Rügyek, szerelmek, forradalmak évadja

Írta: Szilvási Csaba

videki_elet.jpgKikelet van, rügyek, szerelmek, forradalmak évadja. Olyan szabadon lobog a lélek, mint a piros-fehér-zöld zászló. A minket már oly sokszor az egekbe vivő „szent selyem” felső, piros sávja engem mindig a családi tűzhely parazsára, a gyarmati háztetők cserepeire, a Szihágy-parti mezőn, a kalászokban érlelődő búzaszemek pirulására, a pipacsok lobogására emlékeztet. A fehér a hóval borított kisgyarmati utcát juttatja eszembe, a zöld szín láttán pedig a régi temetőben nyugvó nagyszüleim és édesapám sírját benövő mohára, a Szerve háton szemesedő zabra, a parkban nőtt gyermekláncfű szárára, az örök magyar reményre gondolok.

Tatabányán, ahol most élek, egészen más nekem a nemzeti zászló. Piros cserepes házikókat idéző felső és zöld tölgyfalombra emlékeztető alsó sávja – bár megszűnt a cementgyár, van helyette kőőrlő üzem – az én lelkemben mindig szürke a portól, középső csíkja pedig, mint a frissen leesett hó a szénosztályozó körül néhány óra múlva, majdnem fekete. De én így is szeretem. Nem tudom elképzelni másképp, mint az egymáson keresztben fekvő ékkel és bányászkalapáccsal a közepén.

Az ember életfája a szülőföld humuszában gyökerezik. Bármilyen magasra törjön, bármilyen terebélyes lombot bontson, az életadó nedveket mindig e talajból kapja. Emlékszem, milyen boldog érzéssel eresztette ki nagyapám hajdanában, a Mogyorószegen a kaszát. Milyen gyönyörűséggel és mesteri biztonsággal szelte le az előtte bókoló kalászsort, gondosan kikerülve a bodzahajtást, a tüskerózsa gallyát. Milyen élvezettel kapálta nagyanyám is a kövér, fekete televényt.

„A szülőföld a nagy tágasságot, a színes és csillogó végtelent jelenti, a tavaszi napfényt és a tág tüdőt. Benne van a gyümölcs édessége és a nyári por kedves szaga. A természet lelkesítő, tüdőtágító, illatos öröme” – írja Móricz az Életem regényében.

Amikor a hazára gondolok, egy kicsit mindig az eltűnt idő nyomában is járok. Visszahullok a múltba. Egyik parányi kezem apám lecsüngő kisujjába kapaszkodik, a másik egy mézeskalács-szívet szorongat boldogan.

Gyermekkorom hangszerei, a tollsíp, a tökszár, a cirokhegedű, a fűzfa síp, a pitypang szárából készített bégető, a kis pecekből és dobozból álló brekegtető, a gyufásdobozból és befőttes gumiból eszkábált citera, a dióhéjból csinált csengettyű és a barackmagfütyülő szólalnak meg bennem.

Igazi hazám Fehérgyarmat és környéke, az Erdőhát, ahol a Hét krajcárt köszöntő Ady szavaival „az emberek nem hazudnak akarattal, ha keserű a szájuk, köpnek, ha viszket a tenyerük, ütnek.”. Anyanyelvként mindig a szűkebb szülőhaza nyelve muzsikál bennem. A legszebb szonetteket bizsergeti bensőm húrjain, erdőháti völgyek, legelők, Túr-parti lapályok, szatmári erdők „hangjává”, hangulatává szűri lelkemben a magán- és mássalhangzókat.

Szülőhazánk a gyermekkorunk. Elhaladok a templom mellett, és látom a rég lebontott református iskolát is. Hallom, ahogy a négy fióktornyos, zsindellyel fedett torony öreg harangjának szava beszűrődik a bicskával televésett felületű padokkal bebútorozott tanterembe, és érzem drága, jó tanító nénink kezének simogatását a buksimon. Arra gondolok, milyen jó lenne újra gyereknek lenni, nagyon aprónak a nagyon parányi világban.

Mióta nem láttam szülővárosomat, megint sokat szépült. A házak előtt, a kiskertekben mindenütt virág. Az udvarokban a gyümölcsfák fehér vagy halvány rózsaszín sziromhabokban fürdenek.

Itthon vagyok. Az én hazaszeretetem azokéval rokon, akik itt, ezen a tájon, mint tiszta virág a virágzást, madár a szárnyalást, betöltik hivatásukat, és azokéval az ide mindig visszatérő magamfajta „vándormadarakéval” is, akikben a szatmári gólyákat és fecskéket minden tavasszal hazahívó hang muzsikál.

Szerkesztette:
M. Szlávik Tünde
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése