Vásárosnamény

Régebben hosszú évek munkájával lehetett felmutatni olyan eredményt, mint azt megteheti Fejes Attila, aki még be sem töltötte a 30. évét. De aki két végén égeti a gyertyát, hamarabb jut el a céljához.

Vásárosnaményban született 1966. május 10-én. Édesapja Fejes János, zöldség-gyümölcs nagykereskedő, korábban a ZÖLDÉRT igazgatója volt harminc éven át. Édesanyja Szombati Katalin, szintén kereskedő, áfész-bolt vezetőjeként ment nyugdíjba. Egy húga van, Katalin, aki óvónő Budaörsön.

Attila úgy nőtt fel, hogy a kortársaival ellentétben nem focizni, csatangolni ment, hanem zöldséget kapált, gyümölcsöt szedett, vagy épp amit a szülők rábíztak. Akkor nem örült ennek, ma viszont nagyon hálás érte, hogy megtanították dolgozni, a pénzt becsülni és az átlagosnál mindig többre ösztönözték.

Gergelyiugornyán járt általánosba, azután a nyíregyházi ÉVISZ-ben érettségizett, majd egy év múlva építésztechnikusi képesítést szerzett. 1985-ben helyezkedett el a tiszaszalkai tanácson. Itt négy esztendőn át látta el a műszaki ellenőri feladatokat. Építési engedélyeket adott ki, az ellenőrzés már a látványosabb feladatok közé tartozott. 1989-ben megkeresték a vásárosnaményi, akkor még tanácstól és behívták a városba, hasonló munkakörbe. Jött szívesen, és azóta is ugyanabban a munkakörben dolgozik.

Hogy mégsem elégítette ki maradéktalanul a hivatali aktatologatás, sok minden közrejátszott. Megnősült, felesége Nagy Angéla tiszaadonyi, közgazdasági szakközépiskolában érettségizett. Jelenleg háztartásbeli. Két gyermekük született, Attila 5, Evelin 3 éves. Ahogy gyarapodott a Fejes család, úgy lett nyilvánvaló a családfő előtt: a hivatali fizetésből nemhogy félretenni, de még megélni sem lehet. S a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején már a gazdasági életben is jelentős változások kezdődtek. Fejes Attila lényegében úgy lett vállalkozó, hogy édesapja megalakította a Fejes Bt.-t, beszerezte hozzá az összes engedélyt és adott ötvenezer forintot a fiának, hogy most már lásson hozzá az üzlethez. Bedobták a mélyvízbe… Ám az akkor 24 esztendős fiatalember oroszlánként vetette magát a munkába és 24 órába két napot akart belezsúfolni. A ’91-92-es éveket nagyon jól végigcsinálta. Megvette a gabonaforgalmi magtárát, ráköltött 2-3 millió forintot, most viszont a faipari anyagokat, gépeket nyugodtan tárolhatja.

A tervezéstől a kulcsátadásig vállal a betéti társaság ingatlannal kapcsolatos teendőket. Természetesen fizetést nem kap, hiszen nem állami alkalmazott, hanem csupán a tulajdonosi jogokat gyakorolja.

Álljon itt a fiatal vállalkozó egy átlagos munkanapja, ha esetleg valaki irigyelné a jövedelmét. Reggel ötre állítja az ébresztőórát, de előtte már talpon van. Hatkor már eligazítást tart a munkásainak, fél nyolcra megy be a polgármesteri hivatalba. A déli harangszó neki nem az ebédidőt jelenti, hanem ebéd helyett újból megnézi, mit csinálnak a munkások. A délután ismét a hivatalban telik, majd 4 óra után a cégnél folytatja saját kezűleg is a munkát. Este 6-7-ig általában ott dolgozik, utána röpke időre hazaugrik, majd este a pincében berendezett tervezőirodájában vagy terveket készít, vagy szervezi a másnapi tennivalókat. Nem ritka, hogy a hajnal talpon találja…

Utánozni lehet, bár nem biztos, hogy mindenki bírná ezt a tempót. Tavaly vissza is fogta magát egy kicsit, de az idén újból szép terveket szövöget. Most szeretne egy négylakásos sorházat felépíteni, amelyben az ő családjának is jutna egy. Már épített egy víkendházat a Tisza-parton, ahol füvet nyír, ápolja a kertet és kipiheni a zaklatott tempójú napok fáradalmait.

− Tulajdonképpen a semmiből hoztam létre a céget − mondja a fiatal vállalkozó. − Nagy kihívásnak éreztem, hogy a saját erőmből megmutathatom, mire vagyok képes. A kihívások egyébként is izgatnak.

A műszaki ellenőr munkatársaimmal remekül megbeszélhetjük a világ, a szakma, a közélet dolgait. Tehát semmiképpen nem hagynám ott a hivatali munkát a vállalkozás kedvéért. Számomra a kettő tökéletesen kiegészíti egymást. Igaz, hatalmas a befektetett munka, viszont ha valamire szükségem van, megvehetem. Nem költünk luxusra, nagyon is megtanultam otthon az anyagiak beosztásának fontosságát. A hobbim az autó, s most az fáj, hogy a Mercedes oldalát egyesek már összekarcolták. Talán így vezetve le a náluk előbbre jutottak iránti ellenszenvüket. Pedig ha valaki megdolgozott az eredményért, én aztán megtettem gyerekkoromtól kezdve mindent.

A több lábon állás jegyében almáskertet művelnek, hiszen ebben a térségben az almának hagyománya van. Apja most a Beregi Kft. ügyvezető igazgatója és tulajdonosa, a térség legnagyobb felvásárlója. Titkon biztosan büszke a fiára…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)