Szakoly

Takaros ház áll az egyik szakolyi utcában. Előtte egy pompás Mercedes parkol. Szemmel láthatók a jólét jelei. A szorgalom, a napi 10-12 órás munka eredménye ez. A kialakulóban lévő középréteg egyik tipikus példája lehet az itt élő család. A politikusok jelentős része a 90-es évek közepén a középréteg kialakítását sürgette, mondván: ez a réteg lehet a gazdaság motorja, ha ennek a rétegnek jól megy, akkor az egész társadalom fejlődik. Hogy igaz ez az állítás, azt az itt lakó vállalkozó is bizonyítja: huszonhat embernek ad munkát és kenyeret ez a vállalkozás. Ám nemrég még negyvenen dolgoztak a vállalkozásban, s a megrendeléstől függően később ismét növekedhet a létszám. E vállalkozó, vagyis Bodnár József társadalmi hasznossága nem csak a foglalkozásában mutatkozik meg: szaktudásával, keze erejével, gépeivel sokat tett e település fejlődéséért.

A szép környezetben lévő ház utcára néző falán a cégtábla, rajta ez olvasható: Bodnár és Fia Építőipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Bodnár úr kőműves. A kereskedelmi tevékenységének is nagy hasznát veszi a település. Építőanyagipari boltot, vagyis kis TÜZÉP-telepet üzemeltet. Ha ez a telep nem lenne, a helybelieknek Nyíradonyba kellene menni építőanyagokért, mészért. A meszet azért hangsúlyozzuk, mert a szakolyi asszonyok jelentős része meszeli a falakat, festésre, tapétázásra nem mindenkinek jut.

A bolt tehát jelentős szolgáltató tevékenységnek számít Szakolyban. E bolt nemcsak kereskedelmi tevékenységet folytat, szolgáltat is. Szállítási szolgáltató tevékenységet végez.

A „Kis TÜZÉP” három teherautója házhoz szállítja az építőanyagokat, költöztetést vállalnak, de mezőgazdasági és más áruk fuvarozását is elvégzik. A földmunkagépeknek is hasznát veszi a lakosság.

Bodnár József édesapja földhözragadt ember volt. Juhokat, más állatokat is tartott. A suhanc Jóska valami másra vágyott. A nyolc osztály elvégzése után hallotta, hogy kőműves tanulókat keresnek, és ezzel a nem könnyű szakmával könnyen el lehet helyezkedni, viszonylag jól lehet keresni. Otthagyta az akáclombos faluját, felment Pestre, világot látni, újat tanulni. Az akkor híres Budapesti Kőfaragó és Szobrászipari Vállalatnál sajátította el a gyakorlati tudnivalókat.

Jó iskola volt ez neki. A hagyományos kőműves munka mellett megtanulta az igényesebb, a művészi munkát is. Fejlesztette kézügyességét, esztétikai érzékét, rászokott a precíz munkára. Az említett vállalat dolgozójaként részt vett a budai vár felújításában. A patinás épületet restaurálva, mindennek megkellett maradni az eredeti formájában, szépségében. Több pesti színház felújítását is elvégezte ez a vállalat, ezeken a helyeken ötvözni kellett a régi módszert és a korszerű munkát, technikát.

A Pestre járás, az ingázás a szabolcsi emberek jelentős részének életforma volt a 60-as és a 70-es években. Sokan belefáradtak az ingázásba és az ipartelepítésnél, a munkahelyteremtés idején, vagyis az első adandó alkalommal sokan haza jöttek. Ő is visszajött falujába és a híres nagykállói tsz építőbrigádjában gyakorolta a szakmát. Akkor, vagyis a hetvenes évek elején túlságosan is sok megrendelése volt az építőiparnak. Az építők válogathattak a megrendelések elfogadásában.

A tsz-brigád is jól el volt látva munkával, bizonyíthatta szakmai hozzáértését. Ám ’74-ben úgy gondolta: szakmailag és anyagilag is jobban jár, ha kisiparosnál vállal munkát.

Három évig egy ügyes kisiparos mellett dolgozott, gazdagította szakmai és egyéb tapasztalatait. 1977-ben fontos döntésre szánta el magát: önállósodott. Vagyis kiváltotta az ipart. Mint mondja, akkor ez nehezen ment. Nem is szakolyi, hanem geszterédi székhellyel adták ki neki az iparengedélyt. Később aztán a szakolyi tanács illetékesei hazahívták.

Az utóbbi 15 évben sokat fejlődött Szakoly. Új, korszerű épületeket emeltek a régen elmaradottnak kikiáltott településen, kiépült itt az infrastruktúra. Szinte teljes lehet az itt élők komfortérzete. S az építkezések többségénél ott volt ő is. A régi épületek tatarozásánál, felújításánál szintén. A járdaépítési akciót társadalmi munkában segítette. Gépeivel, szaktudásával sokszor ellenszolgáltatás nélkül segítette a község lakóit.

A környékbeli településeken is letette a névjegyét. Vagy öt évig sok-sok C lakást épített. Balkányban például valamennyi cigánylakás építése az ő nevéhez fűződik. Büszke lehet több középület építésére is, többek közt a Nyírlugos melletti Cserhágó tanyán ő építette a húskombinátot. Mostanában − főleg alvállalkozóként − több településen, például Nyíregyházán, Nyírbátorban és Ófehértón dolgozott.

A felesége a papírmunkát végzi a vállalkozásban. A fia szintén kőműves. A lánya ősztől elsős gimnazista lesz. Bodnár József a munkahelyi és a családi teendők mellett ’94 végén önkormányzati képviselői megbízatást is vállalt a közösség érdekében.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)