Nosztalgia

Írta: Arany Piroska

Te itt vásárolsz? Én még sose jártam itt. Na, nézzük csak, ebben a szupermarketben mi mindent lehet kapni? Régen a drogériába mentünk szépülnivalóért, kamilla, tejkrém, illatos szappan, ilyesmikért.

Mennyi sok kencefice! Azt se tudom, mi mire jó. Lemosó, felmosó, estére, reggelre, meg a fene tudja mik. Egyiknek szebb a doboza, üvegje, tégelye, mije, mint a másiknak. Ha kiürül, ezeket hova teszik, csak tán nem kilökik a szemétbe? Pedig hátha még jó lenne valamire. Mennyibe kerültek ezek?

Mindenből sok van itt, több mint kéne. Fogyasztói társadalom. De ha nem is kell? Akkor minek veszik? Megújulnak tőle? Új krém, új pakolás, vitamin, fitnesz, mindenki szép lesz. Másnap megint. És így tovább, nap mint nap, a tegnapit hamar megunják, már nem okoz örömet, új dolgokra vágynak. Ez ám a pénzkidobás!

Igaz, az se jó – mint az én fiatalságomban –, hogy féltünk a holnapi ínségtől, a nincstől. Sok mindenre megtanított a szükség. Mi a kevésnek is tudtunk örülni. Mondjuk, egy szappannak. Egy Caola szappannak.

Emlékszem, a háború után, az ötvenes években történt. Nem volt akkor a boltokban semmi. Még szappan se. Sokáig csak a magunkfőzte háziszappannal mostunk, mosakodtunk. Nem habzott, illata se volt.

Egyszer szól Eszti, a boltos, hogy várjál má’ te, majd mondani akarok valamit. Látom én, hogy cinkosan int a szeme sarkából. Na jó, én várhatok.

Amikor elfogytak a vevők, akkor a kezembe adott egy kis csomagot, hogy ebből csak egyet-kettőt kapott, tegyem el, majd otthon bontsam ki, meg, hogy kettőötven lesz az ára. Na, jól van, kifizettem. Találgattam, mit kaptam a pult alól – hát egy Caola szappant! Azt a háború előttit, azt a jószagút.

Na, megörültem! Azt hiszed, talán mindennap használtam? Hogyisne! Csak ünnepen mosdottam én avval. Utána betettem a fehérneműk közé a sifonba. Féltve őrizgettem.

De az illata! Ha hiszed, ha nem, biz’isten, a szaga végig ugyanaz volt. Az a finom, tudod, az az ünnep-illat.

Hát, ennyit az igazi örömökről. Mehetünk. Te veszel valami fiatalnak valót? Mert én most semmit. Hiába nézem mennyi minden van itt, de olyan illatot, mint az a régi volt, manapság, sehol a világon nem érezhetek már.

Pedig jó lenne, mert az visszahozná, hogy újra tudjak a kis dolgoknak is örülni. Lehet, hogy elveszítettem a kis örömökre való – meglepően jóleső – képességemet? Ma még az sincs már, aminek örüljek, kedvem sincs semmihez.

Jaj, hova viszel, mit akarsz, ne siess, hiszen már megfájdult a fejem is!

Kávéillat! Aha! Te tudtad, hogy van itt egy ilyen hangulatos kicsi presszó?! Nahát! Kávé! Valódi aroma!

És a sütemények! Csoki, fahéj, vanília, citromillat! Érzed? Ide bemegyünk!

Habos kávét kérünk! Ja, és franciakrémest!

Gyere, gyere! Mennyei lesz! Ezt nem lehet kihagyni! Te mit kérsz?

Mit beszélsz? Hogy megértesz, hogy megsajnáltál? Hogy inkább menjünk Caola szappant keresni, ha annyira szerettem?

Mi van?

Nekem szappant? Most? Minek? Ilyenkor? Innen elmenni? Ezt a kávét itt hagyni?

Neked elment az eszed?

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése