Csakis őrangyallal…    

Írta: Arany Piroska

a_kis_balba_meno_hargitai_bea_masolata.jpgTizenöt évesen  az élet csupa ígéret. Emlékszem még.

Minden sejtemben örömteli bizakodás, várakozás. Ma este van, az a szilveszter.  Amikor elhív a legjobb barátnőm, amikor előre tudom, hogy MINDENKI ott lesz.  Ott lesz Ő is. A hárombéből az a fiú. Már egy ideje nézegetjük egymást. Most lesz bátorságom beszélgetni. Előre eltervezem, mit veszek fel. Kicsit úgy öltözöm, mint a többiek, kicsit mégis másképp…

Elkészültem, még egy pillantás a tükörbe és akkor… Anyám elképedt tekintete:

– Így akarsz elmenni? Na, ne! Ez a tépett frizura, ez a kivágott blúz…Nevetséges vagy! Azonnal öltözz át!

Tizenöt évesen még minden megtörténhet az emberrel. Még az is, igen, hogy átöltözve már el se mentem. Inkább ültem otthon duzzogva, magamat sajnálva.

Emlékszem még…

*

… és most lép ki az én  tizenévesem a szobájából. Buliba megy. Szeme alja tragikus – lilára festve–, a haja mintha foszforeszkálna, pulcsijának az ujja túlér a kezén, viszont a szoknyája egy falatnyi, látni engedi az áttetsző fekete harisnyát, bokától felfelé, és istenem, ebben a magas sarkúban akar imbolyogni, hogy fog bukdácsolni benne? Ám a tekintete ragyog. Egy nagylány! Boldog, hiszen biztos, hogy ott lesz az a feketeszemű is, aki mindig ott áll délben a tanterem előtt!

Még egy pillantás az előszobai tükörbe, egy puszi, egy szia.

Indul.

Most mai legyek vagy maradi? Kedvét szegjem, amikor ő csodára vár? Felködlik előttem az a bakfis, aki copfosan, fehérgalléros sötététkék  ünneplő ruhájában  inkább otthon maradt.

Kicsit összeszorul a torkom, de biztató a szavam:

– Érezd jól magad drágám, menj, tudom, vigyázol magadra.

Mosolyog, visszaint, bólint, persze hogy úgy lesz. Siet.

Már várja őt a tizenévesek önmegvalósító próbája – az élet csodája.

*

Míg hazavárom, rám tör az „elengedő-frász”.

Jól tettem, rosszul tettem? Mit tehettem volna?

Nem az oroszlánok barlangjába engedtem. Nem?

Már van annyi esze! Van? Téblábolok, csak tengek-lengek.

Majd – mint már ősanyáink óta annyian és annyiszor – őrangyalok seregét küldtem utána. Csakis!  Minden aggodalmamra, csókra, pohárra van közöttük ügyeletes.

Nem az éteri magasságokból csalogatom őket, csak innen, a mi kicsikénk ébredező öntudatából. Születése óta csempészgetjük a jóra való igyekezetet tettekkel, jó szóval, szívébe-lelkébe.

Módjában van hallgatni a belső hangra. Felvérteztük.

Az apja azt mondja, ne izgulj, ő a mienk, úgy tesz, ahogy neveltük.

Jó, jó, azért mégis erősen kívánom, hogy az őrangyalok ma este is ébren őrködjenek!

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése