Mucsony

A szülőföldhöz való ragaszkodás és a munkahely iránti hűség példaképe is lehetne, hisz közel négy évtizede kezdett dolgozni az akkori községi tanácson adminisztrátorként a hivatali „ranglétra” alján kezdve, majd folyamatos önképzés eredményeként jutott el mai beosztásáig, és lett a település jegyzője.

Hatgyermekes család legidősebb gyermekeként született Mucsonyban 1948. május 5-én. A tősgyökeres mucsonyi családban édesapja bányászként kereste a család kenyerét, édesanyja a téeszben dolgozott. Testvérei közül Ilona a megyei önkormányzat pénzügyi főosztályának vezetője, Pál, aki bányász volt, ma már nyugdíjas, Mária a sajószentpéteri szakiskola pénzügyi vezetője, Sarolta ugyancsak pénzügyesként a mezőkövesdi kórházban dolgozik, míg a legkisebb, Sándor vállalkozó.

A nagycsaládban hamar önállóságot tanult, hisz mindenkinek részt kellett vállalnia a családi közös dolgok intézésében. Az általános iskolában jól tanult, egy kicsit „nagyszájú” diáknak tartották, mivel szeretett mindenre reagálni, és mindig kinyilvánította véleményét. Tanárai közül Zsedényi Gézára emlékszik vissza jó szívvel, aki már édesanyját is tanította annak idején. A család anyagi helyzete miatt a szülők azt szerették volna, hogy olyan iskolába járjon, amelyből kikerülve minél hamarabb önálló kereső lehet, így került a gép- és gyorsíró szakiskolába Miskolcra. Már az iskola befejezése előtt dolgozott, hisz kihasználva azt, hogy csak minden másnap jártak iskolába, az edelényi Járási Hivatalban vállalt munkát. Az iskola befejezése után másfél évig helyettesítőként tevékenykedett, és 1969. május 8-tól került haza szülőfalujába, ahol adminisztrátor lett a községi tanácson. Időközben Kazincbarcikán leérettségizett a Ságvári Endre Gimnáziumban, majd letette az államigazgatási dolgozók kötelező szakvizsgáját. 1979-ben előadó, majd 1981-ben főelőadó lett. 1980-ban a választási és népszámlálási munkában végzett kiemelkedő teljesítményéért kéthetes németországi jutalomüdülésen vehetett részt.

1984-ben igen jó felvételi eredmény után vették fel az Államigazgatási Főiskolára, ahol a munka és a család mellett tanulva, tanulmányait sikeresen befejezve 1988-ban vehette át diplomáját. 1990-ben a belső szervezeti változások eredményeként titkársági csoportvezető lett, és a jegyző tartós távolléte esetén a jegyző helyettese is. A közigazgatásban végzett munkája eredményeként 1992-ben kapott főtanácsosi címet. Ugyanebben az évben a Belügyminisztérium szervezésében franciaországi szakmai tanulmányúton vehetett részt, ahol a közigazgatás különböző szintjeit tanulmányozták, és szereztek szakmai tapasztalatokat. Az önkormányzati képviselőtestület 1995. március 20-án bízta meg a jegyzői teendők ellátásával, és hamarosan kinevezték Mucsony jegyzőjévé. A közigazgatási szakvizsgát 2000-ben tette le, részt vett az európai uniós követelményeknek megfelelő szakmai továbbképzéseken.

„A hivatalban az emberekkel kell foglalkozni – vallja Bódi Jánosné –, akiknek nagyon sokrétű gondjait, problémáit kell megoldani. Környezetemben néha hallok „epés megjegyzéseket”, hogy „mit tudtok ott csinálni egész nap?”, ám hamar kiderül, hogyha a faluban valakinek valamilyen gondja támad, akkor nálunk áll meg. Nem mindig sikerül mindenki számára elfogadható döntéseket hozni, ez különösen segélyügyekben szokott előfordulni. A rendszerváltás óta rengeteg munkát ad a testületi ülések előkészítése, meg kell oldanunk az információ-áramlást a testületi tagok felé, hogy a legjobb döntéseket hozhassák. Vezetőként nagyon fontos a helyismeret, ez főleg a pályázatok írásánál játszik lényeges szerepet. A vezetői munka sohasem nyolc óra, számos rendezvényen kell megjelenni, képviselni a települést, ezek gyakran esnek munkaidőn kívülre, hétvégére, ilyenkor a család háttérbe szorul.”

Eddigi szakmai munkáját különféle elismerésekkel illették: beosztottként tanácsosi címet kapott, 1980-ban és 1992-ben külföldi szakmai úttal jutalmazták, ám a legnagyobb elismerést 1997-ben kapta, amikor átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend ezüst fokozatát. Munkája mellett részt vesz a Rudavölgye Jegyzők Szakmai Egyesülete tevékenységében, az ellenőrző bizottságban dolgozik.

Férje korábban a bányában dolgozott, ám 45 éves korában egy komoly gerincműtét után rokkantnyugdíjazták. Barbara lányuk 23 éves, és Budapesten a Fővárosi Operettszínház szubrettje.

Szabad idejében szívesen olvas, mindenekelőtt a világ dolgaiban és a szakirodalomban igyekszik tájékozódni. Emellett a jogszabályok változásaira is nap mint nap figyelnie kell.

Életútjával elégedett, hisz már a kezdetekkor megszerette az államigazgatási munkát, még akkor is, ha az eleinte nagyon sok fizikai munkát (gépelést) is jelentett. A változások mindig újat hoztak, így soha nem érezte tennivalóit egyhangúnak, ellenkezőleg, máig változatos, színes tevékenységnek tartja.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)