Zsiványpecsenye

Írta: Szilvási Csaba

Félelmetesen gyönyörű az este a „Szabó-birtokon”, a kis Túr partján, ahol Tibor barátommal, Évával, a titkárnőjével és a fiammal élvezem a csendet. A bokor meg sem zördül, a levelek még csak össze sem súrlódnak. A tiszta, magas égen sűrűn ragyog a csillag. Nyugalom van a végtelenség birodalmában. Még csak egy tücsök sem hegedül. A legelő vakondtúrásai most szaporodnak javában.

A legcsodálatosabb idő ez a zsiványpecsenye sütésre. Vágunk két villás ágú galagonyagallyat, aztán egymástól megfelelő távolságban leszúrjuk őket a földbe. Ez a konyha. Vagy kétarasznyira a földbe szúrt favilláktól, apró száraz gallyakból jó tüzet rakunk.

Hosszú, szívós somfabotot faragunk nyársnak, s rátűzdeljük a hazulról hozott bélszínpecsenye darabokat, amelyek közé kukoricán hízott disznó szalonnájából vágott szeletek, illatos, lazacvörös, füstölt sonkadarabok és hatalmas vöröshagyma-karikák is kerülnek. Sót – magyar mértékkel – csak a hagymakarikákra és a bélszínszeletekre hintünk, utóbbiakra egy kis pirospaprikát is szórunk.

Amikor a jó kis somfabot már csak úgy görnyed a kedves tehertől, ráfektetjük a két villára, s a parázzsá roskadt tűzből botkampóval arasznyi közelségbe kaparjuk az izzó zsarátot.

A szép hófehér szalonnaszeletek, ahogy forgatjuk őket a nyárson, elkezdenek sárgulni, áttetszővé válni, a bélszín rózsapirossága pedig elhalványodik, szürkéssé fonnyad a parázs fölött. Halk sistergés zenéje keveredik az időközben feltámadt szellő susogása és a lombok lágy tapsikolása közé. A füstöt az idekíváncsiskodó, jótékony légáramlás oldalra kanyarítja a gyönyörűen sülő húsdarabok környékéről. Legfeljebb a szalonnazsír kellemes pácoló füstje járja át a nyárson fülledő finomságokat, mert amint egy-egy zsírcsepp le-lecseppen a parázsra, ott elsistereg vékonyka füsttel, freccsenő pici petárdaként.

A húsdarabokat meglocsoljuk vörösborral. A nagy „sisteri” után még vagy öt percet várunk, aztán már szedhetjük lefelé a szebb darabokat, amelyek sült állapotban ismét visszakapják pirosas színüket. Valamennyi szelet csupa kívánatos ínycsiklandozás.

Az első harapások előtt körbe jár a jóféle panyolai szilvapálinkával töltött butykos. Aztán pompás kenyérszeleteken, „karé”-kon már osztogatjuk is szét – ahogy nagyapám mondta: „szíjjeefele” – az illatos hús- és szalonnadarabokat. Az éles bicska szinte sikkant, amint keresztülszeli a csupa íz, csupa illat falatokat.

Én minden hónapban tartok otthon is a maihoz hasonló „szalonnanapot”. Ilyenkor nem kellene a tárkányos bárány, a marhahús tormával, a borjú-, a csirke-, a kacsasült, nem hiányzik a libamáj, a roston sült csuka és a rántott velőrózsa sem. Beleteszek a serpenyőbe néhány szelet szalonnát, és gyönyörködve nézem, ahogy a beirdalt darabok kakastaréjjá pirulnak. Aztán kenyérrel és vöröshagymával jóízűen befalatozgatom őket.

Most, ahogy szemlélem a sistergő, sercegő, ínycsiklandozó zsiványpecsenye- és szalonnaszeleteket, több mint egy félévszázadot visszarepülök az időben. Nagyapámmal vagyok a mezőn, ettől a helytől, ahol most vagyunk, mindössze pár kilométerre. Az öreg leakasztja a fűzfabokorról a búzavirágmintás tarisznyát, amibe a nagyanyám sütötte, jól bebugyolált, illatos házikenyér mellett egy gyermektenyérnyi, sötétvörös füstölt sonka és egy jól kiszáradt házikolbász társaságában ott van az istenáldotta paprikás szalonna is. A „bugyola” mellett meg – csak úgy szabadon – két fej, vagy ahogy a jó öreg mondta „két fű” vörös-, pontosabban vereshagyma.

Tüzet raktunk, és szalonnát sütöttünk. Mert az az igazi. Nem serpenyőben, hanem szabad tűzön, pontosabban parázson pirítani. A falusi ember számára nagy dolog a szalonnasütés, hogyne volna az akkor a gyermek életében.

Nagyapámat nagyon szerettem. Mikor eljött az ideje, megérezte, hogy meg fog halni. Meghajtotta a fejét, mint búza a kaszapenge előtt. De azért sírva búcsúzott unokáitól, nővéremtől és tőlem. „Miért kell itt hagyni benneteket?” – mondta könnyes szemmel. Elment, de most is itt van velem, munkál bennem. Ahogy öregszem, és közeledem hozzá, úgy érzem egyre jobban magamban azt a részt, ami tovább él a lelkemben belőle. Naponta velem van, beszélgetek most is a jó öreggel, mint valaha a tűz mellett. Barátaimmal megiszom most egy pohár bikavért az ő emlékére.

Áldott legyen a jó öreg, Berti papó, és áldott legyen a magyarok istene, aki nekünk ezt a remek, szalonnás, zsiványpecsenyés estét adta. Löttyintsünk neki is áldozatként egy kortyot az egri bikavérből az álmosan hunyorgó, hamvadó tűzbe.

Szerkesztette:
M. Szlávik Tünde

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése