A hervadás vörös varázsa

Írta: Szilvási Csaba

Paál_László Erdei_út másolata.jpgIsmerem és szeretem a német őszt. Jártam néhányszor szeptemberben és októberben a Harz hegységben. Lenyűgöztek a fenséges fenyőerdők ősszel talán még egy kicsit a megszokottnál is mogorvább zordságukkal, férfias keménységükkel. Szívembe zártam az orosz arany őszt is, Puskin mohos köveken fürdő napsugaraival és a Jasznaja Poljana-i Tolsztoj-liget aranyfürtös nyírfáival.

De a magyar ősznek nincs párja. Itthon nem tudom megunni, hogy a fák levélhullatásában gyönyörködjem. Ilyenkor mindig Petőfi Itt van az ősz, itt van újra című versének „Hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét” gyönyörű részlete zenél bennem.

Szeretem, ahogy az őszi eső után a sárga, barna, piros leveleken úgy csillognak a felhők mögül előtörő napsugarak, mint az első mosoly a síró kisgyermek arcán. Ilyenkor kimondhatatlanul szép, illatos a világ, mintha megmosva, nedves ragyogásban csillogna a természet minden kézzel fogható eleme.

Ősszel szívesen kószálok Budán, figyelem a bástyasétányon koppanó vadgesztenyék „morzeüzeneteit”. A Balatonnál, a Dunakanyarban, a Mátrában és a Bükkben mindenütt megérint a hervadás varázsa, az éger tövén lángoló szamócalevél. Szeretek barangolni a Gyarmat környéki erdőben, caplatni a vörös avarban, a nagy tölgyfák alatt, aranyos bábrablóra, hőscincérre, szarvasbogárra lesni, nagyokat sétálni a Birhón, kis kosárkámba bársonyos fejű gombákat gyűjtögetni.

Ősszel mindennap meg kell állnunk gondolatban. Meg kell köszönnünk a nótát és a mesét, az élet babonás költészetét. Lassanként kopnak, halványulnak körülöttünk a dolgok, az öregedéssel a világot való voltában találjuk, s előbb-utóbb rájövünk, nem is olyan nagy kár itt hagyni. De azért mégis fölösleges az elmúlással foglalkoznunk. Különösen akkor nem kell rá gondolnunk, amikor a város sétányain a még zöld pázsit és a boldog „kultúrfák” közelében élő, lábon járó tulipánok és rózsák sétálnak körülöttünk forró illatozással.

Gyarmaton, a „faluban” a tyúkok estefelé már korábban elülnek, de a békák még a közeli Túr aranytálában mosakodnak reggelente, sárgán, melegen fénylik minden, a tiszta levegőben kristálytisztán úszik a fény, s benne a szűz-fehér ökörnyálfonalak.

Fölöttünk oly ígéretes még az ég. „Ősz húrja zsong, jajong, búsong a tájon”, de esténként még gyönyörű, búgó hangja van a szélnek, és Mozart isteni trilláit zengik a madarak. A tájban ott vannak a színek, villogások és zenék. A szív átengedi magán a láthatatlan sugarakat, és ismeretlen szépségekben gyönyörködik. Szabó Pál gyönyörű sorai szólalnak meg bennem. „Egyre és egyre pompásabbak a reggeli napsütések, az őszi esők hullása éppen olyan szép, mint a templomi zsoltárok zengése.”

Szó sincs róla, hogy az ihar- és platánfák koronájáról hulló levél nekünk valami hattyúdalfélét zengene. Inkább azt muzsikálja a fülünkbe, hogy Ihar-juhar, ihaj-csuhaj, sose halunk meg.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése