Túr-parti parti-túra

Írta: Szilvási Csaba

10428441_10203439561122703_8694748631938379488_n.jpgEz a szokásos, őszi, szatmári utunk, amelyet most egy érettségi találkozó kapcsán tettünk meg Tatabányáról, még a korábbiaknál is rövidebbre, igazán csak „dakszlikutyafuttányira” sikeredett. De azért a kis Túrt és a Tiszát meg tudtam nézni. A Tisza, a hajdani szőke, cserfes fiatalasszony, gyermek- és kamaszkorom ilyenkor ősszel is tiszta tekintetű menyecske-folyója most, az alacsony vízállás ellenére is szívszorítóan piszkosan, lomposan, unottan, koravén-asszonyosan hömpölyög lefelé. Nem is bírom sokáig nézni. Inkább visszafordulok Gyarmat irányába, és lehorgonyozok egy kicsit a Birhó erdő mellett, az öreg Túr partján, ahol az alig csordogáló víz valóságos perzsaszőnyeget sodort össze a felszínén magának, s körülöttem mindent áthat a csodálatos, fanyar avarillat.

Nincs ilyen gyönyörű hely sehol a világon! Tíz évvel ezelőtt, júliusban itt töltöttem életem legfeledhetetlenebb napját. Kiscsikóként száguldoztam és hemperegtem a meleg nyári záportól füstölgő réten. Olyan szabadnak, boldognak még soha nem éreztem magam, mint akkor. Most is egyedül vagyok, de körülvesznek a régiek. Ezerkilencszázhatvanban itt horgászott Kun Sanyi bácsi, hetvenhétben pedig Nagy Sanyi.

Sanyi bácsi, az öreg, aki pecázás közben bele-belecsusszant a vízbe, a Túr vizének gyógyhatásáról, később általam is tapasztalt „étvágyzsöndölyítő” erejéről beszélt, Sanyitól pedig, aki akkor főiskolás volt, és tehetséges festőnek indult, egy frissen fogott gyönyörű csukát kaptam ajándékba. Már régóta mindketten „odaát”, a Styx folyó túlsó partján horgásznak. A harmadik Sanyi − ő már hál’ istennek a közeli valóságból −, Katona Sanyi is megjelenik előttem egy mosoly erejéig. „Hazajössz te még ide, pajtás” − mondja, mondogatja állandóan, azóta is bennem, ahogy néhány perce a gyarmati „lokálpatrióta klubban” biliárddákó-krétázás közben megjegyezte. Mármint hogy „végleg” haza. Mosolyogtam rajta, most is mosolygok, de azért jólesett.

Alszik a folyócska. Szunyókál. Csak egy-egy csuka (talán a Nagy Sanyitól egykor ajándékba kapott kapitális példány ki tudja hányadízigleni ivadéka) meg-megvillanó foltos háta s a lefelé mozgó levél-futószőnyeg mutatja, hogy él a víz.

Él a természet is, csak oda kell figyelnünk, hogy ezt észrevegyük. Néhány lépésnyire tőlem két fácánkakas pompázik büszke hím-együttlétben. Más élőlények férfiegyedeitől eltérően ők nem kakaskodnak egymással. Tudják, tele van bájosabbnál bájosabb tojókkal a Kökényes, a Csipkerózsás és a Rekettyés. Nem szalad el a két tapsifüles sem, csak egy kicsit óvatosabban figyelnek, messziről, lelapulva a barázdában.

A madarak nyugalomról és békéről szólnak. Kórusuk úgy harsog itt lent, a bokrokon, mintha július lenne, s tüdőm lombos bokrai boldogan nyújtózkodnak az ózondús, csodálatos szatmári levegőben.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése