Dr. Le­nár György

Er­dé­sze­ti igaz­ga­tó,

Pál­há­za

baz_02_114_dr_lenar_gyorgy_1.jpgMi­ként azt ere­de­ti do­ku­men­tum is bi­zo­nyít­ja, déd­nagy­ap­ját Fran­ti­sek Le­nár­nak anya­köny­vez­ték egy Gor­li­ce mel­let­ti kis fa­lu­ban. In­nen Ga­lí­ci­á­ból me­ne­kül­tek a déd­szü­lők az 1870-es évek­ben az ak­kor Ma­gya­ror­szág­hoz tar­to­zó Kas­sá­ra. Édes­ap­ja is­ko­la­igaz­ga­tó volt Bod­rog­szer­da­he­lyen. Ház­tar­tás­be­li édes­any­ja raj­ta kí­vül még egy fiú­gyer­mek­nek adott éle­tet. Dr. Le­nár György 1941. jú­ni­us 22-én szü­le­tett Sá­tor­al­ja­új­he­lyen. Gyer­mek­ko­rá­nak meg­ha­tá­ro­zó él­mé­nye volt, hogy szü­lei 1945-ben át­te­le­pül­tek Ma­gya­ror­szág­ra, kom­pon át­kel­ve a Bod­ro­gon, sze­kér­rel ér­kez­tek Új­hely­be. Ha­ma­ro­san Mád­ra ke­rül­tek, ahol ap­ja igaz­ga­tó lett, így itt járt ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ba. Már gyer­mek­ko­ra is ke­mény mun­ká­val telt, ku­bi­ko­zott a szov­jet üzem­anyag­bá­zis épí­té­sé­nél, sal­ló­zott a sző­lő­ben, még­is szí­ve­sen gon­dol vis­­sza er­re az idő­re.

Kö­zép­is­ko­lai ta­nul­má­nya­it Sá­tor­al­ja­új­he­lyen a Kos­suth gim­ná­zi­um­ban foly­tat­ta, nagy­szü­le­i­nél la­kott. Di­ák­éve­i­ben ko­mo­lyan spor­tolt, ne­gye­di­kes gim­na­zis­ta­ként az ak­ko­ri NB III-as csa­pat­ban ját­szott, a kö­zép­is­ko­lás baj­nok­ság­ban pe­dig or­szá­gos 2. he­lye­zett lett tár­sa­i­val. Köz­ben a ta­nu­lást is ko­mo­lyan vet­te. Szí­ve­sen em­lé­ke­zik vis­­sza a ma már kö­zel ki­lenc­ven­éves Te­­ré­nyi Jó­zsef ta­nár úr­ra, aki­nek a né­met nyelv sze­re­te­tét kö­szön­he­ti. A si­ke­res (je­les) érett­sé­gi után az or­szág nyu­ga­ti vé­gé­be ke­rült, 1959-ben a Sop­ro­ni Er­dő­mér­nö­ki Fő­is­ko­lán (az in­téz­mény két év­vel ké­sőbb lett egye­tem) kezd­te ta­nul­má­nya­it.

A pá­lya­vá­lasz­tás­ban fon­tos sze­re­pet ját­szott, hogy a ter­mé­szet min­dig ér­de­kel­te, és az ak­kor már nyolc­van­öt éves, egy­ko­ri gaz­da­tiszt nagy­ap­ja jó­vol­tá­ból sok­szor meg­for­dult az er­dő­ben. Leg­több­ször a bá­ró Wald­both Fri­gyes (ő a ma­gyar er­dé­sze­ti egye­sü­let el­nö­ke volt) tu­laj­do­nát ké­pe­ző lon­gi er­dő­ben járt, nagy ha­tás­sal vol­tak rá a ki­táb­lá­zott fa­sor­ok, a szép lát­vány. Ek­kor sze­re­tett be­le az er­dő­be. Egye­te­mi évei alatt nagy len­dü­let­tel ve­tet­te be­le ma­gát a ta­nu­lás­ba, köz­ben a fo­ci­ról sem fe­led­ke­zett meg, a fő­is­ko­lai baj­nok­ság­ban egy bronz­ér­met és egy ne­gye­dik he­lyet gyűj­tött be csa­pat­tár­sa­i­val.

Friss dip­lo­más­ként 1964-ben a sá­ros­pa­ta­ki er­dé­szet­nél kez­dett, er­dő­mű­ve­lé­si mű­sza­ki ve­ze­tői be­osz­tást ka­pott. A nagy len­dü­let­tel el­kez­dett mun­ka más­fél év múl­va Sá­tor­al­ja­új­hely­re re­pí­tet­te, a Bod­rog­köz er­dő­sí­té­se lett a fel­ada­ta, éven­te 100 hek­tár nyár­er­dőt te­le­pí­tet­tek. Ek­kor is­mer­te meg ala­po­san ezt a „jobb sors­ra ér­de­mes vi­dé­ket, amely saj­nos még ma is ke­vés fi­gyel­met kap”. Az­tán az er­dő­gaz­da­ság köz­pont­já­ban, Sá­ros­pa­ta­kon, gé­pe­sí­té­si elő­adói mun­ka­kört ka­pott, nyelv­tu­dá­sa ré­vén a be­ér­ke­ző né­met gé­pek üzem­be he­lye­zé­se volt a fel­ada­ta. Itt együtt dol­goz­ha­tott Papp Ist­ván­nal, aki na­gyon jó fő­nök volt, és ar­ról is is­mert, hogy több er­dé­sze­ti ta­lál­má­nyát el­fo­gad­ták.

1970. ja­nu­ár 1-től, a cé­gen be­lü­li át­­szer­ve­zés kö­vet­kez­té­ben Mis­kolc­ra, a lá­di fű­rész­üzem­be ne­vez­ték ki ve­ze­tő­nek, öt­száz em­ber dol­go­zott a ke­ze alatt. A más­fél évi fá­rasz­tó be­já­rás után 1971-ben ke­rült Pál­há­zá­ra, mű­­sza­ki er­dé­sze­ti ve­ze­tő lett. Így már há­rom év­ti­zed mér­le­gét von­hat­ja meg, hisz az­óta is itt dol­go­zik. Ak­kor egy nagy ha­gyo­má­nyok­kal ren­del­ke­ző mű­­sza­ki er­dé­sze­tet örö­költ, ko­moly jár­mű­park­kal, ja­ví­tó­mű­hel­­lyel, mély- és ma­gas­épí­tő te­vé­keny­ség­gel. Szép fel­ada­to­kat kap­tak, éven­te húsz–harminc ki­lo­mé­ter er­dei utat, üze­mi és la­kó­épü­le­te­ket épí­tet­tek. Mun­ká­ja si­ke­res vég­zé­sé­hez ek­kor rob­ban­tás­ve­ze­tői ké­pe­sí­tést szer­zett, és a kis­vas­út mi­att vas­út­üzem-­ve­ze­tői vizs­gát is tett, er­dei vas­úti üzem­ve­ze­tő lett 1973-ban. Szép idő­sza­ka volt ez éle­té­nek, szer­te­ága­zó fel­ada­tok­kal, sok-sok si­ker­él­mén­­nyel. 1984-ben egy újabb át­szer­ve­zés után ala­kult meg a Hegy­kö­zi Er­dé­sze­ti Igaz­ga­tó­ság, amely­nek ki­lenc­száz­negy­ven dol­go­zó­ja volt.

– Igaz­ga­tói mun­kám­nak nincs iga­zá­ból tit­ka – vall­ja Le­nár úr. – A lé­nyeg az oda­fi­gye­lés a fel­ada­tok­ra, de leg­in­kább az em­be­rek­re, akik a ten­ni­va­ló­kat vég­zik. A ve­lük va­ló tö­rő­dés, fog­lal­ko­zás, mai szó­val a me­ne­dzse­lé­sük a leg­lé­nye­ge­sebb. Az em­be­ri té­nye­ző az er­dé­szet­nél is ki­emel­ke­dő­en fon­tos!

Dr. Le­nár György ’70-ben kö­tött há­­zas­sá­got Zam­bon Ani­cé­tá­val (a nagy­­pa­pa olasz volt, in­nen a szo­kat­lan név), aki di­ák- és köz­sze­re­tet­nek ör­ven­dő ta­nár­ként nem­rég ment nyug­díj­ba. Két gyer­me­kük kö­zül György fog­or­vos, Ani­cé­ta Zsu­zsan­na pe­dig kül­ke­res­ke­del­mi fő­is­ko­lát vég­zett, Pes­ten dol­go­zik. Ôk ket­ten ed­dig há­rom fiú­uno­ká­val aján­dé­koz­ták meg szü­le­i­ket.

Az igaz­ga­tó urat a va­dá­sza­ton túl (a Le­nár Jagd csa­lá­di vál­lal­ko­zás va­dá­szat­szer­ve­zés­sel fog­lal­ko­zik, el­ső­sor­ban né­met ven­dé­gek szá­má­ra) a sport min­den váll­fa­ja ér­dek­li, 8 éven át sport­kö­ri el­nök volt Pál­há­zán. Ne­gyed­szá­za­don át az új­he­lyi Spar­ta­cus Va­dász­tár­sa­ság el­nö­ke­ként is tény­ke­dett.

Köz­ben, 1992-ben dok­to­ri cí­met szer­­zett Sop­ron­ban. Szí­ve­sen for­dít, leg­­utób­bi nagy mun­ká­ja a négy­száz ol­­da­las Gru­be-szak­ka­ta­ló­gus ma­gyar nyelv­­re át­ül­te­té­se volt. Leg­kö­ze­leb­bi ter­vei kö­zött sze­re­pel a mai Ma­gyar­or­szág leg­ré­geb­bi er­dei kis­vas­út­já­nak to­vább­fej­lesz­té­se, és az er­dé­sze­ti gyűj­te­mény, a mú­ze­um bő­ví­té­se.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése