Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Egy derékba tört mosolygós élet
Odafagyott az áldozat a gyilkos kapujába a téli éjszakában
Minél régebbi télre emlékezünk annál nagyobb volt a hó, annál jobban roppantak, recsegtek a kertdeszkák a hidegtől, és annál szebben havazott… Azon a napon tényleg szépen havazott, előre kis pelyhekben pilinkézett, majd szitát cseréltek odafenn és kezdte ontani hatalmas nagy pelyhekben. Névnapozni gyűlt össze hozzánk a rokonság apraja nagyja. Akkoriban még be kellet kergetni a házba minket, mert ha nem, reggeltől estig kinn voltunk.
Most is éppen így volt. Hó volt, energiánk volt és az ötlet is hamar elhangzott, hogy csináljunk egy hóembert. Jól ragadt a hó, lehetett gurítani a hóember alapját. Sokan voltunk, birkóztunk a golyóbissal, ami akkorára sikeredett, hogy alig tudtuk helyére billenteni. Láttuk, hogy ahhoz, hogy szép legyen, nagyon nagyra kell, neveljük a hóemberünket. Módszeresen kezdtük hát kihordani az asztalokat, padokat, foszni deszkát, és a hóember nőtt és nőtt. A felnőttek is ráéreztek, hogy ide már férfimunka kell, jöttek hát segíteni. Akinek alacsonyabb volt az alkoholszintje, az magasabbra mászott, akinek magasabb volt, az csak drukkolt nekünk és adta felfele a havat és a poharat.
Elkészült az óriás, ami három méternél magasabb biztos volt, de nekünk az égig ért. Szinte nagyobb ünneplésben volt része, mint a névnapozónak. Mindenki boldog volt, mi is, a felnőttek is, még a hóember is mosolygott. De csak éjfélig, ha mosolyoghatott, ugyanis akkortájt egy fejszés ember derékba törte hóemberünk mosolygós életét. Mint a hátfájós fatolvaj, olyan méter magasságban kezdte bevágni a hóemberünk derekát. Végül lesuppant a hóember és elgurult a mosófazék a fejéről.
Reggel mintha tényleg gyilkosság történt volna, akkora volt a felháborodás és a bánat. A fásszinben megkerestük a mosztoslapátnak félretett préselt lemezt és ráírtuk nagy nyomtatott betűkkel: “Itt nyugszik, egy hóember kit főbe vert egy rossz ember”. Nappal őriztük, éjjel bevettük a táblát. Kocsik, emberek, szekerek megálltak, olvasták, mosolyogtak volt, úgy tűnt még keresztet is vetettek egy páran.
Közben tényleg igazi tél lett, jéggé dermedt már a hóember csutakja, de egy este mintha azt súgta volna, meg szeretné kérdezni a tettestől, hogy miért miért ,miért…? Mi megértettük óhaját, és ha recsegett, ropogott is hó a hidegtől, segítettünk neki elindulni utolsó útjára. Próbáltuk dróttal elvágni a földtől, de csak egy darabig ment, előkerült a harcsafűrész is, vágtunk, ékeltünk és nemsokára lakkozott, préselt lemezen útra készen volt a csutak. Az volt csak a baj, hogy nem fért be a kapun, de azt mondta hagyjuk, majd ott megvárja reggelt. Hittünk neki, meg nem is, de hogy nehogy elkóboroljon, pár veder vízzel sok lapát hóval egy kis fagyos kötést adtunk neki. Reggel volt csak a baj, mert a kötésünk olyan jól sikerült, hogy nem mozdult sem a csutak, sem a kapu, és a hóembergyilkos, aki ki akart jönni rajta, az is megdermedt a hóember fagyos szellemétől. Vágta most már keresztbe, hosszába a fészivel és volt névsorolvasás is a szentek közül, de senki nem jött segíteni neki. Döngött a kapu, ha nem talált a fészi, mint amikor a koporsóra dobják az utolsó rögöt. Mi vacogva figyeltük a kerítés résein és remegtünk a nevetéstől, az izgalomtól, a fagytól.
Az volt az érdekes, hogy senki sem szólt utána semmit, hogy hová lett a hóember, de a mosolya átragadhatott a felnőttekre is, mert minta többen mosolyogtak volna, mikor találkoztak velünk. Nekem ez amolyan cinkos mosolynak tűnt. Mátyás megolvasztotta a havat, a jeget, megjött a tavasz, megjött a nyár is, de évek múlva is azon a helyen, ahol a hóemberünk csutakja volt, mintha magasabbra nőtt volna a búza.
Hasonló
Minden létező fejes káposzt...
Vasárnapi ebéd váratlan ven...
A bicikli, a marmeládé és e...
Reggeli találkozás
És mégis eljött az angyal
Fájdalmas volt a rekordos c...
Lehengerlő győzelmünk a fű-...
A tíz kilós torta súlyos ti...
Csalóka visszhang a szárheg...
Hajts komám, hajts!!!
A tyúkok tojtak, mint a gol...
Szellem emelgette a Táti ka...
Szentelt kakas rotyogott a ...
Menekülő muroktolvaj az éjs...
Fuss, Géza fuss, nem vagy t...
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése