Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Rügyek, szerelmek, forradalmak évadja
Írta: Szilvási Csaba
Kikelet van, rügyek, szerelmek, forradalmak évadja. Olyan szabadon lobog a lélek, mint a piros-fehér-zöld zászló. A minket már oly sokszor az egekbe vivő „szent selyem” felső, piros sávja engem mindig a családi tűzhely parazsára, a gyarmati háztetők cserepeire, a Szihágy-parti mezőn, a kalászokban érlelődő búzaszemek pirulására, a pipacsok lobogására emlékeztet. A fehér a hóval borított kisgyarmati utcát juttatja eszembe, a zöld szín láttán pedig a régi temetőben nyugvó nagyszüleim és édesapám sírját benövő mohára, a Szerve háton szemesedő zabra, a parkban nőtt gyermekláncfű szárára, az örök magyar reményre gondolok.
Tatabányán, ahol most élek, egészen más nekem a nemzeti zászló. Piros cserepes házikókat idéző felső és zöld tölgyfalombra emlékeztető alsó sávja – bár megszűnt a cementgyár, van helyette kőőrlő üzem – az én lelkemben mindig szürke a portól, középső csíkja pedig, mint a frissen leesett hó a szénosztályozó körül néhány óra múlva, majdnem fekete. De én így is szeretem. Nem tudom elképzelni másképp, mint az egymáson keresztben fekvő ékkel és bányászkalapáccsal a közepén.
Az ember életfája a szülőföld humuszában gyökerezik. Bármilyen magasra törjön, bármilyen terebélyes lombot bontson, az életadó nedveket mindig e talajból kapja. Emlékszem, milyen boldog érzéssel eresztette ki nagyapám hajdanában, a Mogyorószegen a kaszát. Milyen gyönyörűséggel és mesteri biztonsággal szelte le az előtte bókoló kalászsort, gondosan kikerülve a bodzahajtást, a tüskerózsa gallyát. Milyen élvezettel kapálta nagyanyám is a kövér, fekete televényt.
„A szülőföld a nagy tágasságot, a színes és csillogó végtelent jelenti, a tavaszi napfényt és a tág tüdőt. Benne van a gyümölcs édessége és a nyári por kedves szaga. A természet lelkesítő, tüdőtágító, illatos öröme” – írja Móricz az Életem regényében.
Amikor a hazára gondolok, egy kicsit mindig az eltűnt idő nyomában is járok. Visszahullok a múltba. Egyik parányi kezem apám lecsüngő kisujjába kapaszkodik, a másik egy mézeskalács-szívet szorongat boldogan.
Gyermekkorom hangszerei, a tollsíp, a tökszár, a cirokhegedű, a fűzfa síp, a pitypang szárából készített bégető, a kis pecekből és dobozból álló brekegtető, a gyufásdobozból és befőttes gumiból eszkábált citera, a dióhéjból csinált csengettyű és a barackmagfütyülő szólalnak meg bennem.
Igazi hazám Fehérgyarmat és környéke, az Erdőhát, ahol a Hét krajcárt köszöntő Ady szavaival „az emberek nem hazudnak akarattal, ha keserű a szájuk, köpnek, ha viszket a tenyerük, ütnek.”. Anyanyelvként mindig a szűkebb szülőhaza nyelve muzsikál bennem. A legszebb szonetteket bizsergeti bensőm húrjain, erdőháti völgyek, legelők, Túr-parti lapályok, szatmári erdők „hangjává”, hangulatává szűri lelkemben a magán- és mássalhangzókat.
Szülőhazánk a gyermekkorunk. Elhaladok a templom mellett, és látom a rég lebontott református iskolát is. Hallom, ahogy a négy fióktornyos, zsindellyel fedett torony öreg harangjának szava beszűrődik a bicskával televésett felületű padokkal bebútorozott tanterembe, és érzem drága, jó tanító nénink kezének simogatását a buksimon. Arra gondolok, milyen jó lenne újra gyereknek lenni, nagyon aprónak a nagyon parányi világban.
Mióta nem láttam szülővárosomat, megint sokat szépült. A házak előtt, a kiskertekben mindenütt virág. Az udvarokban a gyümölcsfák fehér vagy halvány rózsaszín sziromhabokban fürdenek.
Itthon vagyok. Az én hazaszeretetem azokéval rokon, akik itt, ezen a tájon, mint tiszta virág a virágzást, madár a szárnyalást, betöltik hivatásukat, és azokéval az ide mindig visszatérő magamfajta „vándormadarakéval” is, akikben a szatmári gólyákat és fecskéket minden tavasszal hazahívó hang muzsikál.
Hasonló
Tiszavirágzás után
Zsiványpecsenye
Túr-parti parti-túra
A hervadás vörös varázsa
Téli séta
Én szőke városom
Hogy szépbe szőtt hitünk me...
Suprika
Nyílt vízen, egyedül
Fű benőtte emlékek
Elemér, a kedvenc
A magyar nótáról
Milotai kertekben
Csiperkerózsika birodalom
Téli fürdés
Az egybe-barnák szigetén
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése