Téli fürdés

Írta: Szilvási Csaba

Ha az égiek, vagy a szüleim, azok, akik engem létrehoztak, most megkérdeznék azzal kapcsolatban a véleményemet, hogy még egyszer végigélném-e az életemet, azt felelném, hogy nem. Semmiképpen sem – mondta a minap egyik „őszbe csavarodott” ismerősöm, aki arra panaszkodott, hogy nincs ennek az egész életnek, ennek a fájdalmas, hosszú betegségnek semmi értelme. Lesz, mozog és elfogy minden. Mi is. De mert nyílván akarja a vak végzet, az embernek hagynia kell, hogy görgesse a perc, az a dolgunk, hogy alázattal hajtsuk meg a felsőbb döntések előtt a fejünket – mondta.

„Ez az élet nem nagy dolog, egyet forog, kettőt forog, néha inog, de csak megáll, legvígabb pajtás a halál”, illetve „Egy kis halál nem tesz semmit, őseinknek szintúgy volt” – idézte a hetyke kuruc helyzetébe magát beleélő Adyt és a Vojtina Mátyás sorait „plagizáló”, nagy bohém Kormos Istvánt.

Pár éve, mikor a Tisza úszó jégtáblák tarkította áttetsző zöldjében gyönyörködtem, gondolatban Setét Lajos, a hóhér alakját magára öltő néma levente szavai muzsikáltak bennem: „Az élet szép, tenéked magyarázzam?”

Az élet szép. Az élet ajándék. Egyszeri és megismételhetetlen csoda, lehetőség arra, hogy belepillantsunk a teremtés végtelen, szent munkájába, sőt – a szürkék módján kontárként, a több hittel, tehetséggel és kitartással rendelkezők szintjén mesterként, vagy ami csak keveseknek adatik meg, a beavatottak, a kiválasztottak szerepkörében művészként – mi magunk is részt vegyünk benne.

Mindenképpen megéri. De csak akkor, ha el tudunk gyönyörködni egy naplementében, ha a mindennapos hangyaharcok közepette meg tudunk néha állni, hogy megfürdethessük az arcunkat egy ünnepi harangzúgásban, hogy lehajolhassunk az apró szépségekhez.

Szabó Tibi barátommal a nyolcvanas évek végén késő ősztől kezdve szoktattuk testünket a folyamatosan hűlő Tisza-vízhez, lelkünket pedig az áhított falusi csöndhöz. Hetente kétszer-háromszor megfürödtünk az egyre hidegebb folyóban.

1989. október tizenkilencedikén hirtelen téliesre fordult az idő. A folyó „testhőmérséklete” már csak olyan öt-hatfokos lehetett. De azért megfürödtünk benne. Néhány nap múlva bevallottuk egymásnak a barátommal, hogy este a takaró alatt olyan forrónak éreztük a testünket, mintha ezer aprócska tűvel bizsergették volna a bőrünket, és féltünk, hogy szégyenszemre tüdőgyulladás lesz a virtusból.

Ez volt a holtpont. Mikor túljutottunk rajta, már nem létezett számunkra hideg víz. Milotán, decemberben már úszó jégtáblácskákat taszigáltunk el magunk elől.

1990. január elsején a tivadari vízmérce kőlépcsőjén álltunk a húszfokos hidegben. Napok óta olyan kemény tél volt, hogy ott, ahol a legnagyobb sodrás miatt szinte soha nem fagy be a Tisza, akkor legalább húszcentis jégtakaró borította. .

A fiam – ő is „beszállt a buliba” – és Tibi hatalmas kövekkel egy fürdőkádnyi helyet törtek a jégen. Gyorsan levetkőztek, mert pillanatok alatt kásásodott, kezdett újra befagyni a víz, és már nyakig bele is bújtak a folyóba. Én télikabátban is fáztam, de tudtam, nekem is meg kell fürödnöm, különben életem végéig hallgathatom a lekicsinylő korholást. Ledobtam hát magamról én is a göncöt. Barátom, aki időközben kijött a vízből, és ledörzsölte magát egy durva törölközővel, hogy ne álljak a hideg kövön mezítláb, a lépcsőre dobta a vizes kendőt. Mire az a földre ért, már kőkeményre volt fagyva.

Nem fáztunk meg. Sőt. A hideg víz akkor is, mint korábban mindig, csodát művelt velünk. Száraz törölközőkkel átdörzsölt testünk még csak nem is „libabőrzött” a fürdés után a húsz fokos hidegben sem. Izmaink felfrissültek, a korábbi rossz közérzetnek nyoma sem volt bennünk.

Emlékszem, egyszer egy szál vizes fürdőnadrágban egyedül rohangásztam a szokásos rövid távú úszás után a Tisza porondján, ahogy Szatmárban mondjuk, a „palajon”, a novemberi hatalmas hóesésben, a bokáig érő hideg pehelyszőnyegen.

Ha azokra a téli fürdésekre gondolok, most is úgy lebeg bennem a lélek, hogy nevetni tudnék, mint akkor, boldogan, harsányan. A virtuskodásokat nem lehet elfelejteni, de az emléküket sem veheti el senki a barátomtól, a fiamtól és tőlem sem.

Azóta minden télen tervezzük, hogy megfürdünk együtt a Tiszában, de többhetes edzés, fizikai és lelki ráhangolódás, afféle bemelegítés, pontosabban „behidegítés” nélkül végül mégsem merjük vállalni a kockázatot.

A Tisza-part télen külön világ nekünk. El tudja feledtetni velünk, hogy a másik világban egymást marják, tépik, fojtogatják, ölik az emberek. Hogy egyre nehezebb az élet, hogy egyre drágább a mindennapi kenyér, hogy megbocsáthatatlanabbnak tűnnek a mások vétkei.

Ma nagyon ritkán hallok felszabadult nevetést. Olyant, mint egy-egy fürdés után a mienk volt, és amilyen ma is, ha felidézzük a múltat.

„Három bolond” – mondta volna, ha lát bennünket, a sok keserű, megnyúlt arcú, világfájdalmas tekintetű, megfáradt, kiábrándult lelkületű „normális”. Pedig mi nem bolondok, csak boldogok voltunk ott, az ezüst zúzmararuhába öltözött Tisza-parton.

Gondolatban most megsimogatok egy régi, Tisza-parti bokrot. Óvatosan, gyöngéden, nehogy az ágain üldögélő „hószirom-madárkák” raját felriasszam. Megköszönöm neki és rajta keresztül a Tisza-partnak, hogy valaha egy életre megerősítette bennem a néma leventének – „Az élet szép, tenéked magyarázzam?” – a hétköznapok világában is meggyökereztethető igazságát.

(A kép forrása: http://seawayblog.blogspot.hu/2009/01/that-new-crazy-trend-of-having-baths-in.html)

Szerkesztette:
M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése