Babák

Írta: Arany Piroska            

hargitai_bea_baba.jpgManni anyukája minden hétfő reggel Benkőéknek segített mosni, vasalni. Manni már kora reggel ott sündörgött az anyja körül, kérve, hogy hadd mehessen el vele.

– Na, vigyen el, jó leszek, nem nyúlok semmihez, csak vigyen el! Én csak leülök ott a tornácon, majd játszok a babámmal, ne hagyjon itthon!

Az anyjának nem volt hozzá se kedve, se ereje, hogy ellenkezzen. Egyébként is jobban szerette, ha ez a huncut kis vakarcs vele van, hát ráhagyta, hogy jöhet.

Benkőéknél az úr az adóhivatalban dolgozott, az asszony meg csak otthon tett-vett, regényt olvasott, vagy elsétált valamelyik barátnőjéhez, és alig szólt a Manni anyjához. Igaz, nem is volt rá szükség, hogy magyarázzon, hiszen tudta a dolgát.

Benkőéknek volt egy iskolás kislányuk, akit úgy hívtak, hogy Ingrid. Ma nem volt tanítás, és Ingrid otthon maradt. Meglátta Mannit a tornácon üldögélni. Odament hozzá.

– Mit csinálsz itt Manni?

– Én semmit, csak játszok a babámmal.

– Jé, neked ilyen babád van – rázogatta, forgatta a Manni babáját –, hiszen ennek papírból van a feje, és hull a hasából a fűrészpor! Milyen egy ócska babád van neked – nevetett Ingrid. Kicsúfolta Manni babáját.

Manni most nézte meg jobban ezt az ő babáját. Szépnek látta. Igaz, nem volt az már új, a nagyvásárkor kapta, még a tavasszal. Egy baba. Milyen lenne egy baba, mint pont ilyen? Máskor is kapott ő már babát, az is ilyesforma volt. Most, hogy a baba nevetség tárgya lett, Manni még így sem talált benne semmi hibát. Baba. Ez – egy ilyen.

Igaz, nem látott még ennél se kisebbet, se nagyobbat. Legfeljebb azt a régebbit, de az is szakasztott ilyen volt, csak annak nem fekete, hanem kék szeme volt. Ám azt szétcibálta a Vargáék kutyája, mikor egyszer kinn felejtette a ház előtt. Akkor az anyja ezt a fekete szeműt a vette meg a piacon, mert Manni toporzékolt érte, és a baba nélkül nem aludt el.

Szerette ezt a fekete szeműt is. A ruhájának jó a szaga, olyan festékszaga, mint a Rezső bácsi boltja. A belőle hulló fűrészpor a másik szomszédban lakó asztalos műhelyét juttatta eszébe. Fenyőfa, meg gyanta illatú volt. Vigyázni kellett, a babát víz ne érje, mert a ráfestett fekete haja egyszer picikét a homlokára folyt, mikor mosdatni akarta. Két kicsi kerek pirosságot kentek, az orcájára is. Kezét, lábát rózsaszínű gyolcsból varrták, és az az ügyesen ráfestett cipője sose esett le a lábáról. A ruhája fidres-fodros.

Csuda takaros az egész baba. Manni egy cipős dobozba fektette, és betakarta egy kockás zsebkendővel:

– Így ni, aludjál szépen.

A baba tágra nyitott, fekete szemével feküdt az ő kis ágyában, és igen elégedetten hallgatta, hogy aludj, babám aludjál, angyalokkal álmodjál.

Manni énekelt, nem nézett Ingridre.

Ingrid hallgatott, majd mintha barátkozni akarna, megszólalt:

– Na, várjál csak, mutatok neked valamit!

Ezzel bement a szobába. Manni várt, és mert éhes volt, azt hitte, hogy valami finomat kap, mint már egyszer, mikor az asszony kalácsot adott neki.

Ehelyett bámultában elállt szeme-szája. Ingrid egy babát hozott elő, ami a Manni szemében nem is baba volt, hanem egy tünemény. Ugye, először is nagy baba volt. A Manniénál sokkalta nagyobb. Azután meg az a habos csipkés, selyem szalagos tüllruhája és az igazi, csigás göndör hajból csinált sárga frizurája, ami derekáig betakarta a babát…

– Na, mit szólsz – kérdezte Ingrid –, ugye gyönyörű? Látod, ilyen egy beszélő, alvós baba.

De, mert Manni nem szólt semmit, megkérdezte:

– Akarod megfogni? – és lefektette a Manni ölébe. A baba azon nyomban lehunyta világoskék átlátszó üveg szemét, és a hasából hallatszott rekedten akadozó, elhaló hangja, hogy mam-mma.

Manni összerezzent

– Hallottad – súgta – ennek már annyi, ennek már vége –, és riadtan eltolta magától a tüneményt.

–Te meg hülye vagy! – kiáltotta sértődötten Ingrid, fogta a babáját, és hátat fordítva otthagyta Mannit.

Ám akarva-akaratlan, siettében lesodorta a cipős dobozt, amiből a Manni babája a tornác kövére pottyant. Manni felkapta, megsimogatta, magához ölelte, énekelve ringatta: – Aki mondja mindig az, … te mondtad, hát… te vagy az…

Ingrid a mondóka hallatára hátraperdült, de a szemfüles Manni már azt énekelte: – Aludj, babám, aludjál – és az anyja után iramodott, aki most vitte a ruhákat kiteregetni az udvarra.

Futott Manni, és szaladás közben, abban az ő papírdoboz ágyában fel-le pattogott a baba. Úgy kattogott, mintha kopogtatna.

Manni hátralesett, és mert Ingridet már sehol sem látta, a dobozt letette a földre és mellé ült.

– Na, gyere ide! – és kivette a babát. Sokáig nézegette. Suttogott:

– Ugye te nem hunyod le a szemed? Ugye te nem halsz meg? Tudd meg, nekem te vagy a legeslegszebb a világon. Na, ne ríjál hát!

Ringatta:

– Aludj babám aludjál…– énekelte volna, de berekedt, fájt a torka, hát abbahagyta.

Akkorra már dél lett.

– Mehetünk haza, gyere kislányom – hívta az anyja.

Csodálkozva látta, hogy Manni szipog, a szemét törölgeti.

–Te sírsz? Bántott valaki?

– Nem bántottak, csak haza akarok menni! – rángatta az anyja karját.

– Jól van, jól van! Megyünk már! Éhes lehetsz reggel óta.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése