Debrecen

Az igazán nagy tehetségek gyakran előbb válnak ismertté külföldön, mint hazájukban. Papp Tibor a Debrecena Bulteno (Debreceni Szemle) kéthavonta megjelenő folyóiratával már beírta nevét az eszperantó nyelv nemzetközi történetébe. Ő a lap alapítója, szerkesztője, fordítója, kivitelezője, menedzsere és ötletgazdája, de számos országban élő eszperantista írásait is rendszeresen közli.

1947. június 23-án született Debrecenben. Édesapja munkás, édesanyja háztartásbeli volt. Szülei két testvérével szerény körülmények között nevelték. Tibor a debreceni Mechwart András Gépipari Technikumban tanult, majd a műanyagszakmában Kecskeméten képezte tovább magát. Munkahelyei: Hungária Műanyaggyár (technológus 1965–1985), Műanyagipari Szövetkezet (technológus 1985–1988), KITE Műanyagüzem, Nádudvar (gyártásvezető 1988–1996). Felesége, Gebei Ilona, a debreceni Sellaton Hajlítottbútor-gyár Rt. számviteli osztályvezetője. Három gyermekük született: Andrea (1971), Tibor (1974 – háromhetes korában elhunyt) és Zoltán (1975). Lánya diplomás ápoló, veje bűnügyi osztályvezető, fia matematika–fizika szakos tanár. Két unokája édesíti meg a család hétköznapjait.

Papp Tibor édesapja ismert eszperantista volt. Neki és saját példamutató szorgalmának köszönheti, hogy 1968-ban megismerkedett a nemzetközi nyelvvel. 1974-ben lépett be a Magyar Eszperantó Szövetségbe (MESZ), ahol sikeres vizsgát tett, majd felsőfokú állami nyelvvizsga-bizonyítványt szerzett. Dr. Mészáros Bélával együtt a La Mevo (A Sirály) című eszperantó madártani lap szerkesztője. 1977-től 1999-ig a MESZ vezetőségi tagja, ezt követően négy évig a Debrecen és Vidéke Eszperantó Egyesület titkára. 1980. óta jelenteti meg a Debrecena Bulteno-t(DB), amely a hazai eszperantisták egyetlen irodalmi és mozgalmi folyóirata. Aktualitása, érdekes cikkei és tanulmányai miatt eddig összesen 30 országban volt vagy van előfizetője. Neves eszperantisták szinte egymással versenyezve küldik cikkeiket. Vitáznak a nyelvekről, kultúrákról, a nemzetközi szervek, az egyszerű emberek kommunikációs problémáiról.

Ezerkilencszázkilencvenhét óta tanfolyamokon és a Debreceni Egyetemen oktatja a nyelvet. 2001-ben lett az államilag elismert eszperantó nyelvvizsgabizottság tagja. Tanítványainak száma több ezerre tehető. A MESZ „Honorsigno de Esperanto” kitüntetés boldog tulajdonosa.

Papp Tibor az eszperantót a demokrácia nyelveként tartja számon. A viszonylag könnyen elsajátítható eszperantó igazi hídnyelv a nemzetközi kommunikációban. „Az eddig közel 8000 oldalon megjelentetett cikkek egyszerre képviselik a magyar hazafiság, a debreceni lokálpatriotizmus és az összemberi szolidaritás szellemét – mondja Tibor. – Számos írás jelent meg történelmünkről és kultúránkról, irodalmi klasszikusaink, kortárs írók, költők, népdalaink és népmeséink váltak ismertté az egész világon. Jelentős helyet foglalnak el a Debrecenről szóló írások, a régi és mai debreceni írók, költők, képzőművészek alkotásai. Határainkon túl, távoli országokban a magyar irodalomról, városunkról csak azért tudnak, mert a Debrecena Bulteno-t olvassák.”

Aztán még lelkesebben hozzáteszi: „Különösen verseket szeretek fordítani. Az új, a szokatlan, a nehéz feladatok keresése, a kíváncsiság visz előre. Például a rendszerváltás előtt én közöltem először a Székely Himnusz kottáját, szövegét két nyelven. Az sem mellékes, hogy a DB hazai és nemzetközi fogadtatása igen jó. Eddig negyven országból kaptam pozitív visszajelzést. Annak ellenére, hogy viszonylag keveset utazom, szinte a világ minden pontján vannak barátaim.”

Ez egyúttal annak bizonyítéka is, hogy az eszperantó ugyanúgy alkalmas a műalkotásra, mint bármely nemzeti nyelv. Nagyfokú logikája, világos, áttekinthető nyelvi szerkezetei, fejlett szóképzési rendszere, a finom érzelmi árnyalatok megkülönböztetésének lehetősége alkalmassá teszi arra, hogy műfordítói szinten is megfeleljen az elvárásoknak.

Ehhez természetesen olyan tehetségre van szükség, mint Papp Tibor, aki eddig több mint harminc könyvet jelentetett meg, fordított eszperantóra. Közöttük Jézus Krisztus élete csakúgy megtalálható, mint kortárs írók és költők művei, a Lúdas Matyi vagy a kínai költők antológiája, hortobágyi mesék, novellák és kisszótárak. Egy nem teljes összesítés szerint 330 szerzőtől legalább 1300 művet tolmácsolt a nemzetközi nyelven.

Egyedülálló munkabírását csodálni lehet, de követni nem. Tibort az eszperantisták „élő lexikonnak” tartják: következetes, precíz, egyértelmű és megbízható. A lovári, ido vagy a jiddis nyelv kifejezésmódjait ugyanolyan jól ismeri, mint ahogyan eligazodik Debrecen történelmében, a címertanban vagy a biológia rejtelmeiben. Természet adta tehetségéhez jóindulat, kedvesség, szívélyesség, tolerancia, segítőkészség és mások tisztelete társul.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)