Egy zsák mosoly      

„Mint ékszerek a szavak…” 
(Krúdy Gyula)

Írta: Arany Piroska

16731053_1590532130963460_571926511_n_masolata.jpgA buszváróba igyekeznék, a jegypénztárhoz, ám fogalmam sincs, hogyan jutok be az ajtóban csoportosuló kamaszoktól. Szeretném, ha önként térnének ki az útból. Eszükben sincs. Ez a közömbösség már-már bosszantó. Csak nem fogok bocsánatot kérve átevickélni? Vagy talán lökdösődve törjek magamnak utat? Ki se kerülhetem őket. Köztük ellavírozni? Hogyan? Kiabálnak, ugrálnak, hadonásznak. Kamaszok, akik nem férnek a bőrükben. Elinduljak? Szerintem ez a langaléta fiú itt előttem úgy pörög, egyből oldalba vágna azzal a tömött hátizsákkal, ha közéjük tolakodnék. Fiúk, lányok, nevetnek, kurjongatnak, rágóznak, észre se veszik, hogy ott ácsorgok.

Lobognak, nagy lángon, ahogy az ő korukban, az ő vérmérsékletükkel kell is.

Na, igen, ha más szemmel nézném, meglátnám, milyen szépek, egészségesek, jókedvűek.

A mieink.

Rájöhetnék, hogy a délelőtti tanítás utáni laza pillanatokban most, itt, így együtt, önfeledten boldogok, gondtalanok. Erejük a jövőbe vetett hit. Hogy később, délután, holnap, jövőre, évek múlva mi vár rájuk? Ebben a percben a közös öröm, a vidámság a részük. Övék a mai nap.

Miért őket akarom megváltoztatni, amikor inkább nekem lenne jó hozzájuk fiatalodni, megértően, magam ifjúkorára emlékezve, elfogadni őket.

Megenyhülök, és akkor találkozik a szemem a hátizsákos fiú pillantásával. Élénk tekintetén látom, észrevett, ezért bátran mosolyogok rá:

– Segítesz? – nézek rá kérdőn. – Szeretnék bemenni – intek a bejárat felé.

Visszamosolyog, belülről fakadó, természetes kedvességgel.

Hátizsákját a hátáról könnyedén előre lendíti, pajzsként emeli maga előtt a tömegben, és ezzel, mintha egy egész zsák mosolyt vinne, sugározna maga köré.

– Utat, utat! – kiáltja harsányan, és – talán az apjától tanulta – gavalléros meghajlással nyitja ki előttem az ajtót:

–Tessék parancsolni, tessék, nem kell megköszönni, mi itt a buszra várunk, karácsonyi szünet van, csókolom, vakáció!

Szavai, mint az ékszerek, és mosolya maga a ragyogó ünnepvárás, amikor amúgy lazán, még megbillenti a sapkáját:

Szép karácsonyt, csókolom, ja, és boldog újévet, mamikám!

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése