Milotai kertekben

Írta: Szilvási Csaba

Először a gyümölcsöskertbe vetettük be magunkat, és „telelakmározódtunk” különböző csemegékkel, ringlóval, berbenceivel, nemtudom- és fosószilvával, nyári almával, meg mindennel, ami akadt. Mert a szorgalmasan kertészkedő, hajdan sok-sok csemetét telepítő Anti bácsi jóvoltából, aki mielőtt kiköltözött a temetőbe, alapos rendet csinált kedvencei között, számtalan gyümölcsfaféle – még som is – pompázott itt. De a gondos kaszálás, kapálás ellenére is látszott, hogy az örök békétlenség, az élet kertjében a buja gyomok is kiharcolják maguknak a létezés örömét.

Aztán az udvaron felállított asztalhoz telepedtünk. Az Irén néni készítette milotai törtpaszuly gyönyörű volt a maga egyszerűségében. Akár az olvasztott vaj. A tetején a piros paprikás, hagymás zsír illatozva párázott. Bár Gyarmaton a nővéreméknél már teleettem magam mindenféle jóval, tyúkhúslevessel, pörkölttel, tengeri kásás töltött káposztával, „Lajcsi szelettel”, s a fejedelmi ebédet itt, Milotán még a gyümölcsökkel is megfejeltem, Tibi barátom eleve két villát hozott ki. Az egyikkel húzott egy vonalat, testvériesen kétfelé osztva az ételt, a másikat a kezembe nyomta, és hiába tiltakoztam, amíg ki nem ürült a tányér felém eső félköre, „nem voltam ember” előtte. Persze, evés közben jön meg az étvágy. Úgy belelendültünk, hogy még a porcelánedényt is kitöröltük egy-egy kis kenyérszelettel. A Dunántúlon nem is ismert különleges csemege íze, ahogy az Irén néni menye, a Tibi fia csupa szív felesége, Kormány Erzsi által sütött-főzött és mindig nagy szeretettel elém rakott szatmári ételféleségeké is – sűrű nyelésekre késztetve – azóta is itt futkos a számban.

A törtpaszuly-kertiparti után lementünk a Tisza-partra. Buján pompázó növényzet, dagadó, lobogó bokrok, fák, füvek közt bandukolva értünk le a kavicsos porondra. A folyó, amely pár éve félelmetes szörnyeteggé, hatalmas sárkánnyá dagadva már a töltés tetején is átcsapott, most olyan keskeny volt, mint egy aranyos, zöldes vízisiklócska.

Az öreget is meglátogattuk egy-egy csokor virággal a másik „kertben”. A magyar veretes, szép „sírkert”-nél is kifejezőbb a német Friedhof – „békeudvar”, „a béke udvara” jelentésű – szó.

Anti bácsinak jó dolga lehet itt a határban, a másik kertben, a béke és a csend birodalmában, a virágok alatt, amelyek úgy virítanak a sírján, mint az egészséges lánykacagás. Utóbbiból nekünk is volt részünk. Távozóban, a sírkert kapuja előtt összefutottunk kedves ismerőseinkkel, az azóta már rég anya-, sőt nagymama korba lépett Török lányokkal, akik közül, mint ezt barátommal később bevallottuk egymásnak, Magdi, a fiatalabbik – Tibinek Milotán, nekem Gyarmaton – mindkettőnk életének fontos része, gyermekkori első szerelmünk volt. Magdi, akinek édesanyja és édesapja, Lenke néni és Guszti bácsi egy darabig, életük legtermékenyebb szakaszában Fehérgyarmaton is laktak – a szomszédunkban született. A családdal olyan jó viszonyban voltunk, hogy az én szüleim lettek a keresztapja- és anyja. Férjével együtt – a gyerekei már kirepültek – ma is egy utcában lakik édesanyámmal.

Katival, aki Pesten él, már évek óta nem találkoztunk. Volt hát miről beszélnünk. Azt is elfelejtettük, hogy szent hely – a temető – kapujában vagyunk. Akkorákat nevettünk, hogy ha egy prűd idegen erre járt volna, minden bizonnyal alaposan megbotránkozik rajtunk. Rég kacagtam ilyen boldogan, felszabadultan. Pedig egy-egy ilyen nevetés adja meg a lélek teljességét, a vágyott békességet.

Másnap, Tatabányára visszafelé jövet, ahogy az autóból kinéztem a hazai tájra, a füveken és fákon csupa ámulat és ígéret rezgett, és újfajta szelíd, kamaszmámorok bizseregtek át rajtam is.  Lám, milyen kevés – egy harapás szülőföld, két különböző, egy örökké „békétlen” és egy „békés” kertben eltöltött néhány önfeledt perc – is elég a boldogsággal való feltöltődéshez – gondoltam magamban.

Szerkesztette:
M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése