Csiperkerózsika birodalom

Írta: Szilvási Csaba

Ebben az évben kimaradt az életemből a hagyományos szatmári gombaszedés. Ezért aztán nem tudom, legelésztek-e az idén ősszel is a panyolai erdő avarján a foltos kalapú, sűrű, rózsaszín húsú erdei csiperkecsordák, gangoskodtak-e az út menti nyárfák alatt a fűszeres ízű keserűgombák, s pöffeszkedtek-e fehéren a Túr-parton, a csípős csalán rengeteg erdejében a pufók pöfeteggombák fehér gomolyái.  Azt sem tudom, álltak-e a nyája nélküli pásztor, a görbén búsuló vadkörtefa mellett a mándi határban a vadzöld „boszorkánykörökben” a réti csiperkék, s a jánki erdőben pipiskedtek-e a tarka esernyőjű, kecses lábú „őzlábgomba-kisasszonyok”.

Csak a fehérgyarmati legelőn, ahol (az út mellett leállítottam az autót, hogy egy kicsit körülnézzek) láttam a földre dobott, elszáradt virágcsokrokként búsuló szegfűgombákat, amelyek szomorúan zörögtek bele a szélben síró szamárkórók bánatos énekébe. Illatuk nem töltötte be a levegőt.

Most a Vértesben bóklászom gomba után. Tavaly ilyenkor errefelé már rengeteg fenyőpereszkét, rizikét, sőt még óriás vargányát is lehetett találni, de az idén, úgy látszik, itt sem jár szerencsével a magamfajta, kellő helyismerettel nem rendelkező gombaszedő.

Vagy mégis? Lám csak, a természet mindenütt képes megajándékozni azt, aki szeretettel közeledik hozzá! Mint a csikorgó tél végén virágba borult mandulafa, valóságos kis csiperkeerdő pompázik egy szarvas- és őzbogyók táplálta pázsitos tisztáson.  Az utóbbi napok kisebb esőiben, vagy inkább csak a hajnali harmatban fogant, szűzfehér, még tokos kis bunkócskák kínálják magukat. Ernyőjüket nem húzzák fel, talán félnek, hogy minden nedvességet kiszippant belőlük a bágyadt őszi nap, s elszárítja őket az ide sötétlő meddőhányók ritkás, sárga fűvel borított gerincét borzoló, őszi szél.

Elmerülök a gombaszedés ősi élvezetében. A természetimádásnak valami különösen zsongó, vallási áhítata fog el. A lelkem mélyén pogány boldogságot érzek. A füvek, a fák, a szélkiáltó madár hangja, a szellő kedves neszezése, minden bennem ömlik, árad szét.

Egy pásztoremberféle közeledik hozzám. Barátságosan nyújtja felém minden bizonnyal lófékező, pányvavető, csorba körmű őseitől örökölt nagy, kérges kezét, amelynek kialakításában talán az őket követő, munkássá „átnyergelt” bányászfelmenői is szerepet játszottak. Aztán lehajol, segít a gombaszedésben, hogy örömet szerezzen nekem, az idetévedt idegennek. Lassan alig fér már a szatyromba a „zsákmány”. Ha tudtam volna, hogy lesz gomba, kosarat hoztam volna.

Közben beszélgetünk, időjárásról, horgászásról, mindenről, ami éppen eszünkbe jut. Élvezettel hallgatom gombaszedő társam tiszta beszédét, amelybe még véletlenül sem keveredik egyetlen trágár szó sem.

Amikor elköszön tőlem, utánanézek, és elgyönyörködöm a Vértes hegyeinek – a Kárpátok beregszászi-nagyszőlősi vonulatát idéző – mélykék koszorújában és a magasságos, tiszta, kék égboltban.

A természet mindenütt gyönyörű. „Minden ember király” – mondja Kosztolányi Dezső. Itt, a réges-rég elszállt pitypangpihék, az elszáradt kakukkfüvek, a tovatűnt, kicsiny, smaragd testű szöcskék alvó „Csiperkerózsika”-birodalmában én is királynak érezhetem magam. De, ha a szatmári Szegfűgomba-birodalmamra gondolok, azért mindig egy kicsit kiűzött királynak is.

Szerkesztette:
M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése