Hajts komám, hajts!!!

Mintha a lovak is érezték volna, hogy itt életmentés lesz, már vágtában kanyarodtak ki az utcára

Komaasszony kendő nélkül, kibontott hajjal rohant be a komához a szomszédba. Komámuram, de jó hogy be vannak, fogva a lovak, hamar gyere, mert az uram fájdalmában a földön fetreng,  Vess hamar két öl szalmát a szekérderekába, és vágtass vele a gyergyói kórházba, me még meghal itt a nyakamra. A diagnózis is megvolt komaasszony módra, kifakadt vakbél lesz az. 

Egy jó komáért mindent megtesz az ember. Hamar szalmát a szekérbe és megugrasztotta a lovakat szomszéd udvarra. Mezítláb, alsógatyában egy ingben volt csak komámuram. Nem volt idő öltöztetni hisz már-már meredt meg. Egy lepedőt a szalmára egy nagy párnát és paplant vetettek rá. Segélykérő tekintete már-már üveges volt és csak annyit tudott mondani, hogy hajts komám, hajts, hajts komám, hajts. Félre a szekértől kiáltotta, és nem is kellett ostor, csak legyintett a lovak hátára a gyeplővel, és mintha a lovak is érezték volna, hogy itt életmentés lesz, már vágtában kanyarodtak ki az utcára. Hajts, komám hajts, hallotta hátulról. Az ostorral csak azért pattogtatott, hogy álljanak félre az útból. 

A főútra kiérve még nagyobb lett az iram a lovak kinyúlva vágtattak. Bízott a lovakban, nem szalmán teleltek, egy vágtában felérnek, csak nem lesz özvegy a komaasszony a szomszédba. 

Hajts komám, hajts, jaj de egyre halkabban. A városban is utat engedtek, hisz  az ostor pattogtatása megfelelt egy szirénának. A kórház udvarára a vágtatásra már szaladtak is a hordággyal. Látták amint egy ember leszáll a szekérről, megáll mellette, majd megrogyik a térde. Menteni szaladnak, tennék a hordágya, de ismét egy csökönyös beteggel van dolguk, mert csak azt mondja, hogy ő nem beteg, hanem a beteg a szekérben. Sápadt arc, izzad, lábai remegnek, hallucinál és félrebeszél is, bővül a  diagnózis A szekérben csak a lovak vannak, azok is szépek, ennyi futás után látszik,hogy nem kehesek. Szalma és pokrócok, de beteg az nincs. 

Elveszett a komám ennyit tud csak kinyögni. Ez kórház, nem rendőrség, ha elveszett hát oda jelentse, szólt mogorván az orvos. Megrázta magát a koma, mindenből kigyógyult. Egy mozdulattal a szekérre felpattant. Helyben fordul a szekér, pattant az ostor, csak úgy tiszta véletlenül az orvos füle mellett csattan. Most csak trappoltak, a lovak sánc szélén haladtak,  A fogatos nézett a sáncba, mint varjú az üres csontba. Minden zegét- zugát nagyon bámulta, hátha csak fel tudja vinni komáját a második fuvarba. Komáját kereste, égett a szégyentől. Jaj, jaj, komámat elhagytam, és ha el talált patkolni szelleme biztos majd minden éjjel be fog kopogtatni. Biztos a Pap János kanyarban eshetett ki, mert Veres utcánál még hallotta, hogy hajts komám, hajts, hajts, komám hajts. 

A kanyar elmaradt, de koma se élve se halva. Csődület a Veres utcánál van, emberek asszonyok, látja is hogy poharat koccintanak. Isten nyugtassa, gondolja magába. Kalapját leveszi, lovak csak lépésben, azon gondolkodik, hogy néz majd a komaasszony szemébe. Hamar ment a hír, mert komaasszony itt is van. Csillog a szeme. Hogy is nézzek bele… Énekszó is hallatszik, de valami nem jó. mintha komám hangja lenne. Nekem ennyi volt. Itt is van, a szelleme hív is engemet, ha sietek meghalni, még utol is érem. Még egy tekintet búcsúzóul körbe, szótlanul bámul rá mindenki. A szellemhang  is hangosabb, éneke az furcsa, mintha azt dúdolná, hogy áprilisnak bolondja, felmászott a toronyba fél tizenkettő bolond mind a kettő.  

Egy liter pálinkával most már csizmában jött ki a kapun a drága koma, és nevetéstől csillogtak a szemek. Vakbélből kigyógyulva, nem is fájt a lába, pedig vágtázó szekérről szökött le. Emelte a poharat, és síron túli hangon mondta, hogy hajts be komám, hajtsd be!

U. i.  Ezt egy Szárhegyen megtörtént eset alapján írtam, mert úgy éreztem, kár lenne feledésbe merüljön a két jó koma közti áprilisi tréfa.

Írta:
Lukács Géza

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése