Reggeli találkozás

Úgy rohan felém ugatva mint, ahogy egy becsületes nyájőrző kutyához illik. Nekem meg úgy gyökereznek a lábaim a földhöz, mintha fenyőnek akarnám álcázni magam a padisi hegyoldalban. És jön a többi őrző is. Én már jobban nem tudok gyökerezni, állok egy helyben, csak az a pár agysejtem futkorászik körbe-körbe a sötétben. Gyorsan fordítom a hátizsákot magam elé, a gépet kéne beletenni, bár az maradna épen. Siess Géza már csak 25 méter… 

A lónyúzó bicska az útravaló étel mellett, pattintom az élét, és már vágom is a mangalica szalonnát. Már csak tíz méter, már látom a nagy szemeit, a nagy füleit és hatalmas száját. De most nincs idő Piroskára és a farkasra gondolni. Jobb, ha én adok enni, mint ő kapjon be. Nincs idő katonákat se csinálni, magára repül a szalonna. Röptében kapja el, mint a legyet, és valamivel jobb lehet, mint a savó, mert már nézi, hogy repül-e a második fogás. És a sokadik fogás után már csóválta a farkát, sőt a többi kutyára valósággal rámordult és elkergette őket. 

Lassan mozdulva beszéltem nyugodtan hozzá, nem is gondolva akkor arra, hogy vajon tud e egyáltalán magyarul. De hamar megértettük egymást a nemzetközi testbeszédből. Leültem a földre, és már kenyeret is adtam a szalonna mellé, hogy magára ne szodéskodjon be a szalonnából. És ő is leült mellém, mintha csak én neveltem volna fel. Ekkor már nyugalom szállt fel a köddel együtt a hegyoldalba. És valahogy akkor és ott e kutyával együtt üldögélve kerekebb volt a világ. Lassan kivettem a gépet a zsákból, lehasaltam vele szembe a fűben, és románul és magyarul is mondtam neki, hogy most kérlek, ne mozogj. Savóval vegyült ázott kutyaszaga sem zavart, hisz már a barátom volt. Fotós barátaim már indulásra készen voltak lenn a völgyben, tudtam és szerintem ő is, hogy ez rövid egy barátság volt. Egy szakaszra való katonát csináltam, megsimogattam a harmattól elázott fejét, majd körbe dobáltam katonáimmal a helyet. 

Megszöktem tőle, mint a kölyök a hittanról, míg kereste a fűben elrejtőzött katonákat. Csak ez az emlék, a jellegzetes szaga egy darabig a kezemen, és e kép maradt abból a reggeli találkozásból.

Szerző: 2020. 02. 19.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló