Biharkeresztes

Mintegy tízezer diák volt eddig a gondjaimra bízva a gimnáziumban, illetve a szakmunkásképzőben, s mind kaptak valamit – mondja az Eötvös József Szakképző Intézet biharkeresztesi tagiskola-vezetője, Molnár György, aki nem mellékesen versenyszerűen sportolók százait is kinevelte. – A sikerek érdekében keményen megdolgoztam. Sok mindent elértem, s erre büszke vagyok.

Az eleinte Nádudvaron, majd Biharkeresztesen élő családban jegyző, majd vb-titkár édesapja és tanítónő édesanyja a szeretetet sugározták és önállóságra nevelték, míg a nagyszülőktől a vallás tiszteletben tartását kapta útravalóul. A biharkeresztesi általános iskola után a Pallagi Mezőgazdasági Technikum fogadta be, ahol kiváló tanároktól sajátíthatta el a lovaglás, a sertésvágás, az oltványmetszés titkait és még sok más gyakorlati életben hasznot jelentő fogást.

Ma is hálás szívvel emlékszik vissza Hajdú Miklós, Tatár Miklós és Szakáll Sándor tanár urakra, akik tudásuk legjavát adták át a tanulóknak. Közben a Debreceni Sportiskolában Kulcsár János mesteredzőnél tornázott (1959-ben ifiválogatottságig vitte), de kipróbálta magát gerelyhajításban és súlylökésben is.

Sporttal teli voltak a szegedi tanárképző főiskolán töltött évek is, ahol csapatjátékokban az egyetemi bajnokságok jelentettek újra és újra erőpróbát. Biológia–földrajz–technika szakon jeles eredménnyel végzett – második évfolyamtól már a Népköztársaság Ösztöndíjasa.

Akkor sem hagyta abba a tanulást, mikor már dolgozott. A biharkeresztesi Bocskai István Gimnáziumban tanított 1967-től 1989-ig (majd még tíz évig visszajárt óraadónak), közben a Testnevelési Egyetemen szerzett levelező tagozaton újabb diplomát. Oroszlánrészt vállalt a járás és saját települése sportéletében. A futball és más sportok mellett a kézilabda került hozzá közelebb. Megyei I. osztályba hozta fel a település fiú- és lánycsapatát, de a berettyóújfalui BMSE is az ő edzősége idején érte virágkorát. Büszke rá, hogy NB I-es játékosok sora került ki a keze alól, arra még inkább, hogy tizennégy tanítványából lett testnevelő tanár. Ezekre az évekre esik az MHSZ elő- és utóképzésében betöltött szerepe is, amit tartalékos századosként végzett.

1989-ben a Biharkeresztesi Fa- és Fémipari Szövetkezetben a képzett szakmunkás-utánpótlás biztosítása érdekében Pénzes Károly elnök kezdeményezte a szakmunkásképzés helyi beindítását, s e feladat koordinálására és vezetésére Molnár Györgyöt kérte fel. Mivel már azelőtt is érdekelte ez a réteg – olyan fiatalok, akik dolgozni is, tanulni is akarnak –, hamar igent mondott a felkérésre, s attól kezdve összekötötte életét az azóta átalakult (Biharkeresztesi Fa- és Gumigyártó Rt.) és még jobban profilt szűkítő céggel, illetve szakmát tanuló fiatalokkal.

– Jól és jó időben érzett rá a cég erre az igényre. Ma a munkaerő a legdrágább, s nem mindegy, hogy van kiképezve. Átképezni eredményesen is csak azt lehet, akinek jó az alapképzettsége – mondja a tagiskola-vezető. – Az elmúlt tizenöt évben közel 300-an tettek nálunk szakmunkásvizsgát. Közülük öt egyetemen vagy főiskolán tanult tovább, mintegy 100 közülük később a középiskola elvégzésére is késztetést érzett, 14-en technikusminősítést szereztek, 28-an másodszakmát is tanultak. Ma tizennégy sikeres vállalkozásról tudok, amelyet volt tanulóink működtetnek, s nem utolsósorban az itt végzettek 90%-ának van munkája, ami nagy dolog manapság.

Kis létszámú, családias légkörű a képzés, s hogy jó úton jár, azt tanulmányi versenyeken elért sikerek bizonyítják. A neveltségi szint jó, ami a problémamegoldó gondolkodásnak mint szemléletnek és a megfelelő tanár-diák együttműködésnek is köszönhető. Nagy Gyula asztalos- és Pénzes László kárpitosoktató nagy türelemmel és tudásuk javát átadva járulnak hozzá a tanulók gyakorlati felkészítéséhez, a tanultak tömegtermelésben történő alkalmazásához. Örömteli, hogy a kárpitos szakma ma a reneszánszát éli, ami még jobban igényli az oktatás színvonalának szinten tartását. A tagiskola vezetője szívvel-lélekkel, szinte életformaként végzi a feladatkörébe utalt teendőket. A szisztematikus nevelőmunka, pedig rendre hozza az eredményeket. A részvénytársaság ISO-minősítése, pedig szigorú követelményeket támaszt a szakmunkásképzéssel szemben is.

Molnár György néhányszor már ringbe szállt városában polgármesterjelöltként – eddig ugyan nem sikerült elnyerni a választók többségének bizalmát, de annak örül, hogy a programjában megfogalmazottak rendre a megvalósítandó célok közé kerülnek. 2002 óta tagja a város önkormányzati képviselő-testületének.

Feleségével, Ocsovai Erzsébet biológia–földrajz szakos tanárral, három fiút készítettek fel az életre: György állatorvos, Miklós plasztikai sebész (ők külföldön is tevékenykednek), Ferenc agrármérnökként dolgozik. Azt tartja a mondás: az alma nem esik messze a fájától…

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)