Kisvárda

Alig száradt meg a tinta a kórházigazgatói kinevezést tartalmazó levelen, Molnár Károly főorvos nyakába vette a megyét, a régiót, az országot azzal a céllal, hogy erkölcsi és anyagi támogatókat találjon a halaszthatatlan rekonstrukcióhoz. Belegondolni is rossz, mi lett volna, ha a jó egymilliárd forint feletti összegtől elesik a kórház. Szerencsére, a döntési helyzetbe került szakemberek is fontosnak vélték a kisvárdai kórházhoz tartozó százezer beteg jobb ellátását. A koronária őrző és az endokrin részleg 150 ezer lakosért felel.

Molnár Károly 1940. augusztus 27-én született Mezőtúron. Édesapja néhai Molnár Lajos kereskedő volt. Édesanyja Lévay Julianna áruházvezetőként vonult nyugdíjba, ma Debrecenben él. Nővére Molnár Lenke a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtárából kezdte meg az aktív évek utáni pihenését.

Károly a 325 éves Dózsa György Fiúgimnáziumban érettségizett a szülővárosában 1958-ban. Mióta az eszét tudja, orvosnak készült. Nagybátyja, dr. Lévay Károly a budapesti László Kórház laborjában dolgozott és a koreai háború poklában is két esztendőn át gyakorolta a szakmáját. Sógora, annak a fia is orvos, az unokatestvére férje gyermekgyógyász.

Igazi tehetségként ismerték meg Károlyt a labdarúgó-berkekben. NB-II-ben focizott 16 évesen, a gimnázium válogatottjában is rúgta a gólokat számolatlanul. Nyaranta keresett annyi pénzt, hogy tankönyvre, ruhára telt a szeptemberi bevásárlás előtt.

Orvosi diplomáját 1965. szeptember 11-én vehette át. Néhány nap múlva bevonult és Abasáron a páncélosoknál az ezredsegélyhely orvosaként katonáskodott. Leszerelése után Nagyrábéra került, ahol megismerhette a nyíltszívű, józan gondolkodású falusi embereket. Még most is jópáran felkeresik közülük, pedig azóta felnőtt egy generáció. A szolnoki MÁV-kórházban folytatta szakmai pályafutását, majd Debrecenbe került fertőzőgyakorlatra. Szakvizsgát belgyógyászatból és fertőző betegségekből tett, valamint az elsők között végezte el a trópusi szaktanfolyamot. Kereken húsz esztendeje került a kisvárdai kórházba, és a belgyógyászati osztály vezetését bízták rá. Harmincöt évesen a legfiatalabb kórházi osztályvezetőnek számított. Noha hívták a fővárosi László Kórházba is, mégis felcserélte a debreceni állást a kisvárosi kórházzal.

− Egy új osztályt megszervezni mindig nagy élmény, öröm és felelősség − mondta az igazgató főorvos. − Az intézeti ellátás mellett a területi gondozási feladatok megszervezése is ránk hárult. Viszont a diabétesz, a pajzsmirigygondozás, a koronária őrző kialakítása mind megannyi érdekes szakmai kihívásnak minősült. Közben fuzionált a kisvárdai és a vásárosnaményi kórház, de az élet nem igazolta vissza az intézmények összevonást. Olyannyira nem, hogy azóta a kisvárdai kórházban hozzáláthattak a soha nem látott méretű rekonstrukcióhoz. A közeljövőben a röntgenosztály teljes műszerparkját felújíthatják. Mammográfiás készüléket vehetnek, és a megye második komputertomográfja is a gyors diagnosztikát szolgálja majd.

Az igazgató főorvos szeretné, ha térítéses alapon megszervezhetnék az utókezelést ápolási osztály létesítésével. A tüdőgondozóban harminc éves műszerekkel kénytelenek dolgozni, viszont tíz millió forintból most megoldhatnák a műszerek felújítását. Egyébként a rekonstrukció befejezéséhez 1996-ban kapják meg a következő összeget. Változatlanul a legfontosabbnak tartják, hogy a meglévő osztályok technikai felszereltségét, műszerezettségét javítsák, illetve az igényekhez igazodva új osztályokat hozzanak létre. Ilyen lesz az idén az osztálykeretek közt működő aneszteziológiai és intenzív terápiás osztály.

A szakmai megbecsülésről szólva Molnár Károly kifejtette azt is: nem az számít, hogy egyetemi klinikával rendelkező nagyvárosban gyógyítson valaki, hanem valósítsa meg maradéktalanul a szakmai elképzeléseit, fogadják el a kollégák mint szakembert és mint vezetőt, élvezze a lakosság bizalmát, alakítson ki mintaszerű kapcsolatot a területen működő háziorvos kollégákkal, szervezze, támogassa, irányítsa az intézményben folyó tudományos munkát, és akkor a szakmai hierarchia csúcsára jut.

A belgyógyászati osztály és a kórház a Bessenyei gimnáziummal és az adventista egyházzal országosan is egyedülálló egészségügyi felvilágosító előadás-sorozatot szervezett. Négy éve létrehoztak egy alapítványt a koszorúérbetegek életét veszélyeztető szövődmények eredményes kezeléséért. Tizennégy tudományos ülést szerveztek.

Felesége dr. Kiss Valéria, a Hajdú-Bihar megyei Agrárkamara titkára. Károly fia tizenhárom éves, csellózik, angolt és németet tanul, Róbert hét éves, az olasz focisuliban rúgja a gólokat. Molnár főorvos úr szabad idejében szenvedélyes vadász, társadalmi tisztséget tölt be a Hubertus Vadásztársaságban.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)