A hervadás vörös varázsa

Írta: Szilvási Csaba

Paál_László Erdei_út másolata.jpgIsmerem és szeretem a német őszt. Jártam néhányszor szeptemberben és októberben a Harz hegységben. Lenyűgöztek a fenséges fenyőerdők ősszel talán még egy kicsit a megszokottnál is mogorvább zordságukkal, férfias keménységükkel. Szívembe zártam az orosz arany őszt is, Puskin mohos köveken fürdő napsugaraival és a Jasznaja Poljana-i Tolsztoj-liget aranyfürtös nyírfáival.

De a magyar ősznek nincs párja. Itthon nem tudom megunni, hogy a fák levélhullatásában gyönyörködjem. Ilyenkor mindig Petőfi Itt van az ősz, itt van újra című versének „Hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét” gyönyörű részlete zenél bennem.

Szeretem, ahogy az őszi eső után a sárga, barna, piros leveleken úgy csillognak a felhők mögül előtörő napsugarak, mint az első mosoly a síró kisgyermek arcán. Ilyenkor kimondhatatlanul szép, illatos a világ, mintha megmosva, nedves ragyogásban csillogna a természet minden kézzel fogható eleme.

Ősszel szívesen kószálok Budán, figyelem a bástyasétányon koppanó vadgesztenyék „morzeüzeneteit”. A Balatonnál, a Dunakanyarban, a Mátrában és a Bükkben mindenütt megérint a hervadás varázsa, az éger tövén lángoló szamócalevél. Szeretek barangolni a Gyarmat környéki erdőben, caplatni a vörös avarban, a nagy tölgyfák alatt, aranyos bábrablóra, hőscincérre, szarvasbogárra lesni, nagyokat sétálni a Birhón, kis kosárkámba bársonyos fejű gombákat gyűjtögetni.

Ősszel mindennap meg kell állnunk gondolatban. Meg kell köszönnünk a nótát és a mesét, az élet babonás költészetét. Lassanként kopnak, halványulnak körülöttünk a dolgok, az öregedéssel a világot való voltában találjuk, s előbb-utóbb rájövünk, nem is olyan nagy kár itt hagyni. De azért mégis fölösleges az elmúlással foglalkoznunk. Különösen akkor nem kell rá gondolnunk, amikor a város sétányain a még zöld pázsit és a boldog „kultúrfák” közelében élő, lábon járó tulipánok és rózsák sétálnak körülöttünk forró illatozással.

Gyarmaton, a „faluban” a tyúkok estefelé már korábban elülnek, de a békák még a közeli Túr aranytálában mosakodnak reggelente, sárgán, melegen fénylik minden, a tiszta levegőben kristálytisztán úszik a fény, s benne a szűz-fehér ökörnyálfonalak.

Fölöttünk oly ígéretes még az ég. „Ősz húrja zsong, jajong, búsong a tájon”, de esténként még gyönyörű, búgó hangja van a szélnek, és Mozart isteni trilláit zengik a madarak. A tájban ott vannak a színek, villogások és zenék. A szív átengedi magán a láthatatlan sugarakat, és ismeretlen szépségekben gyönyörködik. Szabó Pál gyönyörű sorai szólalnak meg bennem. „Egyre és egyre pompásabbak a reggeli napsütések, az őszi esők hullása éppen olyan szép, mint a templomi zsoltárok zengése.”

Szó sincs róla, hogy az ihar- és platánfák koronájáról hulló levél nekünk valami hattyúdalfélét zengene. Inkább azt muzsikálja a fülünkbe, hogy Ihar-juhar, ihaj-csuhaj, sose halunk meg.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése