Fehérgyarmat

Tulajdonképpen egy természeti katasztrófa hozta össze a Csizmadia házaspárt. A férj mint ács és állványozó szakember ezerkilencszázhetvenben részt vett a hetvenes tiszai árvíz helyreállítási munkáiban, és akkor ismerkedett meg a kisnaményi születésű Jolikával, aki jelenleg a Szatmár-beregi Takarékszövetkezet főkönyvelője.

A Csongrád melletti derekegyházi fiatalember, aki akkor a Budapesti Építőipari Vállalatnál dolgozott, feleségéhez költözött, és itt ragadt a megyében. A közgazdász végzettségű feleség akkor már a fehérgyarmati közgazdasági technikumi bizonyítvánnyal a zsebében előbb segítő családtagként édesapja mellett a kisnaményi téeszben dolgozott, majd az irodára került, ahol analitikus könyvelő, majd ezerkilencszázhatvannyolc augusztusától kontírozó könyvelőként dolgozott. Amikor a kisnaményi Petőfi termelőszövetkezet egyesült a jánkmajtisi Dózsa termelőszövetkezettel előbb kontírozó könyvelő volt, majd a téesz főkönyvelője lett.

A termelőszövetkezetnél 1989. május 21-ig dolgozott, akkor hívták a jánkmajtisi takarékszövetkezethez főkönyvelőnek. Nem is nagyon akart munkahelyet változtatni, viszont annak örült, hogy egy ilyen munkakört felajánlottak a számára. Az akkori takarékszövetkezeti elnök, Angyal István, ugyanis nyugdíjba vonult, a főkönyvelőt, Gyulai Györgynét pedig megválasztották elnöknek, így a főkönyvelői poszt megüresedett. Ezt a megüresedett posztot vállalta el Csizmadia Istvánné, aki azóta is a takarékszövetkezet főkönyvelője. A téesz azóta tavaly végelszámolással megszűnt, kifizették az üzletrészeket, a vagyont értékesítették, a százvagonos hűtőtárolót pedig helybeliek üzemeltetik.

Az elmúlt egy évtizedben néhány változás történt a takarékszövetkezetnél, hiszen a Jánkmajtis és Vidéke Takarékszövetkezet ezerkilencszázkilencvenhétben egyesült a Tarpa és Vidéke Takarékszövetkezettel, így nevet, emellett pedig székhelyet változtatott. Már mint Szatmár-beregi Takarékszövetkezet kezdte el működését, s a székhelye Fehérgyarmat lett. Utóbbi oka talán az lehetett, hogy a fúzió során sem tarpai, sem jánkmajtisi székhelyet nem akartak, így egy köztes megoldást választottak, ez lett Fehérgyarmat. Ezt a megoldást pedig mindkét takarékszövetkezet vezetősége elfogadta. Fehérgyarmaton egy kirendeltséget bővítettek meg, az alsó szinthez megvásárolták az emeleti részt, ahol lakások voltak, s azokat alakították át irodákká.

Az újabb változást 1999. január 29-e hozta, amikor a takarékszövetkezetbe beolvadt a Vásárosnamény és Vidéke Takarékszövetkezet. Így a gyarmati központú takarékszövetkezet tizenhat kirendeltséget, négy betétgyűjtő pénztárt és két kifizető pénztárt számlál.

Jolika ezerkilencszázhetvenegyben ment férjhez Csizmadia Istvánhoz, két év múlva, ezerkilencszázhetvenháromban Jánkmajtison vettek házat, amelyet azonnal fel kellett újítani, ugyanis a víz még benne állt. Fürdőszobát alakítottak ki, parkettáztak, csinosították a házat, rengeteget dolgoztak azon, hogy lakhatóvá váljon az épület. Az árvíz viszont annyira megrongálta a házat, hogy ezerkilencszáznyolcvannyolcban úgy döntöttek, inkább lebontják a teljes házat, és a helyére újat építenek. Egy típusterv alapján kezdtek hozzá az építkezést. A munkák ideje alatt egy melléképületben húzták meg magukat, ami nem igazán volt kényelmes, de végül kész lett a ház, mellette a garázs is. A házaspárnak két fia született, mindketten velük laknak. A nagyobbik huszonkilenc éves, víz- és gázszerelő mester, a kisebbik tizennyolc éves, harmadéves szakképzős és háztartásigép-szerelőnek tanul. Azt nem titkolja Jolika, hogy nagyon várják az unokát. Bár nagyobbik fia egyelőre nem szándékozik az anyakönyvvezető elé állni, barátnőjével azért már tervezgetik a jövőt.

Férje ideköltözése után előbb a Jánkmajtisi ÁFÉSZ-nál dolgozott, majd a Volánnál sofőrködött, ezerkilencszáznyolcvanegytől magánvállalkozóként dolgozik. Megmaradt eredeti szakmájánál, ács- és állványozó mester. A férjnek négy testvére van, húga Győrben, a másik három testvére Budapesten, Budaörsön és Pesterzsébeten lakik, a csongrádi részen unokatestvérei laknak. Eléggé szétszóródott a család az országban, de ezt természetesen nem bánják.

A feleség szabadidejében otthon kertészkedik, a saját maga ültette virágokat gondozza, emellett kézimunkázik, esténként olvasgat. Külföldre ritkán utaznak, gépkocsival a nem messze lévő Romániába, ott is Szatmárnémetibe szoktak átjárni. A belföldi utazásokat annál jobban kedvelik, Hajdúszoboszlóra, Miskolc-Tapolcára a barlangfürdőbe saját gépkocsival utaznak. Ilyenkor a két fiuk is velük megy. Nyáron általában családi látogatásokat tartanak, illetve hétvégekre ruccannak el egy-egy fürdőhelyre. Falujukban támogatják a helyi rendezvényeket, legutóbb a jánkmajtisi falunap sikeres megrendezéséhez ajándékokkal járultak hozzá. Szülei nyugdíjasok, két testvére közül az egyik kőműves, a másik az önkormányzatnál dolgozik.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)