Csalóka visszhang a szárhegyi fenyvesekben

Halihó, kiáltott egy nő, alihó, alihó jött a válasz egy kis késéssel.  Erőteljes férfiüvöltés, és semmi…

Nem is tudom melyiket szerettük jobban a piros csalókából készített szirupot hideg kútvízzel kavarva, vagy magát a csalóka szedést. Tavasszal egy rövid időszak van, mikor a fenyő toboza még piros, illatos gyantával van tele. Na, ekkor kell gyűjteni a finom szirupnak valót. Festett vizet, porból készült  ”üditőket’’ akkor még nem volt divat venni, így hát ahogy elértők a fára mászós kort, mint a mókusok mászkáltunk a 20-25 méteres fák hegyéig, mert ott voltak a legszebb csalókák. Ha egy kis szél fújdogált az még jobb volt, mert akkor a szomszéd fákról is egy kis lendítéssel le tudtuk szedni a csalókákat.

A gyergyószárhegyi Ferences kolostortemplom fölötti nagy fákon lengedeztünk ide-oda, mikor megérkezett a kolostorhoz egy nagy csoport művész, vagy turista. A fenyők csendes megszokott nyikorgásába belehasított a harsány kacagás, kiabálás. Szokatlan volt nekünk ez a nagy  ricsaj, szinte lekiáltottam nekik, hogy csendesebben mulassanak. És akkor kibújt belőlem a rosszaság, vagy valami. Amikor egy erősebb kiáltást hallottam az utolsó két szótagját, mint a visszhang utánoztam. Egyből csend lett a fenyők alatt, csak kérdezgették, hallottátok, hallottátok. Halihó, kiáltott egy nő, alihó, alihó jött a  válasz egy kis késéssel. Erőteljes férfiüvöltés, de semmi visszhang. Megint egy nő kiáltott és arra jött a válasz. Nagy volt a csudálkozás, mert azt hitték felfedezték a világ első diszkriminatív székely visszhangját. Amit nem tudtak, hogy még csak akkorák voltunk, hogy a férfihangot nehezebb volt visszhangozzuk. 

Elindult a kiabálás és válogatósan a visszhang is válaszolgatott. Már azon voltak, hogy a férfi is női hangon kiabált, de ez sem jött be, nem tudták becsapni a visszhangot, hisz felülről láttuk, ki kiabál. Már semmi sem érdekelte, csak ez a válogatós, diszkriminatív visszhang.  Frekvenciákat emlegettek, hangszíneket meg ilyen csudás dolgokat, de a rejtély az maradt, csak női visszhang volt Szárhegyen. Ott kiabáltak váltakozva, mi meg válaszoltunk válogatva. Mi csak arra kellett figyeljünk, nehogy kacagást vigyen a visszhang előlegbe nekik. 

Elfogyott a csalóka lemásztunk a fáról búcsúzóul még szép tiszta visszhanggal leptük meg a női kiabálókat. Szatyrokba már összeszedtük a csalókákat, de csak kiabáltak, visszhangra vadásztak. A legártatlanabb gyermeki arccal mentünk el mellettük és mind, akit jól neveltek köszöntünk jó hangosan, hogy CSÓKOLOM és láss csudát alig mentünk el mellettük meghallotta visszhang tündére és válaszolt halkan, hogy olom ,olom. Már a központon voltunk,  még akkor is hallottuk minden hangszínben, hogy halihó, halihó. Budán egyszer volt kutyavásár, Szárhegyen szatyornyi csalókaszedés idejére pedig felfedezték a válogatós visszhangot. Halihó …………… Halihó ….. alihóóó

Szerző: 2019. 07. 21.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló