Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Fájdalmas volt a rekordos csúszkálás
Akkora lett a sebesség, hogy szemünkből a könny kifolyt és a hidegtől oda is ragadt
Karácsony környékén jó gyermekek lettünk. Olyan szépen havazott, mint ahogy meg van írva a nagykönyvben. A kapusasok tetején a hósapkák már oldalra voltak dőlve, akkorára nőttek. A vége felé esőre váltott, a kétarasznyi hó pedig teljesen átázott. Estére kitisztult, a vizes hó pedig annyira jegesre fagyott, hogy a nagy szánkó nyoma rajta éppen csak két csíkot hagyott maga után. Másnapra szikrázott, recsegett, ropogott minden, olyan hideg lett. A Hegyes hegy teteje, mint a mágnes vonzott, sebesség rekordot dönteni tudtuk, hogy most itt az alkalom. Annyira meredek ez a hegyoldal, hogy nyáron, a füvön ereszkedtünk be rajta lakkozott szurkos hordó oldallal. Két lik kellett csak orrára, amit egy szál dróttal felhúztunk, hogy ne vigyünk magunkkal hangya dombot és a szőrfüvön úgy jött be, hogy elszenesedett a nagy súrlódásba a nyári szánkónk orra. Az is egy jó élmény volt, de tudtuk, hogy igazi sebességet elérni most lehet ezen a jeges havon.
A szánkót kihúztuk szinte a tetőig. Vártunk még egy kicsit, míg a Nap leszentült, mert nem akartuk, hogy lefelé a szikrázó fény vakítson. Volt, aki háromig számolt, volt aki fohászkodott, de elindultunk lefelé. Az első száz méteren már tudtuk, hogy itt fizikából megbuktunk. Akkora lett a sebesség, hogy szemünkből a könny kifolyt és a hidegtől oda is ragadt. Mint a gyorsvonat jött a falu felénk, sípolt a levegő, szinte átszúrt a hideg a ruhánkon. Nem is lett volna ezzel baj, ha egy heccseli bokor nem áll elénk, akár egy sorompó. Mint egy szellemvonat suhantunk át rajta csak a szánkó meg ruhánk foszlányai maradtak fent rajta vámnak. Minden cókmók a nyakunkba került, csúsztunk a hasunkon, hátunkon, fejjel előre és fordítva. A jeges hó nem kíméli, bőrünket szépen koptatja, csíkokba, foltokba fel is hasogatja.
Mire jajgatva hazaértünk, már vendégek vannak a házba, Jánost ünnepelnek, jó nagy a csapat még hegedűs is van velük. Minket most nem érdekel a muzsika, csak az a szabály, hogy meg ne mozdulj, ne érj hozzám, jaj, hogy fáj. Ülünk az ágyon, mint a veréb fiak, nem mozdulunk, nem kocolódunk, nem rosszalkodunk, Nem kell sok idő, ez fel is tűnik a nagyoknak. Nézik a lázunkat, de az nincs, kérdik, hogy betegek vagyunk-e. Nagyon,nagyon lassan intünk fejünkkel, hogy nem. A mulatozás közben azért elkönyvelik,hogy csak ért valamit a gyermeknevelés, a szidás, mert ne, így év végére csak benőtt a lágya, hisz ne, milyen szépen ülnek az ágy szélén mindjárt egy órája.
Hogy mennyire fájdalmas volt ez a rekordos csúszkálás, arra a legjobb mérce az, hogy nem volt energiánk még arra sem, hogy szalonnát kenjünk hegedűvonóra. Más évekbe addig taktikáztunk, figyelmet elvontunk, míg szalonnával a hegedű vonóján legalább egyet húzhattunk. Most sziporkázott a hegedűs, minden számot szépen elhúzott. Közben láttuk azon merengett, hogy a muzsikaszóra mi meg sem moccanunk, se nem billegünk s nem is táncikálunk, pedig süketek nem vagyunk. Ennyire jó gyermeknek lenni, ez neki most csudálatos. Vége volt a Jánosozásnak, hegedűsünk és csapata boldogan búcsúzik. Kifele megáll, még megkérdezi anyumat, apumot, hogy ezt a gyermeknevelést ti hogy csináljátok, mert a tavalyhoz képest ilyen jó gyermekeket ő mostanában nem is látott.
Így míg pár órára jó gyermek voltam apum szava jutott eszembe. Ha ujjamat elvágtam csak azt mondta, ne izgasd magad fiam, mert ettől a perctől már csak gyógyul. A sebek tényleg elmúltak, az emlékük azért bekarcolódott mélyebbre, és míg el nem felejtem egészen így Karácsony környékén újra megosztom. Szép estét kívánok mindenkinek.
Hasonló
Minden létező fejes káposzt...
Vasárnapi ebéd váratlan ven...
A bicikli, a marmeládé és e...
Reggeli találkozás
És mégis eljött az angyal
Lehengerlő győzelmünk a fű-...
A tíz kilós torta súlyos ti...
Csalóka visszhang a szárheg...
Hajts komám, hajts!!!
A tyúkok tojtak, mint a gol...
Szellem emelgette a Táti ka...
Szentelt kakas rotyogott a ...
Menekülő muroktolvaj az éjs...
Egy derékba tört mosolygós ...
Fuss, Géza fuss, nem vagy t...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése