Túr-parti parti-túra

Írta: Szilvási Csaba

10428441_10203439561122703_8694748631938379488_n.jpgEz a szokásos, őszi, szatmári utunk, amelyet most egy érettségi találkozó kapcsán tettünk meg Tatabányáról, még a korábbiaknál is rövidebbre, igazán csak „dakszlikutyafuttányira” sikeredett. De azért a kis Túrt és a Tiszát meg tudtam nézni. A Tisza, a hajdani szőke, cserfes fiatalasszony, gyermek- és kamaszkorom ilyenkor ősszel is tiszta tekintetű menyecske-folyója most, az alacsony vízállás ellenére is szívszorítóan piszkosan, lomposan, unottan, koravén-asszonyosan hömpölyög lefelé. Nem is bírom sokáig nézni. Inkább visszafordulok Gyarmat irányába, és lehorgonyozok egy kicsit a Birhó erdő mellett, az öreg Túr partján, ahol az alig csordogáló víz valóságos perzsaszőnyeget sodort össze a felszínén magának, s körülöttem mindent áthat a csodálatos, fanyar avarillat.

Nincs ilyen gyönyörű hely sehol a világon! Tíz évvel ezelőtt, júliusban itt töltöttem életem legfeledhetetlenebb napját. Kiscsikóként száguldoztam és hemperegtem a meleg nyári záportól füstölgő réten. Olyan szabadnak, boldognak még soha nem éreztem magam, mint akkor. Most is egyedül vagyok, de körülvesznek a régiek. Ezerkilencszázhatvanban itt horgászott Kun Sanyi bácsi, hetvenhétben pedig Nagy Sanyi.

Sanyi bácsi, az öreg, aki pecázás közben bele-belecsusszant a vízbe, a Túr vizének gyógyhatásáról, később általam is tapasztalt „étvágyzsöndölyítő” erejéről beszélt, Sanyitól pedig, aki akkor főiskolás volt, és tehetséges festőnek indult, egy frissen fogott gyönyörű csukát kaptam ajándékba. Már régóta mindketten „odaát”, a Styx folyó túlsó partján horgásznak. A harmadik Sanyi − ő már hál’ istennek a közeli valóságból −, Katona Sanyi is megjelenik előttem egy mosoly erejéig. „Hazajössz te még ide, pajtás” − mondja, mondogatja állandóan, azóta is bennem, ahogy néhány perce a gyarmati „lokálpatrióta klubban” biliárddákó-krétázás közben megjegyezte. Mármint hogy „végleg” haza. Mosolyogtam rajta, most is mosolygok, de azért jólesett.

Alszik a folyócska. Szunyókál. Csak egy-egy csuka (talán a Nagy Sanyitól egykor ajándékba kapott kapitális példány ki tudja hányadízigleni ivadéka) meg-megvillanó foltos háta s a lefelé mozgó levél-futószőnyeg mutatja, hogy él a víz.

Él a természet is, csak oda kell figyelnünk, hogy ezt észrevegyük. Néhány lépésnyire tőlem két fácánkakas pompázik büszke hím-együttlétben. Más élőlények férfiegyedeitől eltérően ők nem kakaskodnak egymással. Tudják, tele van bájosabbnál bájosabb tojókkal a Kökényes, a Csipkerózsás és a Rekettyés. Nem szalad el a két tapsifüles sem, csak egy kicsit óvatosabban figyelnek, messziről, lelapulva a barázdában.

A madarak nyugalomról és békéről szólnak. Kórusuk úgy harsog itt lent, a bokrokon, mintha július lenne, s tüdőm lombos bokrai boldogan nyújtózkodnak az ózondús, csodálatos szatmári levegőben.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése