Olaszliszka

Olaszliszka Tokaj-hegyalja egyik legpatinásabb települése. Az egykori mezőváros főutcája ma is a XIX. század hangulatát őrzi, boldogabb időkre emlékeztet egykori, tekintélyes polgárházaival. Két ilyen ház között van egy kocsibejáró, a falon egy szerény méretű tábla jelzi, hogy itt működik a tízéves fennállását „egészségben” megért Elga- Zár Kft. Nevében hűségesen őrzi létrehozóit, ugyanis az Elzett és a helyi gazdász szövetkezet együttműködéséből, melléküzemágként jött létre az alapja, még a rendszerváltás előtt. Az iroda tekintélyes méretű, lovagteremre emlékeztető boltíves „erőd”, vastag falai nyugalmat, biztonságot árasztanak.

Ugyanilyen nyugalom és biztonság jellemzi Kertész Lászlót, a cég alapító tulajdonosát, aki nem született ugyan „gyárosnak”, de mindig érdeklődéssel fogadta a kihívásokat és tanulmányait is az aktuális feladatokhoz igazította. Elmondja, hogy a bodrogközi Györgytarlón született 1955-ben, azon a helyen, amit Lázár István egyik könyvében „félbemaradt falu” névvel illet. Iskolai tanulmányait – érdeklődésének megfelelően – ipari területen folytatta. Szakmunkásképző, szakközépiskola, technikum elvégzése után a vasiparban dolgozott, egészen 1997-ben megkezdett katonai szolgálatáig. Leszerelés után Olaszliszkára nősült, és munkát is itt talált magának. Így emlékszik a kezdetekre:

– 1979-ben tevékenyen részt vettem az akkor induló, mezőgazdasági szövetkezetekre jellemző melléküzemág indításában. Itt, elsőként az Elzett sátoraljaújhelyi gyárával jött létre ipari tevékenység, ide kerültem üzemvezetőnek. Két éven belül már faüzemi tevékenység is működött, ezen kívül lakatosipari munka is folyt, ezek mellett létesült egy nyomásos öntöde is, amit a Mofém mosonmagyaróvári gyárából telepítettünk ide.

Ahogy telt az idő, egyre inkább úgy éreztem, hogy a képzettség terén is előrébb kell lépnem, ezért a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gyöngyösi Karán elvégeztem a vállalatgazdasági üzemmérnöki szakot. Aztán következett a szövetkezet átalakítása, az ipari főágazat helyett önálló kft.-k jöttek létre. Így jött létre az Elga-Zár Kft. is, amivel én mint magánszemély kerültem kapcsolatba. Ennek az új gazdasági formának nem voltak hagyományai, mindenre magunknak kellett rájönni, elsősorban arra, hogy csak azt tudjuk elosztani, amit megtermeltünk. Tapasztalnunk kellett azt is, hogy a piacon mindennapi, „késhegyig menő” harc folyik a pozíciók megszerzéséért és megtartásáért.

Ennek következménye, hogy az induló létszámunk a felére csökkent, az eszközértékünk 1991-ben mintegy 300 ezer forint volt, ma pedig több tízmillió forint. Ez a nagymértékű technikai fejlesztés alapfeltétele a versenyben maradásnak. Ez ösztönzött minket arra is, hogy 1997-ben bevezessük az ISO minőségügyi rendszert, hiszen csak kifogástalan termékekkel szerezhetjük és tarthatjuk meg a vevőkör bizalmát. Jelmondatunkat is ebben a szellemben fogalmaztuk meg: A jó zár azonos legyen az Elga-Zár névvel!

A megbízható minőség mellet a folyamatos fejlesztésre is törekszünk. 1991-ben is megjelent két saját fejlesztésű termékünk: egy, az eddigieknél könnyebben felszerelhető hevederzár, ez Mabisz-minősítéssel is rendelkezik, a másik pedig egy cilinder-védő pajzs, ami eleve megakadályozza a zártörők mesterkedését.

Kertész László úgy beszél a munkájáról, mintha a kedvenc hobbija lenne, a munkatársairól pedig, mint egy nagy családról. Van is benne valami, hiszen a felesége is itt dolgozik, a gazdasági ügyeket intézi. Györgytarlón is van egy kisebb üzem az egyszerűbb munkafolyamatok (szegecselés, fúrás, sorjázás) elvégzésére, ott pedig az édesapja irányítja a munkát.

– Jó szellemű, dolgos nép lakik ott – mondja a szülőfalu iránti tisztelet hangján.

Gyermekeik már nagyok, a lányuk egyetemista, a fiuk is harmadikos középiskolás. Ők várhatóan más hivatást választanak majd maguknak, de ezt Kertész László mint apa, láthatóan nem is nagyon bánja. Saját bőrén érzi, hogy ez a gyakran napi 12–14 órás munka nem nagyon tesz lehetővé szabadidőt, legfeljebb a regenerálódáshoz szükséges mértékben. Síelni szeret leginkább, de csak ritkán jut rá idő. Koncertre is csak néha jutnak el. Van nyári elfoglaltsága is, a helyi hagyományoknak megfelelően szőlőműveléssel és egy darabka ribizliültetvénnyel foglalkozik.

– Mindkettő elég költséges hobbi – összegzi mezőgazdasági tapasztalatait fanyar mosollyal.

Szinte mentegetőzve mondja, hogy a feleségéről alig esett szó, pedig neki köszönhető elsősorban a nyugodt családi háttér.

– Több mint húszéves házasságunk alatt folyamatosan partner volt mindenben, neki köszönhetem, hogy volt elég időm és energiám a cég útját egyengetni.

A feladat fontosságát alátámasztandó, tényeket sorol.

– A megszűnt gazdász szövetkezetben több mint 400 aktív dolgozó volt, csak az ipari tevékenységgel 180-an foglalkoztunk. Most, 31 fővel mi vagyunk a legnagyobb munkáltatók… Nem biztos, hogy ez jó nekünk.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)