Kisvárda

Ahol a Mátraalja szelíd lankái egybefolynak az alföldi róna síkjával, ott terül el egy négyezer lakosú, színtiszta katolikus falu – Erdőtelek. Itt látta meg a napvilágot egyszerű, földműves család első gyermekeként 1952. július 5-én Papp János. Őt később még egy leánytestvér követte. Édesapja jó hangú ember volt, a plébános közreműködésével megtanult orgonálni is, tizennyolc éven át szolgálta az egyházat kántorként. Hetvenhárom éves korában, két évvel ezelőtt szenderült öröklétre. Édesanyja azóta él vele Kisvárdán. Gyermekkorát nem övezik különös történetek, átlagos diák volt.

Vallásos családban nőtt fel, nem is emlékszik rá mikor tanult meg imádkozni, de arra igen, hogy a hamar özvegyen maradt nagymama szebbnél szebb dolgokat mesélt az evangéliumból a zsúpfedeles kis házikóban. Szinte észrevétlenül ivódott bele a vallás, a hit, az imádkozás. A templomba járás természetes volt számára, másodikos korától már ministrált. Nagy hatással volt a helyi plébános, aki nagyon szerette a gyerekeket, aki egy zacskó körtével jutalmazott, ha megérdemelték és vasárnap délutánonként a Babszem Jankót meg a Ludas Matyit vetítette a gyerekeknek diavetítőn. Életében egy, a Gombos Mátyás plébános által kimondott és véletlenül meghallott mondat indított el komoly változást: „Ez a gyerek nem pap akar lenni?”. Ekkor kezdett el töprengeni a dolgon, és ezerkilencszázhatvanötben jutott arra az elhatározásra, hogy a papi hivatást választja. Így az általános iskola befejezése után következett a középiskola Győrben, a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium növendéke lett, mint papjelölt. A tudományban élen járó bencés oktatóktól nemcsak magas szintű szakmai oktatásban volt része, hanem hivatástudatot, emberszeretet, kötelességtudatot is tanult tőlük. Jól érezte itt magát, szeretett ebben a közösségben élni, ám a négy év hamar elszállt, és az érettségi után, ezerkilencszázhetvenben pillanatok alatt Lentiben találta magát, ahol két év sorkatonai szolgálat következett. Ezerkilencszázhetvenkettőben kezdte el tanulmányait a Hittudományi Főiskolán, Egerben; az öt év nagyszerű lehetőséget teremtett a papságra való felkészülésben.

Ezerkilencszázhetvenhétben szentelte pappá Bánk József érsek, aki akkor a ma is kuriózumnak minősülő esemény keretében egyszerre 14 (!) papot szentelt fel. Aztán következtek a dolgos hétköznapok: két év Hevesen, ahol segédlelkész, majd ugyanez a beosztás egy évig Sajószentpéteren. A következő állomás Eger, itt a Bazilikában a plébánia irodavezetése volt a feladata. Sokat tanult dr. Mészáros Lajos helynöktől, aki az érsek helyetteseként, egyben plébános is volt.

Ezerkilencszáznyolcvankettőben új korszak kezdődött életében, ekkor került Szabolcsba, Nyíregyháza–Oros plébánosa lett. Itt a melegszívű szabolcsi emberek révén egy kicsit újra a szülőföldjén érezte magát. Nagyon nehéz feladat várt rá, hisz elődje magasra állította a mércét, ám sikerül helytállnia. Jelzi ezt a plébánia gazdagodása: hittanterem építése, a templom külső-belső renoválása, a plébánia felújítása, Sóstóhegyen új templom építése. Ezerkilencszázkilencvennégyben nyílt lehetősége arra, hogy Kisvárdára kerüljön.

– Azt a célt tűztem magam elé – emlékezik vissza Papp János kanonok-esperes –, hogy az embereket, a híveket fogom szolgálni. Mindenekelőtt a plébániát és a templomot szerettem volna otthonosabbá tenni, így felújítási munkák egész sora következett: kerítésjavítás, térbetonozás, a templom külső festése, toronyfestés, belső felújítás, új tölgyfapadok elhelyezése, teljes villanyhálózat felújítás, belső festés, sekrestyebővítés, új tűzzománc toronyóra beépítése, orgonafelújítás, padlóburkolás gránittal és ezerkilencszázkilencvenkilencben az új nyolcmázsás nagyharang elkészítése. Azóta újra három harang szól a toronyban. Mindebben a hívek adománya jelentette az elsődleges forrást: perselypénz, adományok, gyűjtés formájában a 15–20 milliós beruházást önerőből valósítottuk meg, csak a toronyórára kaptunk némi önkormányzati támogatást.

A felújításokat most egy új beruházás követi. A régi hittanterem helyén, Kulcsár Attila Ybl-díjas építész tervei alapján épül az új plébánia. Ennek a harminchárommilliós beruházásnak a fedezetét tizenötmilliós központi támogatás, ingatlanértékesítés és a hívek támogatása jelenti. Elsősorban a paplakot foglalja magában, de lesz itt iroda, vendégszoba, garázs is. Elkészülte után a régi épületben hittantermet, előadótermet, egyházközségi könyvtárat és egy kis kápolnát alakítanak ki.

Bár pontos adat nincs, a harminctagú képviselő-testülettel rendelkező egyházközségben hét-nyolcezer a hívek száma. Az ő érdekükben is folyik a hittanoktatás, amelyben hat-hétszáz gyerek vesz részt, a plébánia három papja mellett civil hitoktatók is segédkeznek, és sikeresek a vasárnapi diákmisék is. Papp János kanonok úr a jövőben szeretne még több hívet szolgálni, és bízik nagy álma megvalósulásában: a templomtornyot sikerül helyreállítani eredeti formájában, hogy olyan legyen, mint a 20-as években leégése előtt volt.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)