Tiszavirágzás után

Írta: Szilvási Csaba

Aki fürdött már a Tiszában decemberi, omló hóesésben, aki sétált a partján júniusban, bokáig érő fehér nyárfapehelyben, s akit az éjszakai fényben elborított a boldog szerelmi táncban kavargó millió kérész eleven zuhataga, annak a lelke megtisztult, s olyanná vált, mintha karácsonyi, húsvéti vagy pünkösdi harangzúgásban fürdette volna meg.

Tegnap a vízparton hirtelen fehérré vált előttem a levegő, mint mikor a cseresznyevirág már elaggott, s lerázza a szellő. Tiszavirágok táncoltak körülöttem. Százezer apró, fehér lepke cikázott, riszálta magát gondtalanul és boldogan a levegőben. Ahogy a százados fa a maradandóság, ez az egynapos rovar a mulandóság szimbóluma. Milyen találékony a népetimológia! Virágnak nevezi ezeket az évmilliók óta minden nyáron életre kelő, nagy művészettel megkonstruált élőlényeket, akik csak azért születnek, hogy egy önfeledt, boldog nász után lehulljanak a szőke vízre, majd – egy kiéhezett keszeg vagy egy éhenkórász kárász gyomrán át – a végső megsemmisülésbe, a teljes nemlétbe. A természet csodálatos rejtélye, hogy ezek a nagyon törékeny, finom, látszólagos egyszerűségük mellett is igen komplikált lények kizárólag szerelemre vannak teremtve. Megnéztem egyet közelebbről. Rágó szájszervet, emésztő gyomrot, beleket nem találtam rajta, illetve benne. A kérész csak addig él, amíg az álcalétből magával hozott vis vitális, az életerő tart, s amíg a szerelmi öröm fel nem őrli ezt a parányi életet.

A tegnapi nagy virágzás nyomai, az elfáradt, örökre elpihent s a víz felszínén úszkáló rovarok látványa egy kicsit lehangoló, de a part felől áramló virágillat a látvány szomorúságát jól ellensúlyozza. Nagyapám nótája muzsikál bennem. „Szeretem a Tiszát, mikor kivirágzik. Millió kis lepke habja fölött játszik. Egy sem él odáig, míg olvasunk százig, temető a Tisza, mikor kivirágzik.” Ő így énekelte: olvasunk. Most is kibújik belőlem a „filosz”. Arra gondolok, hogy milyen csodálatos a mi nyelvünk. A régi magyar nem számolt: olvasott. „Pénz olvasva, asszony verve jó” – mondta a „szittya barbár”, akinek a piktor sem festő volt, hanem képíró, mivel nem pingálta, hanem írta a képet. „Nagypénteken sokat sírtak, sok hímes tojást megírtak”– énekli a húsvéti vers ismeretlen írója, és Zrínyi is képíróról beszél a Szigeti veszedelemben. Fehérgyarmaton volt egy tanítványom, Képíró Angélának hívták.

Fekszem egy deszkán, amely használható lenne csónakkikötőnek, horgásztanyának, trambulinnak vagy napozópadnak. Én ez utóbbi minőségében élvezem. Süttetem magam rajta a forró sugarakkal, és néha be-beugrom róla, hogy a fejes után néhány métert úszva felfrissüljek.

Nem vagyok egyedül. Itt van velem egy házaspár, akik idekéredzkedtek hozzám. A férfi pecázik. Nem zavarjuk egymást. Ő jó messzire dobálja be a horgot, én – amikor beugrom – elkerülöm a zsinórt.

A horgász is, felesége is barátságos, közlékeny ember. Már nyugdíjasok. Minden évben eltöltenek egy-két hónapot itt, a Tisza partján. Kisarban egy családnál laknak, ott is étkeznek. A tivadari partra gyalog jönnek át, a hídon keresztül. Pestről, a belváros betonsivatagából menekültek ide, onnan, ahol a levegő szennyezettségének mértéke az itteninek „n+1–szerese”. Mert errefelé legfeljebb egy-egy kóbor kismotor „cudarítja” kipufogógázával az istenáldotta, harapni való „ájert”.

A parton buja növényzet zöldell, a bokrokban és a fákon madarak csiripelnek kórusban, s tücskök és más apró rovarok muzsikájának kíséretében zengik Pánnak, a természet istenének dicsőségét.

Ennél kellemesebb „pác”, amiben horgász ázhat, aligha képzelhető el. De a felszerelés sem akármilyen. Káprázatos üvegbotok, nikkelezett csörlők, halkiemelő szákok és iszákok, egyszóval minden, ami a mesterség magas szintű műveléséhez szükséges, a pesti horgász birtokában van. Ánizsos kukoricadara a csali. De a kérészektől a csömörig jóllakott halak nem harapnak.

Ekkor érkezik meg a kis kövér és barátja. Lehetnek olyan tizenkét-tizenhárom évesek. Felszerelésük egy egyszerű botocskából, egy parafa dugó úszóból – ahogy itt mondják, „pedzőből” – és egy horogból áll. De ők tudják, „mitől döglik a légy”, vagyis mi az, ami még az ilyen, kérészekkel telefalt halaknak is megcsiklandozza az ínyét. Egy-egy kövér gilisztadarabot tesznek a horogra, úgy dobják be, nem is messzire.

Most derül ki, mennyire más az elmélet és a gyakorlat. A kis vörös hajú dagi és társa két-hárompercenként húz ki egy-egy halat. Igaz, többségük nem túl nagy, de a keszegek mellett azért néhány kézfej nagyságú kárász is a horgukra akad.

A pestiek nem irigyek. Örülnek a kis kövér és társa sikerének. Ismerik a „nem a győzelem a fontos” és a „nem lóverseny ez” igazságát. Tudomásul veszik, hogy más az elmélet és más az élet, amelynek erejét a deszkák repedéseiből diadalmasan kinövő, smaragdzöld fűcsomók is világgá kiabálják. A legfontosabb, hogy hétágra süt a nap, és csupa boldogság virágzik itt, a Tisza partján.

Szerkesztette:
M. Szlávik Tünde

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése