Dr. Le­nár György

Er­dé­sze­ti igaz­ga­tó,

Pál­há­za

Mi­ként azt ere­de­ti do­ku­men­tum is bi­zo­nyít­ja, déd­nagy­ap­ját Fran­ti­sek Le­nár­nak anya­köny­vez­ték egy Gor­li­ce mel­let­ti kis fa­lu­ban. In­nen Ga­lí­ci­á­ból me­ne­kül­tek a déd­szü­lők az 1870-es évek­ben az ak­kor Ma­gya­ror­szág­hoz tar­to­zó Kas­sá­ra. Édes­ap­ja is­ko­la­igaz­ga­tó volt Bod­rog­szer­da­he­lyen. Ház­tar­tás­be­li édes­any­ja raj­ta kí­vül még egy fiú­gyer­mek­nek adott éle­tet. Dr. Le­nár György 1941. jú­ni­us 22-én szü­le­tett Sá­tor­al­ja­új­he­lyen. Gyer­mek­ko­rá­nak meg­ha­tá­ro­zó él­mé­nye volt, hogy szü­lei 1945-ben át­te­le­pül­tek Ma­gya­ror­szág­ra, kom­pon át­kel­ve a Bod­ro­gon, sze­kér­rel ér­kez­tek Új­hely­be. Ha­ma­ro­san Mád­ra ke­rül­tek, ahol ap­ja igaz­ga­tó lett, így itt járt ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ba. Már gyer­mek­ko­ra is ke­mény mun­ká­val telt, ku­bi­ko­zott a szov­jet üzem­anyag­bá­zis épí­té­sé­nél, sal­ló­zott a sző­lő­ben, még­is szí­ve­sen gon­dol vis­­sza er­re az idő­re.

Kö­zép­is­ko­lai ta­nul­má­nya­it Sá­tor­al­ja­új­he­lyen a Kos­suth gim­ná­zi­um­ban foly­tat­ta, nagy­szü­le­i­nél la­kott. Di­ák­éve­i­ben ko­mo­lyan spor­tolt, ne­gye­di­kes gim­na­zis­ta­ként az ak­ko­ri NB III-as csa­pat­ban ját­szott, a kö­zép­is­ko­lás baj­nok­ság­ban pe­dig or­szá­gos 2. he­lye­zett lett tár­sa­i­val. Köz­ben a ta­nu­lást is ko­mo­lyan vet­te. Szí­ve­sen em­lé­ke­zik vis­­sza a ma már kö­zel ki­lenc­ven­éves Te­­ré­nyi Jó­zsef ta­nár úr­ra, aki­nek a né­met nyelv sze­re­te­tét kö­szön­he­ti. A si­ke­res (je­les) érett­sé­gi után az or­szág nyu­ga­ti vé­gé­be ke­rült, 1959-ben a Sop­ro­ni Er­dő­mér­nö­ki Fő­is­ko­lán (az in­téz­mény két év­vel ké­sőbb lett egye­tem) kezd­te ta­nul­má­nya­it.

A pá­lya­vá­lasz­tás­ban fon­tos sze­re­pet ját­szott, hogy a ter­mé­szet min­dig ér­de­kel­te, és az ak­kor már nyolc­van­öt éves, egy­ko­ri gaz­da­tiszt nagy­ap­ja jó­vol­tá­ból sok­szor meg­for­dult az er­dő­ben. Leg­több­ször a bá­ró Wald­both Fri­gyes (ő a ma­gyar er­dé­sze­ti egye­sü­let el­nö­ke volt) tu­laj­do­nát ké­pe­ző lon­gi er­dő­ben járt, nagy ha­tás­sal vol­tak rá a ki­táb­lá­zott fa­sor­ok, a szép lát­vány. Ek­kor sze­re­tett be­le az er­dő­be. Egye­te­mi évei alatt nagy len­dü­let­tel ve­tet­te be­le ma­gát a ta­nu­lás­ba, köz­ben a fo­ci­ról sem fe­led­ke­zett meg, a fő­is­ko­lai baj­nok­ság­ban egy bronz­ér­met és egy ne­gye­dik he­lyet gyűj­tött be csa­pat­tár­sa­i­val.

Friss dip­lo­más­ként 1964-ben a sá­ros­pa­ta­ki er­dé­szet­nél kez­dett, er­dő­mű­ve­lé­si mű­sza­ki ve­ze­tői be­osz­tást ka­pott. A nagy len­dü­let­tel el­kez­dett mun­ka más­fél év múl­va Sá­tor­al­ja­új­hely­re re­pí­tet­te, a Bod­rog­köz er­dő­sí­té­se lett a fel­ada­ta, éven­te 100 hek­tár nyár­er­dőt te­le­pí­tet­tek. Ek­kor is­mer­te meg ala­po­san ezt a „jobb sors­ra ér­de­mes vi­dé­ket, amely saj­nos még ma is ke­vés fi­gyel­met kap”. Az­tán az er­dő­gaz­da­ság köz­pont­já­ban, Sá­ros­pa­ta­kon, gé­pe­sí­té­si elő­adói mun­ka­kört ka­pott, nyelv­tu­dá­sa ré­vén a be­ér­ke­ző né­met gé­pek üzem­be he­lye­zé­se volt a fel­ada­ta. Itt együtt dol­goz­ha­tott Papp Ist­ván­nal, aki na­gyon jó fő­nök volt, és ar­ról is is­mert, hogy több er­dé­sze­ti ta­lál­má­nyát el­fo­gad­ták.

1970. ja­nu­ár 1-től, a cé­gen be­lü­li át­­szer­ve­zés kö­vet­kez­té­ben Mis­kolc­ra, a lá­di fű­rész­üzem­be ne­vez­ték ki ve­ze­tő­nek, öt­száz em­ber dol­go­zott a ke­ze alatt. A más­fél évi fá­rasz­tó be­já­rás után 1971-ben ke­rült Pál­há­zá­ra, mű­­sza­ki er­dé­sze­ti ve­ze­tő lett. Így már há­rom év­ti­zed mér­le­gét von­hat­ja meg, hisz az­óta is itt dol­go­zik. Ak­kor egy nagy ha­gyo­má­nyok­kal ren­del­ke­ző mű­­sza­ki er­dé­sze­tet örö­költ, ko­moly jár­mű­park­kal, ja­ví­tó­mű­hel­­lyel, mély- és ma­gas­épí­tő te­vé­keny­ség­gel. Szép fel­ada­to­kat kap­tak, éven­te húsz–harminc ki­lo­mé­ter er­dei utat, üze­mi és la­kó­épü­le­te­ket épí­tet­tek. Mun­ká­ja si­ke­res vég­zé­sé­hez ek­kor rob­ban­tás­ve­ze­tői ké­pe­sí­tést szer­zett, és a kis­vas­út mi­att vas­út­üzem-­ve­ze­tői vizs­gát is tett, er­dei vas­úti üzem­ve­ze­tő lett 1973-ban. Szép idő­sza­ka volt ez éle­té­nek, szer­te­ága­zó fel­ada­tok­kal, sok-sok si­ker­él­mén­­nyel. 1984-ben egy újabb át­szer­ve­zés után ala­kult meg a Hegy­kö­zi Er­dé­sze­ti Igaz­ga­tó­ság, amely­nek ki­lenc­száz­negy­ven dol­go­zó­ja volt.

– Igaz­ga­tói mun­kám­nak nincs iga­zá­ból tit­ka – vall­ja Le­nár úr. – A lé­nyeg az oda­fi­gye­lés a fel­ada­tok­ra, de leg­in­kább az em­be­rek­re, akik a ten­ni­va­ló­kat vég­zik. A ve­lük va­ló tö­rő­dés, fog­lal­ko­zás, mai szó­val a me­ne­dzse­lé­sük a leg­lé­nye­ge­sebb. Az em­be­ri té­nye­ző az er­dé­szet­nél is ki­emel­ke­dő­en fon­tos!

Dr. Le­nár György ’70-ben kö­tött há­­zas­sá­got Zam­bon Ani­cé­tá­val (a nagy­­pa­pa olasz volt, in­nen a szo­kat­lan név), aki di­ák- és köz­sze­re­tet­nek ör­ven­dő ta­nár­ként nem­rég ment nyug­díj­ba. Két gyer­me­kük kö­zül György fog­or­vos, Ani­cé­ta Zsu­zsan­na pe­dig kül­ke­res­ke­del­mi fő­is­ko­lát vég­zett, Pes­ten dol­go­zik. Ôk ket­ten ed­dig há­rom fiú­uno­ká­val aján­dé­koz­ták meg szü­le­i­ket.

Az igaz­ga­tó urat a va­dá­sza­ton túl (a Le­nár Jagd csa­lá­di vál­lal­ko­zás va­dá­szat­szer­ve­zés­sel fog­lal­ko­zik, el­ső­sor­ban né­met ven­dé­gek szá­má­ra) a sport min­den váll­fa­ja ér­dek­li, 8 éven át sport­kö­ri el­nök volt Pál­há­zán. Ne­gyed­szá­za­don át az új­he­lyi Spar­ta­cus Va­dász­tár­sa­ság el­nö­ke­ként is tény­ke­dett.

Köz­ben, 1992-ben dok­to­ri cí­met szer­­zett Sop­ron­ban. Szí­ve­sen for­dít, leg­­utób­bi nagy mun­ká­ja a négy­száz ol­­da­las Gru­be-szak­ka­ta­ló­gus ma­gyar nyelv­­re át­ül­te­té­se volt. Leg­kö­ze­leb­bi ter­vei kö­zött sze­re­pel a mai Ma­gyar­or­szág leg­ré­geb­bi er­dei kis­vas­út­já­nak to­vább­fej­lesz­té­se, és az er­dé­sze­ti gyűj­te­mény, a mú­ze­um bő­ví­té­se.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése