Reggeli találkozás

Úgy rohan felém ugatva mint, ahogy egy becsületes nyájőrző kutyához illik. Nekem meg úgy gyökereznek a lábaim a földhöz, mintha fenyőnek akarnám álcázni magam a padisi hegyoldalban. És jön a többi őrző is. Én már jobban nem tudok gyökerezni, állok egy helyben, csak az a pár agysejtem futkorászik körbe-körbe a sötétben. Gyorsan fordítom a hátizsákot magam elé, a gépet kéne beletenni, bár az maradna épen. Siess Géza már csak 25 méter… 

A lónyúzó bicska az útravaló étel mellett, pattintom az élét, és már vágom is a mangalica szalonnát. Már csak tíz méter, már látom a nagy szemeit, a nagy füleit és hatalmas száját. De most nincs idő Piroskára és a farkasra gondolni. Jobb, ha én adok enni, mint ő kapjon be. Nincs idő katonákat se csinálni, magára repül a szalonna. Röptében kapja el, mint a legyet, és valamivel jobb lehet, mint a savó, mert már nézi, hogy repül-e a második fogás. És a sokadik fogás után már csóválta a farkát, sőt a többi kutyára valósággal rámordult és elkergette őket. 

Lassan mozdulva beszéltem nyugodtan hozzá, nem is gondolva akkor arra, hogy vajon tud e egyáltalán magyarul. De hamar megértettük egymást a nemzetközi testbeszédből. Leültem a földre, és már kenyeret is adtam a szalonna mellé, hogy magára ne szodéskodjon be a szalonnából. És ő is leült mellém, mintha csak én neveltem volna fel. Ekkor már nyugalom szállt fel a köddel együtt a hegyoldalba. És valahogy akkor és ott e kutyával együtt üldögélve kerekebb volt a világ. Lassan kivettem a gépet a zsákból, lehasaltam vele szembe a fűben, és románul és magyarul is mondtam neki, hogy most kérlek, ne mozogj. Savóval vegyült ázott kutyaszaga sem zavart, hisz már a barátom volt. Fotós barátaim már indulásra készen voltak lenn a völgyben, tudtam és szerintem ő is, hogy ez rövid egy barátság volt. Egy szakaszra való katonát csináltam, megsimogattam a harmattól elázott fejét, majd körbe dobáltam katonáimmal a helyet. 

Megszöktem tőle, mint a kölyök a hittanról, míg kereste a fűben elrejtőzött katonákat. Csak ez az emlék, a jellegzetes szaga egy darabig a kezemen, és e kép maradt abból a reggeli találkozásból.

Írta:
Lukács Géza
Written by
Szerző: 2020. 02. 19.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése