Hollandia

Nagycsaládban nevelkedett és ismerte meg az egymás iránt érzett felelősséget Hagymássy Sándorné, született Kasza Jozefa Mária. Családjának története jól példázza a 20. században végbement európai változásokat. Mondhatnánk misszionáriusnak, mondhatnánk gyermekvédőnek, egy a lényeg: Mária asszony azzal foglalkozik, amit szeret. Sorsukra hagyott gyerekeknek igyekszik otthont varázsolni. Mély elkötelezettségéért, a rászorulókért kifejtett tevékenységéért 2001 őszén dr. Helmeczy László, a megyei közgyűlés elnöke, kitüntette.

Szülei Erdélyből menekültek az „anyaországba”, édesapja ugyanis nem akart a román Erdélyben élni. 1945. szeptember 26-án Berettyóújfaluban született, nyolcgyermekes nagycsaládban. Berettyóújfaluból egyéves korában költöztek Miskolcra, ugyanis az édesapját megbízta a budapesti Út-, Vasút-, és Vízügyi Igazgatóság, hogy határtól határig a Tisza gátjainak építésében vezetőként vegyen részt. Mint Mária elmondja: 1950 nyarán Nyíregyházára költöztek, neki ugyanis iskolába kellett járnia. Addig csak a mezőket, lápokat járta, mint egy szabad madár. 1971. augusztus 14-ig éltek Nyíregyházán.

Kétszeresen is emlékezetes nap maradt számára augusztus 14-e: az idősebbik lánya, Barbara születésnapján elindultak új hazát keresni. Az akkori politikai helyzet kényszerítette erre a helyzetre. Sok viszontagság után megérkeztek Hollandiába, ahol feltétel nélküli szeretettel fogadták őket. Mi több, az akkori királynő, Julianna, két héten belül engedélyt adott nekik a letelepedéshez, a munkavállaláshoz.

Ténylegesen otthonra találtak a tulipánok országában, ezt mutatja, hogy Barbara után megszületett második lánya, Edit, 1975-ben, Arnhemben. Felnőttek, azóta férjhez mentek (Barbara Nyíregyházán tartotta esküvőjét). A fiatalasszonyok dolgoznak. Boldogok és magyarok. Mária asszonynak azóta született két kisunokája is, Mark hétéves, Nicky kettő és fél.

Mindkét lánya beszéli a magyar nyelvet, soha nem felejtették el ők sem, hogy magyarok. Mint ahogy Mária asszony sem tudta soha elfelejteni. Mindig foglalkoztatta az a kérdés, hogy olyan sok, magyarnak vélt ember él itt ebben az igen gazdag országban, és alig-alig akad közöttük olyan, aki valamit is tenne azért, hogy otthon egy kicsit könnyebbé tegye az emberek életét. „Hát ezért fogadtam meg – mondja – és próbálom megvalósítani, hogyha bárhol valakinek segítségre van szüksége, én ott legyek.” Az egész országban, de főképpen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tevékenykedik, segíti a gyermekvédelmet. Kapcsolatokat épít ki, azért, hogy megkönnyítse – amennyire lehet – ezt a nehéz küzdelmet. Példaképe Wilhelmina királynő volt, mert az első világháború után 25 ezer magyar gyereket hozott a Benelux államokba, hogy felerősödjenek, az árvák pedig újra családra találjanak. Így aztán elkezdődött a 80-as évek közepén egy szokatlan eseménysorozat – amely még a mai napig is tart – hogy az intézetekben élő, családi háttérrel nem rendelkező, mondhatni az állam gondoskodásában felnövő gyermekek Hollandiában vendéglátó családokhoz jöhetnek nyaralni.

Hollandiában Kasza Mária hozta létre az első olyan alapítványt (még most is kifogástalanul működik!), amelynek feladata csak az, hogy magyar gyermekeket hoz nyaralni az óceánparti országba. Ennek példájára az ország más régióiban is létrejöttek alapítványok, szervezetek, amelyek ugyanezt a célt tűzték ki maguk elé. Mária büszkén említi, hogy egyik szervezet sem dolgozott őnélküle. Információs estéket tartott, koordinálta az utazásokat, sokszor maga is hazautazott, hogy a gyerekekkel együtt jöjjön vissza. Fáradhatatlanul tárgyalt az illetékesekkel, az intézetek igazgatóival, dolgozóival, tanulmányutakat szervezett az igazgatóknak és az alkalmazottaknak. Megmutatta, hogy dolgoznak Hollandiában a gyermekotthonok.

Naponta kapcsolatban állt a vendéglátó szülőkkel, akik közül még most is sokan hozzáfordulnak gondjaikkal. Gyermekek serege hívja telefonon még ma is, remélve, hogy segíthet rajtuk. Természetesen Mária minden követ megmozgat, hogy segítsen. Szerencsére soha nem egyedül teszi ezt, Nyíregyházán mellette áll a gyermekvédelmi szakszolgálat igazgatója, és az ott dolgozók, és ha kellett, a minisztérium is. Mária munkájának eredményeként az elmúlt 13 év alatt körülbelül 13 ezer gyermek töltött hosszabb-rövidebb időt Hollandiában. Igen sokan visszatérnek ugyanahhoz a családhoz mind a téli, mind a nyári szünidőben.

Kasza Mária nagyon pontosan tudja, milyen nehezen lehet a gondozott gyermekeket ellátni, ezért jött létre a Hulp Transport Alapítvány, amely segélyszállítmányokkal igyekszik megkönnyíteni ezt a munkát. Ezekből a jótékony adományokból jut az idősek otthonainak és a testi-értelmi sérülteket gondozó otthonoknak is. Mária célja most az, hogy azokat a fiatal felnőtteket, akik életkoruk miatt elhagyják az intézeteket, lakhatási és munkalehetőséggel tudják segíteni mindaddig, amíg megtanulja az önálló életvitelt a társadalomban.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)