Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Elemér, a kedvenc
Írta: Szilvási Csaba
Belelapozok a tavalyi naplómba. Felütöm egy április végi napon. „Megérkezett Elemér” – olvasom. Elemér? Elemér? – tűnődöm. „Elemér, Elemér, biciklizik az egér. Elemér, Elemér, elmegyek az elemboltba laposelemér’”. Ki lehet az az Elemér? Aztán felderül az arcom, és elnevetem magam. De rögtön el is szomorodom. Hát persze. Elemér! Amikor még élt, koránt sem gúnyolódásképpen, inkább merő szeretetből, fiammal közös, drága jó barátunkról, Kakuk Tamás bátyjáról, Elemérről neveztük el a „passer domesticust”. Ha a hangját hallom, nem a „megnyerte a kakukk”, nem is a „nehezen ér az egy…”, illetve „sokszor hallott már kakukkszót” vagy a „ritka, mint a kakukk a mezőn” mondás, hanem ügyvéd barátunk kedvenc, szatirikus „kikeleti epigramma-himnusza” – az „Itt a tavasz, szeretkezni jó, éljen a Szovjetunió! – szólal meg bennem. A szeretkezni helyett persze, hogy „szaftosabb” legyen a kétsoros versike, ő is egy kissé „markánsabb” igét használt.
Ablakaink négy gyönyörű nyírfára, öt fenyőre és egy, még csemetekorában Szatmárból hozott, s azóta szépen felsudárodott, házikenyérhéj kérgű, milotai diófára néznek. Odakint, az utca másik oldalán pedig hatalmas akácok állnak, amelyek rügyfakadástól lombhullásig szorgalmasan felfogják a közeli szénosztályozóból felénk szálló port és piszkot.
Elemér az egyetlen és kedvenc kakukkunk, aki már évek óta, tavasztól őszig a közeli nagy akácfán tanyázik, s ilyenkor kikeletkor minden reggel az ő – a cinegék, rigók és mindenféle más énekesmadarak finom csicsergését, cserfes ficserékelését, lágy csattogását túlharsogó – kiáltozására szoktam felébredni. Ő az én élő kakukkos órám, pontosabban órakakukkom. Cuculus canorus. Akkora, mint egy gerle, de nyúlánkabb nála, és hosszabb a farka is, mint a gerlicéé. Dolmánya hamvas, hasa fehéres, keresztbe futó hullámos csíkokkal. Lába sárga, szeme tűzpiros, csőre fekete. Mindezt távcsőn keresztül figyeltem meg, mert Elemér, amennyire bőkezű, pontosabban „bőtorkú” a kakukkolásban, legalább olyan mértékben távolságtartó a velünk, emberekkel való kapcsolatában.
– Az idén még nem jelentkezett Elemér – mondom a feleségemnek. – Dehogynem – válaszolja. Tegnap reggel már itt kakukkolt. Nem hallottad? Nagyon mélyen alhattál, mert legalább ötvenszer kiáltott.
Elemért most sem hallom, de aggódva várom a rádióban a küszöbön álló árvízről és a belvizekről szóló, ilyenkor szokásos tudósításokat. A hetvenes, nagy szatmári katasztrófa és az azt követő beregi árvíz óta – annak ismeretében, hogy Kárpátalján az utóbbi időben kiirtották a hajszálgyökereikkel a hólé jelentős részét felszívó erdők fáit – mindig aggódom a szülőföldemért, anyámért, a nővéremékért.
Hetvenben, amikor a fehérgyarmati határt, ameddig a szem ellátott, mindenfelé víz borította, mintha az ősidők tértek volna vissza. Az a világ, amikor Magyarország kis és nagy folyói szabályozatlanul, sok helyen gáttalanul kanyarogtak, s szerteáradtak a lapályokon, amikor az alföld legnagyobb része nádat, gyékényt, sást, sulymot és vízitököt termő rétség, láp és ingovány volt. Abban az időben hatalmas testű gödények fészkeltek a mocsárrengetegekben, csőrük alsó kávájából hajtoványos szákot alkotva, és nem is halászták, hanem merítették a halat. Mindenfelé mocsár volt, ahol nád, sás és csíkhal termett. Az emberek búzaaratás helyett egy-egy zsák hallal, csíkkal mentek be a városba, hogy a zsákmányt eladva, az érte kapott pénzért a legszükségesebb dolgokat megvegyék a családnak.
A jelenleg Magyarországon élő háromszázegynéhányféle madár közül öt-hat éve Elemér a kedvencünk. Ahogy másnak a gólya vagy a fecske, nekünk ő az afféle házi madarunk. Tápláléka kártékony hernyókból, rovarokból áll, még a szőrös, papmacska hernyót is megeszi. Az egyik leghasznosabb madár, mert csillapíthatatlan étvágya van.
A kis kakukkfiókák, ha hinni lehet a szakértő ornitológusoknak, valamelyik másik madár fészkében látják meg a napvilágot. Azt mondják, anyjuk felkutatja az ökörszem, a vörösbegy, a poszáta, a barázdabillegető és mások fészkét, s ekkor tojni kezd idegenbe. Az odvakban fészkelők fészekaljához nem tud hozzáférni, a földre tojja 10-12, néha ennél is több tojását, aztán csőrébe ragadja és becsempészi őket oda, ahova szánta.
A mi madarunk magányos, afféle „remetekakukk”. Kakukktojás a kakukkok között. Agglegény. Nem láttunk még soha a közelében egyetlen, vércsére hasonlító tojókakukkot sem.
Elemér! Ugye nem feltétlenül fontos párválasztásodhoz a vizet árasztó tavaszi szél? Ugye, elhozod nekünk az igazi, megszokott, árvízmentes tavaszt, amikor embertársainkért való aggódás nélkül, teljes pompájában hallgathatjuk a természet rendjének, hatalmának és törvényének örökké zengő csodálatos melódiájában a te egyszerű, fülünknek és szívünknek mégis oly kedves énekedet is.
Hasonló
Tiszavirágzás után
Zsiványpecsenye
Túr-parti parti-túra
A hervadás vörös varázsa
Téli séta
Én szőke városom
Hogy szépbe szőtt hitünk me...
Suprika
Nyílt vízen, egyedül
Fű benőtte emlékek
Rügyek, szerelmek, forradal...
A magyar nótáról
Milotai kertekben
Csiperkerózsika birodalom
Téli fürdés
Az egybe-barnák szigetén
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése