Nagyszekeres

Tisztelik, becsülik a falu lakói, s adnak a véleményére. A több évtizedes közéleti munka által nemcsak ismertté, hanem egyszersmind a falu mindennapjainak részévé vált Ida néni. Így nyilatkozik Nagyszekeres első embere Karácsony Sándor polgármester Németh Lászlónéról, arról az asszonyról, aki 2000-ben mint a község elismert polgára zászlóanyaként működött közre a millenniumi zászló átadása alkalmából rendezett ünnepségen.

Egy kellemes tavaszi délutánon érkezem első találkozásunk helyszínére, Németh Lászlóné nagyszekeresi házába. A gyönyörűen felújított főtér szomszédságában találom rendezett, virágokkal díszített portáját. Az udvaron néhány éves kisgyermek játszik, majd látva érkezésem a házba siet, s jelzi jöttömet. Hamar kiderül, az egyik helybeli unoka ő, aki szívesen tölti a délutánokat a nagymamánál.

– Mindig ráérek, ha az unokákra kell vigyázni. Ilyenkor semmi nem sürgős, semmi nem fontos csak ők – válaszol barátságosan a fel sem tett kérdésre.

A beszélgetés során kiderül, László és Szabolcs fia után négy unokája van a hatvannégy éves asszonynak. Kettő Sóskúton él, így velük a nyári vakáció alatt tölthet több időt, idősebb fia és családja azonban idehaza maradt, így teljesen természetes a mindennapi kapcsolat.

– Örülök, hogy legalább az egyik fiam itt él, fontos nekem a család. A férjemet fiatalon elvesztettem, a két gyermekünkhöz, akiket egyedül, illetve anyósomék segítségével neveltem fel, nagyon ragaszkodom. Egyébként is, manapság egyre többen döntenek a városra költözés mellett. Emlékszem, az én gyermekkoromban ötvenkét gyerek lakott az Árpád utcában. Ma mindössze négy.

Németh Lászlóné ezerkilencszázharminchétben született Nagyszekeresen földműves család első gyermekeként. Szülőfalujában végezte az egyházi iskolát, majd tanítóképzőben szerette volna folytatni tanulmányait. Az élet azonban másként akarta.

Egykori tanára ajánlásával felvették begyűjtési előadónak, s ezt a munkát 1956-ig végezte. Nem volt hálás feladat, mégsem szerzett magának ellenségeket. A begyűjtés megszűnése után munkanélküli lett, Nagyszekeres első munkanélküli embere. Egy fél év elteltével az ÁFÉSZ-irodán lett pénztáros, majd a termelőszövetkezetben ügyintéző. Közéleti munkássága már itt megkezdődött a Nőbizottság elnökeként. Az érdekképviselet, problémamegoldás mellett számos rendezvény szervezését vállalta.

Több mint húsz évig tanácstagként dolgozott Nagyszekeres lakóiért, majd 1990 és 1998 között önkormányzati képviselőként munkálkodott. Munkája során mindig szülőfaluja és az itt élő emberek érdekeit szolgálta. A második ciklusban alpolgármesterként is lehetősége nyílt bizonyítani. A jó értelemben vett lobbi, a pályázati lehetőségek megfelelő kihasználása jellemezte tevékenységét.

A kilencvenes évek elején saját portáján falusi turizmussal kezdett foglalkozni. Az évek során számos bel-, és külföldi vendég megfordult vendégházában, sokak közülük – akiket megfogott e vidék szépsége, s a vendégszeretet – visszajáró vendégek lettek, majd családi barátokká váltak (mert Ida nénivel könnyű baráti viszonyt kialakítani).

S ha már barátok, akkor nem lehetnek fizető vendégek, csak Ida néni vendégei, így a falusi turizmus lassan megszűnt Németh Lászlóné portáján. A barátok azonban megmaradtak, akik a kis település jó hírét viszik szerte az országban. Az ezerkilencszázkilencvennyolcas helyhatósági választáson egészségügyi okok miatt már nem indult, de közéleti munkássága nem szűnt meg teljesen.

A Magyar Vöröskereszt helyi alapszervezetének titkáraként tovább végezte a munkát. A vöröskereszt központi programjain túl, de az alapelvekkel azonosulva számos helyi rendezvénnyel segítette szülőfaluja lakóit. Időseknek szervezett teadélutánokkal, adventi megemlékezésekkel színesítette a helyi programokat. Több mint két évtizedes munkáját bensőséges hangulatú, megható ünnepséggel köszönték meg a település lakói a közelmúltban, amikor úgy döntött, visszavonul a közéletből. Az olyan közösségben gondolkodó, a közérdeket magasan az egyéni érdekek fölé helyező emberek, mint Ida néni, valószínűleg soha nem tudnak igazán visszavonulni. Így természetes, mielőtt befejezzük a beszélgetést, megkérdezem, milyen terveket dédelget. Sejtésem beigazolódik, máris hozzákezd további elképzelései ismertetéséhez.

– Az évek során meglehetősen gazdag helytörténeti adattárat gyűjtöttem össze a fejemben, sokat láttam, sokat tapasztaltam, és most szeretném ezt másokkal is megosztani. Menyem biztatására hamarosan hozzálátok az elmúlt mintegy öt évtized megírásához. Öt évtized, ahogy én látom. Biztosan találnak majd benne használható adatokat a helytörténet, a helyi szokások vagy a hagyományok iránt érdeklődők, de elsősorban azt szeretném, hogy a mai ember tanuljon valamit a leírtakból. A régiek emberségéből, a rokoni kapcsolatok ápolásából, a közösségi gondolkodásból.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)