Zsiványpecsenye

Írta: Szilvási Csaba

Félelmetesen gyönyörű az este a „Szabó-birtokon”, a kis Túr partján, ahol Tibor barátommal, Évával, a titkárnőjével és a fiammal élvezem a csendet. A bokor meg sem zördül, a levelek még csak össze sem súrlódnak. A tiszta, magas égen sűrűn ragyog a csillag. Nyugalom van a végtelenség birodalmában. Még csak egy tücsök sem hegedül. A legelő vakondtúrásai most szaporodnak javában.

A legcsodálatosabb idő ez a zsiványpecsenye sütésre. Vágunk két villás ágú galagonyagallyat, aztán egymástól megfelelő távolságban leszúrjuk őket a földbe. Ez a konyha. Vagy kétarasznyira a földbe szúrt favilláktól, apró száraz gallyakból jó tüzet rakunk.

Hosszú, szívós somfabotot faragunk nyársnak, s rátűzdeljük a hazulról hozott bélszínpecsenye darabokat, amelyek közé kukoricán hízott disznó szalonnájából vágott szeletek, illatos, lazacvörös, füstölt sonkadarabok és hatalmas vöröshagyma-karikák is kerülnek. Sót – magyar mértékkel – csak a hagymakarikákra és a bélszínszeletekre hintünk, utóbbiakra egy kis pirospaprikát is szórunk.

Amikor a jó kis somfabot már csak úgy görnyed a kedves tehertől, ráfektetjük a két villára, s a parázzsá roskadt tűzből botkampóval arasznyi közelségbe kaparjuk az izzó zsarátot.

A szép hófehér szalonnaszeletek, ahogy forgatjuk őket a nyárson, elkezdenek sárgulni, áttetszővé válni, a bélszín rózsapirossága pedig elhalványodik, szürkéssé fonnyad a parázs fölött. Halk sistergés zenéje keveredik az időközben feltámadt szellő susogása és a lombok lágy tapsikolása közé. A füstöt az idekíváncsiskodó, jótékony légáramlás oldalra kanyarítja a gyönyörűen sülő húsdarabok környékéről. Legfeljebb a szalonnazsír kellemes pácoló füstje járja át a nyárson fülledő finomságokat, mert amint egy-egy zsírcsepp le-lecseppen a parázsra, ott elsistereg vékonyka füsttel, freccsenő pici petárdaként.

A húsdarabokat meglocsoljuk vörösborral. A nagy „sisteri” után még vagy öt percet várunk, aztán már szedhetjük lefelé a szebb darabokat, amelyek sült állapotban ismét visszakapják pirosas színüket. Valamennyi szelet csupa kívánatos ínycsiklandozás.

Az első harapások előtt körbe jár a jóféle panyolai szilvapálinkával töltött butykos. Aztán pompás kenyérszeleteken, „karé”-kon már osztogatjuk is szét – ahogy nagyapám mondta: „szíjjeefele” – az illatos hús- és szalonnadarabokat. Az éles bicska szinte sikkant, amint keresztülszeli a csupa íz, csupa illat falatokat.

Én minden hónapban tartok otthon is a maihoz hasonló „szalonnanapot”. Ilyenkor nem kellene a tárkányos bárány, a marhahús tormával, a borjú-, a csirke-, a kacsasült, nem hiányzik a libamáj, a roston sült csuka és a rántott velőrózsa sem. Beleteszek a serpenyőbe néhány szelet szalonnát, és gyönyörködve nézem, ahogy a beirdalt darabok kakastaréjjá pirulnak. Aztán kenyérrel és vöröshagymával jóízűen befalatozgatom őket.

Most, ahogy szemlélem a sistergő, sercegő, ínycsiklandozó zsiványpecsenye- és szalonnaszeleteket, több mint egy félévszázadot visszarepülök az időben. Nagyapámmal vagyok a mezőn, ettől a helytől, ahol most vagyunk, mindössze pár kilométerre. Az öreg leakasztja a fűzfabokorról a búzavirágmintás tarisznyát, amibe a nagyanyám sütötte, jól bebugyolált, illatos házikenyér mellett egy gyermektenyérnyi, sötétvörös füstölt sonka és egy jól kiszáradt házikolbász társaságában ott van az istenáldotta paprikás szalonna is. A „bugyola” mellett meg – csak úgy szabadon – két fej, vagy ahogy a jó öreg mondta „két fű” vörös-, pontosabban vereshagyma.

Tüzet raktunk, és szalonnát sütöttünk. Mert az az igazi. Nem serpenyőben, hanem szabad tűzön, pontosabban parázson pirítani. A falusi ember számára nagy dolog a szalonnasütés, hogyne volna az akkor a gyermek életében.

Nagyapámat nagyon szerettem. Mikor eljött az ideje, megérezte, hogy meg fog halni. Meghajtotta a fejét, mint búza a kaszapenge előtt. De azért sírva búcsúzott unokáitól, nővéremtől és tőlem. „Miért kell itt hagyni benneteket?” – mondta könnyes szemmel. Elment, de most is itt van velem, munkál bennem. Ahogy öregszem, és közeledem hozzá, úgy érzem egyre jobban magamban azt a részt, ami tovább él a lelkemben belőle. Naponta velem van, beszélgetek most is a jó öreggel, mint valaha a tűz mellett. Barátaimmal megiszom most egy pohár bikavért az ő emlékére.

Áldott legyen a jó öreg, Berti papó, és áldott legyen a magyarok istene, aki nekünk ezt a remek, szalonnás, zsiványpecsenyés estét adta. Löttyintsünk neki is áldozatként egy kortyot az egri bikavérből az álmosan hunyorgó, hamvadó tűzbe.

Szerkesztette:
M. Szlávik Tünde

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése