Rügyek, szerelmek, forradalmak évadja

Írta: Szilvási Csaba

Kikelet van, rügyek, szerelmek, forradalmak évadja. Olyan szabadon lobog a lélek, mint a piros-fehér-zöld zászló. A minket már oly sokszor az egekbe vivő „szent selyem” felső, piros sávja engem mindig a családi tűzhely parazsára, a gyarmati háztetők cserepeire, a Szihágy-parti mezőn, a kalászokban érlelődő búzaszemek pirulására, a pipacsok lobogására emlékeztet. A fehér a hóval borított kisgyarmati utcát juttatja eszembe, a zöld szín láttán pedig a régi temetőben nyugvó nagyszüleim és édesapám sírját benövő mohára, a Szerve háton szemesedő zabra, a parkban nőtt gyermekláncfű szárára, az örök magyar reményre gondolok.

Tatabányán, ahol most élek, egészen más nekem a nemzeti zászló. Piros cserepes házikókat idéző felső és zöld tölgyfalombra emlékeztető alsó sávja – bár megszűnt a cementgyár, van helyette kőőrlő üzem – az én lelkemben mindig szürke a portól, középső csíkja pedig, mint a frissen leesett hó a szénosztályozó körül néhány óra múlva, majdnem fekete. De én így is szeretem. Nem tudom elképzelni másképp, mint az egymáson keresztben fekvő ékkel és bányászkalapáccsal a közepén.

Az ember életfája a szülőföld humuszában gyökerezik. Bármilyen magasra törjön, bármilyen terebélyes lombot bontson, az életadó nedveket mindig e talajból kapja. Emlékszem, milyen boldog érzéssel eresztette ki nagyapám hajdanában, a Mogyorószegen a kaszát. Milyen gyönyörűséggel és mesteri biztonsággal szelte le az előtte bókoló kalászsort, gondosan kikerülve a bodzahajtást, a tüskerózsa gallyát. Milyen élvezettel kapálta nagyanyám is a kövér, fekete televényt.

„A szülőföld a nagy tágasságot, a színes és csillogó végtelent jelenti, a tavaszi napfényt és a tág tüdőt. Benne van a gyümölcs édessége és a nyári por kedves szaga. A természet lelkesítő, tüdőtágító, illatos öröme” – írja Móricz az Életem regényében.

Amikor a hazára gondolok, egy kicsit mindig az eltűnt idő nyomában is járok. Visszahullok a múltba. Egyik parányi kezem apám lecsüngő kisujjába kapaszkodik, a másik egy mézeskalács-szívet szorongat boldogan.

Gyermekkorom hangszerei, a tollsíp, a tökszár, a cirokhegedű, a fűzfa síp, a pitypang szárából készített bégető, a kis pecekből és dobozból álló brekegtető, a gyufásdobozból és befőttes gumiból eszkábált citera, a dióhéjból csinált csengettyű és a barackmagfütyülő szólalnak meg bennem.

Igazi hazám Fehérgyarmat és környéke, az Erdőhát, ahol a Hét krajcárt köszöntő Ady szavaival „az emberek nem hazudnak akarattal, ha keserű a szájuk, köpnek, ha viszket a tenyerük, ütnek.”. Anyanyelvként mindig a szűkebb szülőhaza nyelve muzsikál bennem. A legszebb szonetteket bizsergeti bensőm húrjain, erdőháti völgyek, legelők, Túr-parti lapályok, szatmári erdők „hangjává”, hangulatává szűri lelkemben a magán- és mássalhangzókat.

Szülőhazánk a gyermekkorunk. Elhaladok a templom mellett, és látom a rég lebontott református iskolát is. Hallom, ahogy a négy fióktornyos, zsindellyel fedett torony öreg harangjának szava beszűrődik a bicskával televésett felületű padokkal bebútorozott tanterembe, és érzem drága, jó tanító nénink kezének simogatását a buksimon. Arra gondolok, milyen jó lenne újra gyereknek lenni, nagyon aprónak a nagyon parányi világban.

Mióta nem láttam szülővárosomat, megint sokat szépült. A házak előtt, a kiskertekben mindenütt virág. Az udvarokban a gyümölcsfák fehér vagy halvány rózsaszín sziromhabokban fürdenek.

Itthon vagyok. Az én hazaszeretetem azokéval rokon, akik itt, ezen a tájon, mint tiszta virág a virágzást, madár a szárnyalást, betöltik hivatásukat, és azokéval az ide mindig visszatérő magamfajta „vándormadarakéval” is, akikben a szatmári gólyákat és fecskéket minden tavasszal hazahívó hang muzsikál.

Szerkesztette:
M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése