Reggeli találkozás

Úgy rohan felém ugatva mint, ahogy egy becsületes nyájőrző kutyához illik. Nekem meg úgy gyökereznek a lábaim a földhöz, mintha fenyőnek akarnám álcázni magam a padisi hegyoldalban. És jön a többi őrző is. Én már jobban nem tudok gyökerezni, állok egy helyben, csak az a pár agysejtem futkorászik körbe-körbe a sötétben. Gyorsan fordítom a hátizsákot magam elé, a gépet kéne beletenni, bár az maradna épen. Siess Géza már csak 25 méter… 

A lónyúzó bicska az útravaló étel mellett, pattintom az élét, és már vágom is a mangalica szalonnát. Már csak tíz méter, már látom a nagy szemeit, a nagy füleit és hatalmas száját. De most nincs idő Piroskára és a farkasra gondolni. Jobb, ha én adok enni, mint ő kapjon be. Nincs idő katonákat se csinálni, magára repül a szalonna. Röptében kapja el, mint a legyet, és valamivel jobb lehet, mint a savó, mert már nézi, hogy repül-e a második fogás. És a sokadik fogás után már csóválta a farkát, sőt a többi kutyára valósággal rámordult és elkergette őket. 

Lassan mozdulva beszéltem nyugodtan hozzá, nem is gondolva akkor arra, hogy vajon tud e egyáltalán magyarul. De hamar megértettük egymást a nemzetközi testbeszédből. Leültem a földre, és már kenyeret is adtam a szalonna mellé, hogy magára ne szodéskodjon be a szalonnából. És ő is leült mellém, mintha csak én neveltem volna fel. Ekkor már nyugalom szállt fel a köddel együtt a hegyoldalba. És valahogy akkor és ott e kutyával együtt üldögélve kerekebb volt a világ. Lassan kivettem a gépet a zsákból, lehasaltam vele szembe a fűben, és románul és magyarul is mondtam neki, hogy most kérlek, ne mozogj. Savóval vegyült ázott kutyaszaga sem zavart, hisz már a barátom volt. Fotós barátaim már indulásra készen voltak lenn a völgyben, tudtam és szerintem ő is, hogy ez rövid egy barátság volt. Egy szakaszra való katonát csináltam, megsimogattam a harmattól elázott fejét, majd körbe dobáltam katonáimmal a helyet. 

Megszöktem tőle, mint a kölyök a hittanról, míg kereste a fűben elrejtőzött katonákat. Csak ez az emlék, a jellegzetes szaga egy darabig a kezemen, és e kép maradt abból a reggeli találkozásból.

Szerző: 2020. 02. 19.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése