Dr. Le­nár György

Er­dé­sze­ti igaz­ga­tó,

Pál­há­za

Mi­ként azt ere­de­ti do­ku­men­tum is bi­zo­nyít­ja, déd­nagy­ap­ját Fran­ti­sek Le­nár­nak anya­köny­vez­ték egy Gor­li­ce mel­let­ti kis fa­lu­ban. In­nen Ga­lí­ci­á­ból me­ne­kül­tek a déd­szü­lők az 1870-es évek­ben az ak­kor Ma­gya­ror­szág­hoz tar­to­zó Kas­sá­ra. Édes­ap­ja is­ko­la­igaz­ga­tó volt Bod­rog­szer­da­he­lyen. Ház­tar­tás­be­li édes­any­ja raj­ta kí­vül még egy fiú­gyer­mek­nek adott éle­tet. Dr. Le­nár György 1941. jú­ni­us 22-én szü­le­tett Sá­tor­al­ja­új­he­lyen. Gyer­mek­ko­rá­nak meg­ha­tá­ro­zó él­mé­nye volt, hogy szü­lei 1945-ben át­te­le­pül­tek Ma­gya­ror­szág­ra, kom­pon át­kel­ve a Bod­ro­gon, sze­kér­rel ér­kez­tek Új­hely­be. Ha­ma­ro­san Mád­ra ke­rül­tek, ahol ap­ja igaz­ga­tó lett, így itt járt ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ba. Már gyer­mek­ko­ra is ke­mény mun­ká­val telt, ku­bi­ko­zott a szov­jet üzem­anyag­bá­zis épí­té­sé­nél, sal­ló­zott a sző­lő­ben, még­is szí­ve­sen gon­dol vis­­sza er­re az idő­re.

Kö­zép­is­ko­lai ta­nul­má­nya­it Sá­tor­al­ja­új­he­lyen a Kos­suth gim­ná­zi­um­ban foly­tat­ta, nagy­szü­le­i­nél la­kott. Di­ák­éve­i­ben ko­mo­lyan spor­tolt, ne­gye­di­kes gim­na­zis­ta­ként az ak­ko­ri NB III-as csa­pat­ban ját­szott, a kö­zép­is­ko­lás baj­nok­ság­ban pe­dig or­szá­gos 2. he­lye­zett lett tár­sa­i­val. Köz­ben a ta­nu­lást is ko­mo­lyan vet­te. Szí­ve­sen em­lé­ke­zik vis­­sza a ma már kö­zel ki­lenc­ven­éves Te­­ré­nyi Jó­zsef ta­nár úr­ra, aki­nek a né­met nyelv sze­re­te­tét kö­szön­he­ti. A si­ke­res (je­les) érett­sé­gi után az or­szág nyu­ga­ti vé­gé­be ke­rült, 1959-ben a Sop­ro­ni Er­dő­mér­nö­ki Fő­is­ko­lán (az in­téz­mény két év­vel ké­sőbb lett egye­tem) kezd­te ta­nul­má­nya­it.

A pá­lya­vá­lasz­tás­ban fon­tos sze­re­pet ját­szott, hogy a ter­mé­szet min­dig ér­de­kel­te, és az ak­kor már nyolc­van­öt éves, egy­ko­ri gaz­da­tiszt nagy­ap­ja jó­vol­tá­ból sok­szor meg­for­dult az er­dő­ben. Leg­több­ször a bá­ró Wald­both Fri­gyes (ő a ma­gyar er­dé­sze­ti egye­sü­let el­nö­ke volt) tu­laj­do­nát ké­pe­ző lon­gi er­dő­ben járt, nagy ha­tás­sal vol­tak rá a ki­táb­lá­zott fa­sor­ok, a szép lát­vány. Ek­kor sze­re­tett be­le az er­dő­be. Egye­te­mi évei alatt nagy len­dü­let­tel ve­tet­te be­le ma­gát a ta­nu­lás­ba, köz­ben a fo­ci­ról sem fe­led­ke­zett meg, a fő­is­ko­lai baj­nok­ság­ban egy bronz­ér­met és egy ne­gye­dik he­lyet gyűj­tött be csa­pat­tár­sa­i­val.

Friss dip­lo­más­ként 1964-ben a sá­ros­pa­ta­ki er­dé­szet­nél kez­dett, er­dő­mű­ve­lé­si mű­sza­ki ve­ze­tői be­osz­tást ka­pott. A nagy len­dü­let­tel el­kez­dett mun­ka más­fél év múl­va Sá­tor­al­ja­új­hely­re re­pí­tet­te, a Bod­rog­köz er­dő­sí­té­se lett a fel­ada­ta, éven­te 100 hek­tár nyár­er­dőt te­le­pí­tet­tek. Ek­kor is­mer­te meg ala­po­san ezt a „jobb sors­ra ér­de­mes vi­dé­ket, amely saj­nos még ma is ke­vés fi­gyel­met kap”. Az­tán az er­dő­gaz­da­ság köz­pont­já­ban, Sá­ros­pa­ta­kon, gé­pe­sí­té­si elő­adói mun­ka­kört ka­pott, nyelv­tu­dá­sa ré­vén a be­ér­ke­ző né­met gé­pek üzem­be he­lye­zé­se volt a fel­ada­ta. Itt együtt dol­goz­ha­tott Papp Ist­ván­nal, aki na­gyon jó fő­nök volt, és ar­ról is is­mert, hogy több er­dé­sze­ti ta­lál­má­nyát el­fo­gad­ták.

1970. ja­nu­ár 1-től, a cé­gen be­lü­li át­­szer­ve­zés kö­vet­kez­té­ben Mis­kolc­ra, a lá­di fű­rész­üzem­be ne­vez­ték ki ve­ze­tő­nek, öt­száz em­ber dol­go­zott a ke­ze alatt. A más­fél évi fá­rasz­tó be­já­rás után 1971-ben ke­rült Pál­há­zá­ra, mű­­sza­ki er­dé­sze­ti ve­ze­tő lett. Így már há­rom év­ti­zed mér­le­gét von­hat­ja meg, hisz az­óta is itt dol­go­zik. Ak­kor egy nagy ha­gyo­má­nyok­kal ren­del­ke­ző mű­­sza­ki er­dé­sze­tet örö­költ, ko­moly jár­mű­park­kal, ja­ví­tó­mű­hel­­lyel, mély- és ma­gas­épí­tő te­vé­keny­ség­gel. Szép fel­ada­to­kat kap­tak, éven­te húsz–harminc ki­lo­mé­ter er­dei utat, üze­mi és la­kó­épü­le­te­ket épí­tet­tek. Mun­ká­ja si­ke­res vég­zé­sé­hez ek­kor rob­ban­tás­ve­ze­tői ké­pe­sí­tést szer­zett, és a kis­vas­út mi­att vas­út­üzem-­ve­ze­tői vizs­gát is tett, er­dei vas­úti üzem­ve­ze­tő lett 1973-ban. Szép idő­sza­ka volt ez éle­té­nek, szer­te­ága­zó fel­ada­tok­kal, sok-sok si­ker­él­mén­­nyel. 1984-ben egy újabb át­szer­ve­zés után ala­kult meg a Hegy­kö­zi Er­dé­sze­ti Igaz­ga­tó­ság, amely­nek ki­lenc­száz­negy­ven dol­go­zó­ja volt.

– Igaz­ga­tói mun­kám­nak nincs iga­zá­ból tit­ka – vall­ja Le­nár úr. – A lé­nyeg az oda­fi­gye­lés a fel­ada­tok­ra, de leg­in­kább az em­be­rek­re, akik a ten­ni­va­ló­kat vég­zik. A ve­lük va­ló tö­rő­dés, fog­lal­ko­zás, mai szó­val a me­ne­dzse­lé­sük a leg­lé­nye­ge­sebb. Az em­be­ri té­nye­ző az er­dé­szet­nél is ki­emel­ke­dő­en fon­tos!

Dr. Le­nár György ’70-ben kö­tött há­­zas­sá­got Zam­bon Ani­cé­tá­val (a nagy­­pa­pa olasz volt, in­nen a szo­kat­lan név), aki di­ák- és köz­sze­re­tet­nek ör­ven­dő ta­nár­ként nem­rég ment nyug­díj­ba. Két gyer­me­kük kö­zül György fog­or­vos, Ani­cé­ta Zsu­zsan­na pe­dig kül­ke­res­ke­del­mi fő­is­ko­lát vég­zett, Pes­ten dol­go­zik. Ôk ket­ten ed­dig há­rom fiú­uno­ká­val aján­dé­koz­ták meg szü­le­i­ket.

Az igaz­ga­tó urat a va­dá­sza­ton túl (a Le­nár Jagd csa­lá­di vál­lal­ko­zás va­dá­szat­szer­ve­zés­sel fog­lal­ko­zik, el­ső­sor­ban né­met ven­dé­gek szá­má­ra) a sport min­den váll­fa­ja ér­dek­li, 8 éven át sport­kö­ri el­nök volt Pál­há­zán. Ne­gyed­szá­za­don át az új­he­lyi Spar­ta­cus Va­dász­tár­sa­ság el­nö­ke­ként is tény­ke­dett.

Köz­ben, 1992-ben dok­to­ri cí­met szer­­zett Sop­ron­ban. Szí­ve­sen for­dít, leg­­utób­bi nagy mun­ká­ja a négy­száz ol­­da­las Gru­be-szak­ka­ta­ló­gus ma­gyar nyelv­­re át­ül­te­té­se volt. Leg­kö­ze­leb­bi ter­vei kö­zött sze­re­pel a mai Ma­gyar­or­szág leg­ré­geb­bi er­dei kis­vas­út­já­nak to­vább­fej­lesz­té­se, és az er­dé­sze­ti gyűj­te­mény, a mú­ze­um bő­ví­té­se.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése