Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Babák
Írta: Arany Piroska
Manni anyukája minden hétfő reggel Benkőéknek segített mosni, vasalni. Manni már kora reggel ott sündörgött az anyja körül, kérve, hogy hadd mehessen el vele.
– Na, vigyen el, jó leszek, nem nyúlok semmihez, csak vigyen el! Én csak leülök ott a tornácon, majd játszok a babámmal, ne hagyjon itthon!
Az anyjának nem volt hozzá se kedve, se ereje, hogy ellenkezzen. Egyébként is jobban szerette, ha ez a huncut kis vakarcs vele van, hát ráhagyta, hogy jöhet.
Benkőéknél az úr az adóhivatalban dolgozott, az asszony meg csak otthon tett-vett, regényt olvasott, vagy elsétált valamelyik barátnőjéhez, és alig szólt a Manni anyjához. Igaz, nem is volt rá szükség, hogy magyarázzon, hiszen tudta a dolgát.
Benkőéknek volt egy iskolás kislányuk, akit úgy hívtak, hogy Ingrid. Ma nem volt tanítás, és Ingrid otthon maradt. Meglátta Mannit a tornácon üldögélni. Odament hozzá.
– Mit csinálsz itt Manni?
– Én semmit, csak játszok a babámmal.
– Jé, neked ilyen babád van – rázogatta, forgatta a Manni babáját –, hiszen ennek papírból van a feje, és hull a hasából a fűrészpor! Milyen egy ócska babád van neked – nevetett Ingrid. Kicsúfolta Manni babáját.
Manni most nézte meg jobban ezt az ő babáját. Szépnek látta. Igaz, nem volt az már új, a nagyvásárkor kapta, még a tavasszal. Egy baba. Milyen lenne egy baba, mint pont ilyen? Máskor is kapott ő már babát, az is ilyesforma volt. Most, hogy a baba nevetség tárgya lett, Manni még így sem talált benne semmi hibát. Baba. Ez – egy ilyen.
Igaz, nem látott még ennél se kisebbet, se nagyobbat. Legfeljebb azt a régebbit, de az is szakasztott ilyen volt, csak annak nem fekete, hanem kék szeme volt. Ám azt szétcibálta a Vargáék kutyája, mikor egyszer kinn felejtette a ház előtt. Akkor az anyja ezt a fekete szeműt a vette meg a piacon, mert Manni toporzékolt érte, és a baba nélkül nem aludt el.
Szerette ezt a fekete szeműt is. A ruhájának jó a szaga, olyan festékszaga, mint a Rezső bácsi boltja. A belőle hulló fűrészpor a másik szomszédban lakó asztalos műhelyét juttatta eszébe. Fenyőfa, meg gyanta illatú volt. Vigyázni kellett, a babát víz ne érje, mert a ráfestett fekete haja egyszer picikét a homlokára folyt, mikor mosdatni akarta. Két kicsi kerek pirosságot kentek, az orcájára is. Kezét, lábát rózsaszínű gyolcsból varrták, és az az ügyesen ráfestett cipője sose esett le a lábáról. A ruhája fidres-fodros.
Csuda takaros az egész baba. Manni egy cipős dobozba fektette, és betakarta egy kockás zsebkendővel:
– Így ni, aludjál szépen.
A baba tágra nyitott, fekete szemével feküdt az ő kis ágyában, és igen elégedetten hallgatta, hogy aludj, babám aludjál, angyalokkal álmodjál.
Manni énekelt, nem nézett Ingridre.
Ingrid hallgatott, majd mintha barátkozni akarna, megszólalt:
– Na, várjál csak, mutatok neked valamit!
Ezzel bement a szobába. Manni várt, és mert éhes volt, azt hitte, hogy valami finomat kap, mint már egyszer, mikor az asszony kalácsot adott neki.
Ehelyett bámultában elállt szeme-szája. Ingrid egy babát hozott elő, ami a Manni szemében nem is baba volt, hanem egy tünemény. Ugye, először is nagy baba volt. A Manniénál sokkalta nagyobb. Azután meg az a habos csipkés, selyem szalagos tüllruhája és az igazi, csigás göndör hajból csinált sárga frizurája, ami derekáig betakarta a babát…
– Na, mit szólsz – kérdezte Ingrid –, ugye gyönyörű? Látod, ilyen egy beszélő, alvós baba.
De, mert Manni nem szólt semmit, megkérdezte:
– Akarod megfogni? – és lefektette a Manni ölébe. A baba azon nyomban lehunyta világoskék átlátszó üveg szemét, és a hasából hallatszott rekedten akadozó, elhaló hangja, hogy mam-mma.
Manni összerezzent
– Hallottad – súgta – ennek már annyi, ennek már vége –, és riadtan eltolta magától a tüneményt.
–Te meg hülye vagy! – kiáltotta sértődötten Ingrid, fogta a babáját, és hátat fordítva otthagyta Mannit.
Ám akarva-akaratlan, siettében lesodorta a cipős dobozt, amiből a Manni babája a tornác kövére pottyant. Manni felkapta, megsimogatta, magához ölelte, énekelve ringatta: – Aki mondja mindig az, … te mondtad, hát… te vagy az…
Ingrid a mondóka hallatára hátraperdült, de a szemfüles Manni már azt énekelte: – Aludj, babám, aludjál – és az anyja után iramodott, aki most vitte a ruhákat kiteregetni az udvarra.
Futott Manni, és szaladás közben, abban az ő papírdoboz ágyában fel-le pattogott a baba. Úgy kattogott, mintha kopogtatna.
Manni hátralesett, és mert Ingridet már sehol sem látta, a dobozt letette a földre és mellé ült.
– Na, gyere ide! – és kivette a babát. Sokáig nézegette. Suttogott:
– Ugye te nem hunyod le a szemed? Ugye te nem halsz meg? Tudd meg, nekem te vagy a legeslegszebb a világon. Na, ne ríjál hát!
Ringatta:
– Aludj babám aludjál…– énekelte volna, de berekedt, fájt a torka, hát abbahagyta.
Akkorra már dél lett.
– Mehetünk haza, gyere kislányom – hívta az anyja.
Csodálkozva látta, hogy Manni szipog, a szemét törölgeti.
–Te sírsz? Bántott valaki?
– Nem bántottak, csak haza akarok menni! – rángatta az anyja karját.
– Jól van, jól van! Megyünk már! Éhes lehetsz reggel óta.
Hasonló
... És köszi a hívást!
Az én kedves könyvem
Advent a kék hetesen
Környezetvédő gyógybenzin
A példaképem
Az a pincehűvös vörösbor ...
A kedvencem
Rakd meg a fészkedet, Isten...
Az illatos mentalevél
Ha volna...
A kék kancsó
Földközelben a Hold
Maj’ sohanapján!
Kevés kell a boldogsághoz
Éjszakai vezetés
A kis kendermagos
Vágyak, ha teljesülnek
Robi váratlan öröme
Harangszavú húsvét vasárnap...
Menyasszonyi ruha
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése