendőket látott el. A 6–7 év alatt minden gond nélkül látta el a feladatot. Felesége és a család „engedélyével” segítette a labdarúgókat, teljesen önzetlenül.

Sokan emlékeznek a termelőszövetkezeti bérelszámolóra. Tizenegy éven keresztül sok-sok mezőgazdasági eredményt regisztrált egészen nyugdíjazásáig, amire ’84-ben, hatvanéves korában került sor. Akkor háromezer-négyszáz forinttal ment nyugdíjba, most mintegy harmincezer forinttal gazdálkodhat a feleség. Ide számítandó még az ugyancsak évtizedeket végigdolgozott szabó-varró Harsányi Endréné, a feleség, 24 ezer forintos nyugdíja.

Etelka néni még most is megoldja a család szabással, varrással kapcsolatos gondjait. Endre bácsi pedig a gazdálkodással szorgoskodik. Meggytől a barackon át az almáig, az ősi, és a jelenlegi portán minden gyümölcs megtalálható. A fák közötti üres földterületbe pedig zöldség illetve paszuly került, s a „gazda” még most is úgy dolgozott, mintha ez jelentené a család boldogulásának alapját. Nagy örömmel fogadta az önkormányzat elismerését, bár soha nem elismerését, kitüntetésért dolgozott.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)