Egy derékba tört mosolygós élet

Odafagyott az áldozat a gyilkos kapujába a téli éjszakában

Minél régebbi télre emlékezünk annál nagyobb volt a hó, annál jobban roppantak, recsegtek a kertdeszkák a hidegtől, és annál szebben havazott… Azon a napon tényleg szépen havazott, előre kis pelyhekben pilinkézett, majd szitát cseréltek odafenn és kezdte ontani hatalmas nagy pelyhekben. Névnapozni gyűlt össze hozzánk a rokonság apraja nagyja. Akkoriban még be kellet kergetni a házba minket, mert ha nem, reggeltől estig kinn voltunk.

Most is éppen így volt. Hó volt, energiánk volt és az ötlet is hamar elhangzott, hogy csináljunk egy hóembert. Jól ragadt a hó, lehetett gurítani a hóember alapját. Sokan voltunk, birkóztunk a golyóbissal, ami akkorára sikeredett, hogy alig tudtuk helyére billenteni. Láttuk, hogy ahhoz, hogy szép legyen, nagyon nagyra kell, neveljük a hóemberünket. Módszeresen kezdtük hát kihordani az asztalokat, padokat, foszni deszkát, és a hóember nőtt és nőtt. A felnőttek is ráéreztek, hogy ide már férfimunka kell, jöttek hát segíteni. Akinek alacsonyabb volt az alkoholszintje, az magasabbra mászott, akinek magasabb volt, az csak drukkolt nekünk és adta felfele a havat és a poharat.

Elkészült az óriás, ami három méternél magasabb biztos volt, de nekünk az égig ért. Szinte nagyobb ünneplésben volt része, mint a névnapozónak. Mindenki boldog volt, mi is, a felnőttek is, még a hóember is mosolygott. De csak éjfélig, ha mosolyoghatott, ugyanis akkortájt egy fejszés ember derékba törte hóemberünk mosolygós életét. Mint a hátfájós fatolvaj, olyan méter magasságban kezdte bevágni a hóemberünk derekát. Végül lesuppant a hóember és elgurult a mosófazék a fejéről.

Reggel mintha tényleg gyilkosság történt volna, akkora volt a felháborodás és a bánat. A fásszinben megkerestük a mosztoslapátnak félretett préselt lemezt és ráírtuk nagy nyomtatott betűkkel: “Itt nyugszik, egy hóember kit főbe vert egy rossz ember”. Nappal őriztük, éjjel bevettük a táblát. Kocsik, emberek, szekerek megálltak, olvasták, mosolyogtak volt, úgy tűnt még keresztet is vetettek egy páran.

Közben tényleg igazi tél lett, jéggé dermedt már a hóember csutakja, de egy este mintha azt súgta volna, meg szeretné kérdezni a tettestől, hogy miért miért ,miért…? Mi megértettük óhaját, és ha recsegett, ropogott is hó a hidegtől, segítettünk neki elindulni utolsó útjára. Próbáltuk dróttal elvágni a földtől, de csak egy darabig ment, előkerült a harcsafűrész is, vágtunk, ékeltünk és nemsokára lakkozott, préselt lemezen útra készen volt a csutak. Az volt csak a baj, hogy nem fért be a kapun, de azt mondta hagyjuk, majd ott megvárja reggelt. Hittünk neki, meg nem is, de hogy nehogy elkóboroljon, pár veder vízzel sok lapát hóval egy kis fagyos kötést adtunk neki. Reggel volt csak a baj, mert a kötésünk olyan jól sikerült, hogy nem mozdult sem a csutak, sem a kapu, és a hóembergyilkos, aki ki akart jönni rajta, az is megdermedt a hóember fagyos szellemétől. Vágta most már keresztbe, hosszába a fészivel és volt névsorolvasás is a szentek közül, de senki nem jött segíteni neki. Döngött a kapu, ha nem talált a fészi, mint amikor a koporsóra dobják az utolsó rögöt. Mi vacogva figyeltük a kerítés résein és remegtünk a nevetéstől, az izgalomtól, a fagytól.

Az volt az érdekes, hogy senki sem szólt utána semmit, hogy hová lett a hóember, de a mosolya átragadhatott a felnőttekre is, mert minta többen mosolyogtak volna, mikor találkoztak velünk. Nekem ez amolyan cinkos mosolynak tűnt. Mátyás megolvasztotta a havat, a jeget, megjött a tavasz, megjött a nyár is, de évek múlva is azon a helyen, ahol a hóemberünk csutakja volt, mintha magasabbra nőtt volna a búza.

Írta:
Lukács Géza

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése